Kisapold
| Kisapold (Apoldu de Jos) | |||
.JPG) | |||
| Az ortodox fa- és kőtemplom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Szeben | ||
| Község | Kisapold | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 557010 | ||
| Körzethívószám | 0269 | ||
| SIRUTA-kód | 143931 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 939 fő (2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | < 3 (2011) | ||
| Népsűrűség | 57,89 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 308–317 m | ||
| Terület | 16,22 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 52′, k. h. 23° 51′Koordináták: é. sz. 45° 52′, k. h. 23° 51′ | |||
| Kisapold weboldala | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Kisapold (románul: Apoldu de Jos, korábban Apoldul Mic, Apoldu Românesc vagy Polda Mică, németül: Kleinpold, szász nyelven Klipult) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.
Fekvése[szerkesztés]
A megyeközpont Nagyszebentől 39 kilométerre északnyugatra fekszik, és a DJ107B megyei szintű úton közelíthető meg. A község területének 39%-a szántóföld, 21%-a erdő, 18%-a legelő, 14%-a rét és 3%-a szőlő.
Története[szerkesztés]
Külterületén villa rustica maradványait és 206 darab római kori érmet találtak. Első írásos említése 1289-ből maradt fenn Apoldya Inferior néven.[1] A középkor végén Szerdahelyszékhez tartozó szász falu volt, vásártartási joggal. 1510-ben 36 adófizető családfő lakta. Az átvonuló hadak többször pusztították, főként 1599 és 1601 között Mihály vajda és Basta katonái, és szász lakosságát lassanként románok váltották fel. 1628-ban még a teljes elöljáróságot szászok alkották, 1649-ben, amikor negyven román és nyolc szász családfőt írtak össze, választottak be először két román esküdtet. 1656-ban tette le az esküt az első román falubíró (folnagy), Roman Carata. 1752-ben hatvan landlert telepítettek be, akik azonban valószínűleg nemsokára továbbköltöztek. Evangélikus egyháza 1776-ban öt férfiból és hét nőből állt. Az elnéptelenedett egyházat 1865-ben számolták föl. 1876-ban Szeben vármegyéhez csatolták. Lakói zöldség-, burgonya- és szőlőtermesztéssel foglalkoznak.
Lakossága[szerkesztés]
- 1850-ben 2145 lakosából 2082 volt román, 58 cigány és 5 szász nemzetiségű; 2115 ortodox, 25 görögkatolikus és 5 evangélikus vallású.
- 2002-ben 1199 lakosából 1180 volt román és 17 cigány nemzetiségű; 1198 ortodox vallású.
- 2011-ben 1350 lakosából 1291 román, 20 cigány nemzetiségű volt.
Látnivalók[szerkesztés]
- Kis ortodox fatemploma 1770-ben vagy 71-ben épült, illetve egy legenda szerint Vízaknáról szállították ide. 1772-ben a craiovai Simion Oprovici festette ki belsejét.
- Mellette áll az 1818 előtt épült kőtemplom, melynek belső festése 1998 és 2001 között készült.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt tevékenykedett és halt meg Johann Knall evangélikus lelkész, zeneszerző (?–1794).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma), Editura Economică, Sibiu 2003, ISBN 973-590-856-5
Források[szerkesztés]
- Johann Daniel Henrich – Ioan Beju – Ioan Câmpineanu: Apoldu de Jos (Sibiu, 2007)
- A község honlapja (románul)
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Szeben megye települései  | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||
.svg){kind=small}