Ozorai ütközet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ozorai diadal
Konfliktus 1848–49-es forradalom és szabadságharc
Időpont 1848. október 7.
Helyszín Tolna vármegye, Ozora mellett
Eredmény Magyar győzelem a császáriak felett
Szemben álló felek
1848Zaszlo1.png Magyarország Croatia-1848.gif Horvátország
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Habsburg Birodalom
Parancsnokok
Flag of Hungary.svg Perczel Mór honvéd ezredes
Flag of Hungary.svg  Görgey Artúr honvéd őrnagy
Flag of Hungary.svg Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Nicolaus Philippovich vezérőrnagy
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Karl Roth vezérőrnagy
Szemben álló erők
Ismeretlen számú népfelkelő, 4500 nemzetőr 9000 katona
Veszteségek
csekély Az egész sereg megadta magát

Az ozorai ütközet az 18481849. évi forradalom és szabadságharc első olyan diadala volt, amelyet magyar részről népfelkelők és nemzetőrök vívtak ki. 1848. október 7-én a Perczel Mór vezette magyar sereg fogságba ejtette a Karl Roth és Nicolaus Philippovich császári-királyi vezérőrnagyok által vezetett császári hadtestet.

Jellasics 1848. szeptember 11-én történt támadása után szeptember 21-én magyar földre lépett a bán tartalék hadteste is. A kilencezer fős hadtest feladata Jellasics jobb szárnyának védelme volt és terv szerint Székesfehérvárnál egyesült volna a főerőkkel. A pákozdi csata azonban az egyesülés előtt lezajlott és a bán olyan gyorsasággal távozott az országból, hogy még saját tartalékát is elmulasztotta értesíteni a fejleményekről. A magyar hadvezetés tudott Roth közeledéséről és utasította Perczel Mór nemzetőr ezredest, hogy a saját és Görgey Artúr honvéd őrnagy parancsnoksága alatt álló nemzetőrökkel állja el a Székesfehérvárra dél felől vezető utakat. A tartalék így csak október 4-én Székesfehérvár közelében értesült arról, hogy Jellasics vereséget szenvedett, és Székesfehérváron az otthagyott horvát helyőrséget a felkelt nép lefegyverezte.

Szintén október 4-én Karl Roth csapatainak elővédje vereséget szenvedett és megadta magát Perczel és Görgey egyesült hadának. Akkor visszafordultak és aznap éjszaka értek Kálozdra, de a helyi lakosság néhány fegyverese felszedte a hidat. A túlpartról tüzet nyitottak a horvát katonákra. Az éjszakai lövöldözésnek eredménye pár horvát halott, és egy éjszaka időveszteség lett. Roth csapatai csak másnap vonultak be Kálozdra.

Az eredeti útvonalán visszaforduló, Perczel csapatai által üldözött császári tartalék október 6-án eljutott Ozoráig, itt azonban a Sió-csatorna hídját felégetve találta. Az átkelés lehetetlen volt, mert a túlpartot Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy vezetésével 15 000 főnyi népfelkelő és nemzetőr védte. A Sióhoz közelítő horvátokat a nemzetőrök puskatűzzel fogadták. Roth megpróbált Csapóval tárgyalni a szabad elvonulásról, de nem tudtak megegyezni. A tárgyalást Perczel István, Csapó Vilmos altisztje tolmácsolta. Csapó őrnagy a megtévesztés és a látszattúlerő taktikáját választotta. Hamis csapatmozgással, dobpergéssel, trombitaszóval, kiéheztetéssel rombolta az amúgy is demoralizált horvátok morálját. Október 7-én reggel megérkeztek Perczel és Görgey csapatai. A csapdába került császári hadosztály erre letette a fegyvert.

Az ozorai diadal legfőképpen Csapó Vilmos nemzetőrei és népfelkelői bátor fellépésének köszönhető.

Az ozorai ütközetnél ejtett egyszerre legtöbb hadifoglyot a magyar haderő a szabadságharc történetében.

Perczel Mórnak a magyar képviselőház nyilatkozatban mondott köszönetet a győzelemért, az Országos Honvédelmi Bizottmány tábornokká léptette elő, Csapót pedig ezredessé.

Felhasznált források[szerkesztés]

  • Nemeskürty István: 1848-49 – „Kik érted haltak szent világszabadság”, ISBN 9634343325
  • Magyarország hadtörténete két kötetben, ISBN 9633263328