Maximilian Eugen von Stein

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maximilian Eugen von Stein
Született 1814. április 13.
Bécs
Elhunyt 1858. április 13. (44 évesen)
Konstantinápoly
Foglalkozása tiszt

Maximilian Eugen Freiherr von Stein vagy Stein Miksa, osztrák báró (Bécs, 1814. április 13.Konstantinápoly, 1858. április 13.) katona, az 1848–49-es szabadságharcban legmagasabb viselt rendfokozata honvéd ezredes, az emigrációban léptették elő vezérőrnaggyá, Ferhád pasa néven az oszmán-török hadsereg tábornoka.

Származása, tanulmányai[szerkesztés]

Osztrák főnemesi családba született. Apja császári és királyi altábornagy volt, aki a napóleoni háborúkban megkapta a Katonai Mária Terézia-rendet és vele az osztrák bárói címet. Maximilian Stein a bécsi hadmérnöki akadémián végzett tanulmányai után 1831-ben lépett hadnagyként a császári hadseregbe. A forradalom kitörésekor mérnökkari főszázadosként erődítési igazgató volt a péterváradi erődben.

Szerepe az 1848–49-es szabadságharcban[szerkesztés]

1848 nyarán Hrabovszky János altábornagy, szlavóniai és szerémségi főhadparancsnok szárnysegéde lett. Részt vett a délvidéki harcokban. A június 12-ei karlócai ütközetben ténylegesen ő irányította a magyar csapatokat Ðorđe Stratimirović szerb felkelői ellen, miután Kräutner császári ezredes megtagadta a magyar alkotmányhoz hű csapatok további irányítását.[1] Október 12-én, október 1-jétől visszamenőleges hatállyal őrnaggyá léptették elő és a Kiss Ernő parancsnoksága alatt álló bánáti hadtest vezérkari főnökének nevezték ki. December 15-étől előbbi beosztásában már alezredesként szolgált.

A Bánság kiürítése után, 1849 január 23-ától Debrecenben a hadügyminisztérium táborkari osztályának beosztott tisztje lett. Ő volt a debreceni katonai rendőrség vezetője és így a hadifogoly osztrák tisztek felügyelője is. Februárban rövid ideig a Délvidék kiürítése után Szegeden visszamaradt hadosztály vezérkari főnöke volt, majd március 13-án, március 1-jei hatállyal ezredessé léptették elő és Vetter Antal utódaként a hadügyminisztérium táborkari osztályának főnöke – mai szóhasználattal vezérkari főnök – lett. Jó szervezőnek bizonyult, de modora miatt népszerűtlen volt tiszttársai körében. Többször gyanúsították árulással. A Habsburg–Lotaringiai-házzal való kiegyezést szorgalmazókkal rokonszenvezett. Klapka György emlékiratai szerint a trónfosztás után felajánlotta a békepártiaknak, hogy „Kossuthot éjnek idején fogságba ejti s egy szakasz lovassággal a török határra átszállítja.” A terv a „békepártot annyira megrémítette, hogy jobbnak látták minden további alkudozást megszüntetni vele.”[2] Április közepén Steint leváltották beosztásából és eltávolították a kormány székhelyéről, Debrecenből is.

Április 20-ától Kemény Farkas utódaként a Bem tábornok parancsnoksága alatt álló önálló hadosztály, a gyulafehérvári ostromsereg parancsnoka volt. Mérnökkari tisztként új beosztása ellátásához megfelelő szakismerettel rendelkezett, kellő felszerelés és erő hiányában azonban a vár zárolását sem tudta elérni. Hadosztálya június közepén kapott erősítést, ekkortól már 5000 fővel, kilenc tábori és tíz ostromlöveggel rendelkezett. Június 24-én kezdett módszeres ostromhoz, azonban az ostromágyúknál hamarosan lőszerhiány lépett fel és ezután csak a vár zárolását végezhette. Közben az erdélyi hadszíntér más pontjain a honvéd csapatok helyzete válságosra fordult, így július 25-én Stein hadosztálya egy Bemtől érkezett parancs nyomán megszüntette Gyulafehérvár körülzárását.[3]

A segesvári csata előtt hadosztályának Nagyszeben felé kellett elterelő támadást végrehajtania, így a csata másnapján, augusztus 1-jén serege Szerdahelyen állt. Itt érte Hasford orosz altábornagy hadosztályának nagy erejű támadása, mely csapatait Szászsebes felé nyomta vissza. Bem augusztus 5-én a Vöröstoronyi-szorosig üzte Hasford hadosztályát és ismételten utasította Steint, hogy csapataival vonuljon Nagyszeben felé. Stein azonban késlekedett és augusztus 6-án a nagycsűri ütközetben Bem csapatai döntő vereséget szenvedtek a váratlanul Nagyszeben előtt megjelenő Lüderstől. Bem csapatainak maradványai Szászsebesnél egyesültek Stein hadosztályával. Augusztus 7-én Bem átadta az így létrejött mintegy hatezer főnyi seregtest parancsnokságát Steinnek és a fővezérség átvételére a Bánságba indult. A visszamaradt csapatok augusztus 12-én Szászsebesnél súlyos vereséget szenvedtek Lüders hadtestétől, mire Stein Dévára, majd a dévai várban augusztus 14-én bekövetkezett robbanás után Dobrára vonult vissza. Dobrán Bem ismét átvette Steintől a parancsnokságot és Déváig nyomult előre, de be kellett látnia, hogy a megmaradt csapatoktól nem lehet további ellenállást várni, ezért átadta a parancsnokságot Beke József ezredesnek és augusztus 17-én Steinnel együtt Törökországba menekült.[4]

Emigrációban[szerkesztés]

Maximilian Steint október 28-án Vidinben[5] Kossuth Lajos vezérőrnaggyá léptette elő. Egy közeli török-orosz háború reményében több társához hasonlóan áttért a muszlim hitre és Ferhád pasa néven a török hadsereg tábornoka lett. Gúnyolódó és nyers természete miatt a törökökkel is összeütközésbe került. Meg akarta írni életének törökországi emlékeit és eközben a török közállapotokat is kritikával illette. A török rendőrség elfogta és bíróság elé került. Még az ítélet kihirdetése előtt fogságában hirtelen meghalt, valószínűleg megmérgezték.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Budapest, 2004, ISBN 9633273676 , A karlócai ütközet, 59–66. o.
  2. [[Klapka György (tábornok)|]]: Emlékeimből, Sajtó alá rendezte: Katona Tamás. Budapest, 1986, ISBN 9631531821 , 558. o. Klapka György jegyzete
  3. Csikány Tamás (2002). „Várharcok az 1848/49-es szabadságharcban”. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények (1). ISSN 1417-7323. (Hozzáférés ideje: 2009. november 21.)  
  4. Hermann Róbert: A nyári hadjárat (1849. június-augusztus), in: Bona Gábor (szerkesztette): A szabadságharc katonai története, Budapest, 1998, ISBN 9633273013
  5. Kossuth a tábornoki kinevezési okiratra Lugos, 1849. augusztus 11. keltezést írt. Klapka György i. m. 583. oldal, Katona Tamás jegyzete

Források[szerkesztés]