Szerdahelyszék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szerdahelyszék avagy Szeredahelyszék (németül Reussmarkter Stuhl) különleges közigazgatási egység volt a Magyar Királyságban, Erdélyben: az erdélyi szász székek egyike, mely 1339-től 1876. június 19-ig állt fenn 217,4 km² területen.

Nevének eredete[szerkesztés]

Szerdahelyszék címere

Szerdahelyszék neve vásárnapjára utal.

Fekvése[szerkesztés]

Szebentől északnyugatra, Szerdahely szűkebb környékén feküdt. Szomszédai voltak: keleten és északon Fehér/Alsó-Fehér vármegye, nyugaton Szászsebesszék, délen Szebenszék és Fehér/Felső-Fehér vármegye egyik szigete.

Története[szerkesztés]

Szerdahelyszéket II. Géza király (1141-62)Szeben környéki szász telepítéséből eredeztetik. 1224-ben II. András a szászok számára adott kiváltságlevele (Andreanum) után az Orbó vidék székely lakossága elhagyta, utóbb Orbai-, Sepsi- és Kézdi-székeket.

Nevét 1339. július 14-én említették először, mikor követük rész vett a hét szász szék gyűlésén.

1486-ban Mátyás király az Andreanum kiváltságait valamennyi szászra kiterjesztette. Az ezzel létrehozott Universitas Saxonum szász egyetem az erdélyi szászok közjogi-politikai egysége, melynek Szerdahelyszék is tagja volt. 1530 körül a szék áttért a protestáns vallás lutheri ágára, melyet 1586-ra minden erdélyi szász település követett.

1705 őszén Szerdahelyszék külvárosát feldúlta Pekri Lőrinc, mivel a szék megtagadta a kuruc konföderációhoz való csatlakozást. II. József (1780-1790) kiváltságaival együtt eltörölte Szerdahelyszék önkormányzatát és Szeben megyébe kebelezte be. 1790 után azonban visszakapta.

1849. február 4-én Bem tábornok (1794-1850) a vízaknai csata elvesztése után a sebesülteket és betegeket Szászsebesre küldte, Szerdahelyen a szászoktól pénzért sem kaptak élelmet. II. 5: a honvédek megszállta várost Puchner tábornok ágyúztatta. A szerdahelyi ütközet után (augusztus 1.) Stein ezredes honvédserege visszavonult; 200 halottat, 1185 foglyot és 2 ágyút veszítve, ami Gyulafehérvár ostromzárának megszűntét jelentette.

1849-1860 között a gyulafehérvári katonai kerület része volt. 1850. augusztus 22-én a szász universitas alapítványt tett iskolai célokra, melyből 1-1 ifjú kapott 150 Ft-os ösztöndíjat, az alapból Szerdahelyszék 600 Ft-tal, a felsőbb népiskolákra 750 Ft-tal részesült.

1869. március 7-8-án az erdélyi oláhok (románok) Szerdahelyen alakították meg az egyesülést ellenző Erdélyi Román Nemzeti Pártot, mely a politikai tétlenséget határozta el.

Az 1876. évi 33. törvénycikk járásként, Szerdahely székhellyel, Szeben vármegyébe osztotta be.

Települései[szerkesztés]

(Zárójelben a német név szerepel.)

Céhei[szerkesztés]

Szerdahelyszék céhei a szász városokkal és székekkel közösen alakultak meg:

  • 1493 (másik 1528, 1540, 1638, 1698): kovács
  • 1535 (másik 1556, 1563, 1585, 1615): takács
  • 1536: esztergályos
  • 1569: fazekas
  • 1539: szabó
  • 1540: kesztyűkészítő
  • 1541: szűcs (a szász városokkal közös)
  • 1540: lakatos
  • 1561: ötvös
  • 1562: seborvos
  • 1568: varga
  • 1568: kannagyártó
  • 1569 (másik 1676): bognár
  • 1570: mészáros
  • 1588: kádár
  • 1588: üstműves
  • 1589: tímár
  • 1595: molnár
  • 1618: gombkötő
  • 1747: késgyártó

A szász városokkal közösen:

  • 1541: szűcs
  • 1569: fazekas

Források[szerkesztés]