Csapó Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csapó Vilmos
Csapó Vilmos emléktáblája Ozorán
Csapó Vilmos emléktáblája Ozorán
Született 1798. december 4.
Dunaszentgyörgy
Meghalt 1879. szeptember 3.
Dunaszentgyörgy
Szolgálati ideje 1815-1830, 1848-1849
Rendfokozata honvéd ezredes
Csatái 1848–49-es forradalom és szabadságharc
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csapó Vilmos témájú médiaállományokat.

Tagyosi Csapó Vilmos (Dunaszentgyörgy, 1798. december 4. – Dunaszentgyörgy, 1879. szeptember 3.) honvéd ezredes az 1848–49-es szabadságharcban.

Életpályája[szerkesztés]

A nemesi származású tagyosi Csapó család sarja. Édesapja, tagyosi Csapó Pál (1768-1820), édesanyja, báró Dillon Rozália (1773-1830) volt. Tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte, majd 1815-ben lépett a császári hadsereg 2. dragonyosezredébe. 1830-ban főhadnagyi rangjának megtartásával kilépett a hadseregből és Tolna vármegyei birtokán gazdálkodott. 1848. augusztus 24-étől a Tolna vármegyei nemzetőrségnél szolgált őrnagyi rangban. A megye nemzetőrségének mozgóvá tett 2. zászlóalja élén részt vett a délvidéki harcokban. Szeptember közepétől a Jellasics támadása miatt elrendelt népfelkelés Tolna vármegyei parancsnoka. Október 7-én az ozorai ütközetbenPerczel Mór és Görgei Artúr csapatai mellett – az ő egysége játszotta a legfontosabb szerepet. Október 16-án az Országos Honvédelmi Bizottmány ezredessé léptette elő és megbízta a Tolna megyei nemzetőrség parancsnokságával. 1849. június 21-étől ő lett a dél-dunántúli nemzetőrség és népfelkelés parancsnoka. A világosi fegyverletétel után elfogták és Aradon golyó általi halálbüntetésre ítélték. Az ítéletet később tíz év várfogságra változtatták. 1850. június 12-én kegyelmet kapott. Ezután haláláig birtokán gazdálkodott Tolna vármegyében.

Házasságai[szerkesztés]

Első nejét, zalabéri Horváth Erzsébet (1812-1835) kisasszonyt, 1831. február 13.-án vette el Zalabéren. Neje halála után, feleségül vette 1837. február 25.-én Mernyén a nedeczei Nedeczky családból való nedeczei Nedeczky Hedvig (1814-1879) úrleányt, nedeczei Nedeczky Ferenc (1769-1835) táblabíró, Zala vármegyei másodaljegyző, árvaszéki elnök, és lomniczai Skerlecz Mária Klára (1777-1828) leányát.

Felhasznált források[szerkesztés]