Leiningen-Westerburg Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leiningen-Westerburg Károly
Leiningen-Westerburg Károly Szamossy.jpg
Született 1819. április 11.
Ilbenstadt, Hesseni Választófejedelemség
Meghalt 1849. október 6. (30 évesen)
Arad, Habsburg Birodalom
Rendfokozata honvéd vezérőrnagy
Csatái 1848–49-es forradalom és szabadságharc
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Leiningen-Westerburg Károly témájú médiaállományokat.

Altleiningeni gróf Leiningen-Westerburg Károly Ágost (Karl August Graf zu Leiningen-Westerburg, Ilbenstadt, 1819. április 11.Arad, 1849. október 6.) honvéd vezérőrnagy,[1] az aradi vértanúk egyike.

Élete-vértanúsága[szerkesztés]

Hessen nagyhercegségben született, olyan család gyermekeként, amelynek több tagja is katonaként szolgált,[2] így szinte természetes, hogy testvéreivel, Lajossal (1807-1864),[3] Viktorral (1821-1880) és Györggyel (1815-1850)[4] együtt a császári hadsereg szolgálatába állt. Édesapja Frigyes, Leiningen-Westerburg hercege (1761-1839), édesanyja Eleonore Maria Breitwieser volt.[5]

1844-ben nősült, felesége, Sissányi Erzsébet révén magyarországi (törökbecsei) nagybirtokos lett. 1848 őszén Temesvárra rendelték ezredének törzskarával együtt, ahol is önként jelentkezett a szerbek ellen vívott hadjáratba. 1848 decemberében őrnagyi, 1849 márciusában alezredesi, áprilisban ezredesi ranggal tüntették ki. A tavaszi hadjáratban további érdemeket szerzett, amik elismeréséül július 1-jén tábornokká léptették elő. Július 2-án kiverte Benedek Lajost Szőnyből. Július 28-án gesztelyi győzelme.Görgey Artúr jó barátja volt.

A kivégzés előtti utolsó mondata:„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját." Kötél általi halálra ítélték, tizedikként végezték ki (hatodik volt a kötél által kivégzettek sorában).

Családja[szerkesztés]

Neje, törökbecsei Sissányi Erzsébet, Barabás festményén

Felesége, törökbecsei Sissányi Erzsébet (meghalt: 1898. november 2.[6][7]), aki két gyermeket szült neki:

  • Erzsébet „Liza” Viktória Konstancia Friderika Eleonóra (1844.-1913. január), aki William Barwell angol tábornok felesége lett, s kitől Lilien († 1894.), Henriett és Richard nevű gyermeke született.[8]
  • Ármin (Hermann Casimir) (1848. július 11.-1900. december). A magyar királyi honvédségben szolgált, de egészségügyi okok miatt századosi ranggal nyugdíjazták. Ezek után Titelen dolgozott, miniszteri biztosként a Tisza-Duna belvizszabályozó-társulatnál. Kiadta édesapja naplóját és levelezését, melyeket Marczali Henrik rendezett sajtó alá. 1903. január 2-án helyezték örök nyugalomra Titelen.[9]

Az özvegy Leiningenné 1854-ben újra férjhez ment. Második férjétől, Bethlen Józseftől négy gyermeke született (István, Béla, Miklós, Anna).

1911-ben Törökbecsén állították fel a hős vértanú szobrát, melyet Radnai Béla készített.

Törökbecsei mellszobra

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hermann Róbert. „Az 1849-1850. évi kivégzések”. Aetas 2000 (1-2).  
  2. Leiningen-Westenburg Károly naplójának részletei
  3. http://mek.niif.hu/06100/06162/html/aradiv02624/aradiv02624.html (Leiningen-Westerburg (-Alt-Leiningen), Ludwig zu, gróf (1807-1864), Leiningen bátyja, nyugállományú altábornagyként hal meg)
  4. Leiningen-Westerburg (-Alt-Leiningen), Georg zu, gróf (1815-1850), százados a cs. kir. 10. gyalogezredben, Leiningen bátyja. Leiningen-Westerburg (-Alt-Leiningen), Georg zu, gróf (1815-1850), százados a cs. kir. 10. gyalogezredben, Leiningen bátyja.
  5. http://www.geneall.net/D/per_page.php?id=5293
  6. http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/2000/0en-40t.htm
  7. Nekrológját a Vasárnapi Ujság közölte, 1898. november 6-ai számában: Özv. gróf BETHLEN JÓZSEFNÉ, szül. Sissány Erzsébet, elhunyt november 2-án Budapesten, 72 éves korában. Az elhunyt kétszer szenvedte át az özvegység fájdalmát. Első férje az aradi vértanúk közt dicsőült meg, gróf Leiningen Károly tábornok. Ifjú özvegye mély fájdalmával elvonult a világtól, mígnem megismerkedett a szabadságharcz egyik vitéz katonájával, gróf Bethlen Józseffel, s másodszor is férjhez ment. Az öreg úrnőt sokan ismerték a fővárosban, de kevesen tudták, hogy Leiningen özvegye. A nyarat még Visegrádon töltötte, hol Görgei tábornok is többször meglátogatta. Holttestét e hó 4-ikén Kolozsvárra szállították.
  8. Vasárnapi Ujság 1900/1
  9. Vasárnapi Ujság 1913/6

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]