Aschermann Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aschermann Ferenc
Aschermann Ferenc.jpg
Született 1821. október 24.
Sepsiszentgyörgy
Meghalt 1893. július 2.
Veszprém
Nemzetisége magyar
Rendfokozata altábornagy
Csatái 1848–49-es forradalom és szabadságharc
Kitüntetései a Magyar Katonai Érdemrend III. osztálya
Civilben hadtörténetíró
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aschermann Ferenc témájú médiaállományokat.

Aschermann Ferenc, Assermann Ferenc, 1867-től Vendrei Ferenc (Sepsiszentgyörgy, 1821. október 24.Veszprém, 1893. július 2.) honvédezredes, a Magyar Királyi Honvédség tábornoka, hadtörténetíró.

Életrajza[szerkesztés]

Német anyanyelvű családba született. Tanulmányait a kézdivásárhelyi katonai iskolában végezte. 1842-ben belépett a császári hadsereg 2. (Ernő Ágost) huszárezredébe, ahol 1848 tavaszán hadnagyi rendfokozatban szolgált. Batthyány Lajos kormányának megalakulása után alakulatát a magyar hadügyminisztérium alá rendelték és a délvidéki hadszíntérre vezényelték. A harcokban tanúsított magatartása alapján augusztusban főhadnaggyá léptették elő, majd októbertől századosi rangban a bánsági hadtest vezérkarának segédtisztje lett. Részt vett annak a tervnek a kidolgozásában, amely alapján Kiss Ernő tábornok november és december folyamán támadást indított a temesközi szerb felkelőtáborok felszámolására. 1849 januárjában őrnaggyá léptették elő és a bánsági hadtest nagyobbik részével, Damjanich vezérőrnagy vezetése alatt a Tisza középső szakaszához rendelték. Kiválóan harcolt a március 5-ei szolnoki ütközetben, amiért megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. A tavaszi hadjárat ütközeteiben a Damjanich parancsnoksága alatt álló III. hadtest segédtisztjeként vett részt. Áprilistól alezredesi rangban a hadügyminisztériumhoz vezényelték. Június 26-án ezredessé léptették elő és a komáromi várban várparancsnoki beosztásban Klapka György komáromi vár- és seregparancsnok helyettese lett. A július 2-ai és július 11-ei komáromi csatákban, majd Klapka augusztus 2-ai kitörésekor a várőrség egyik hadosztályának parancsnokaként harcolt.

A vár feladása után komáromi kapitulánsként mentesült a felelősségrevonás alól. 1867-ig Erdélyben mérnökként dolgozott, majd a kiegyezés után ezredesként belépett az újjászervezett honvédséghez. 1871-től a szegedi honvédkerület parancsnoka volt. 1888-ban altábornagyként nyugdíjazták. Élete utolsó éveit Veszprémben töltötte.

Történetírói munkássága a szabadságharc több fontos, más forrásokból kevésbé ismert részletét világítja meg. Ő volt az első a honvéd hadsereg volt magas rangú tisztjei közül, aki kiállt Görgei Artúr mellett. Jelentősebb művei:

  • Egy nyílt szó Görgey Arthur honvédtábornok ügyéhez (Pest, 1867.)
  • Görgey. Visszhangok czáfolatra (Pest, 1868.) A mű válasz Asbóth Lajos Görgey. Cáfolat Assermann honvéd ezredes és minisztériumi titkár vádiratára (Pest, 1867.) című munkájára.
  • Nagy-Becskerektől Pákozdig (Budapesti Szemle, 1888.)

Felhasznált források[szerkesztés]

  • Bona Gábor: Az 1848–49-es honvédsereg vezetői (Rubicon 1999/4)
  • Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Harmadik átdolgozott, javított kiadás. Budapest: Heraldika. 2000. ISBN 9639204129
  • Kedves Gyula: A komáromi vár „szürke eminenciása”, Asserman Ferenc ezredes (avagy kikből szervezték a honvédsereg vezérkarát?) - Komárom ismeretlen csillagai, Jókai Mór Városi Könyvtár, Komárom, 2013. ISBN 978-963-08-6290-5
  • Révai nagy lexikona
  • Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 214. o. ISBN 9635474148