Bangya János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bangya János
Született 1817. december 2.
Apaj
Elhunyt 1868. február 16. (50 évesen)
Konstantinápoly
Foglalkozása honvéd ezredes,
újságíró

Illosfalvi Bangya János (Mehemed bej) (Apaj, 1817. december 2.Konstantinápoly, 1868. február 16.) honvéd ezredes, újságíró.

Élete[szerkesztés]

Magyar nemes családból származott. Apja Bangya Miklós, komárom megyei táblabíró és Koltán földbirtokos volt. Bangya János hamar elhagyta szülőhelyét, és a nagyszombati katonai intézetbe került. 1834-ben hadapródként lépett a császári hadseregbe. 1836-ban Milánóban gránátos őrmesterként szolgált, amikor átlépett a bécsi nemesi testőrséghez. Az 1848-ban alakuló honvéd hadsereg számos magas rangú tisztjéhez hasonlóan itt szerezte katonai szaktudását. 1839-ben kilépett a császári hadseregből és hat éven át az akkori bécsi erdélyi udvari ágens (Baksy) irodájának főnöke volt. 1846-ban Bazinban Vital Antonia úrhölgygyel házasságra lépett és újságíróként működött. 1848-ban jelen volt a pozsonyi országgyűlésen. Miután a kormány és országgyűlés a fővárosba tette át székhelyét, ő is utánuk ment. 1848 szeptemberében belépett a honvéd hadseregbe és a Perczel Mór által megszervezett Zrínyi-szabadcsapat századosa lett. A pákozdi csata után részt vett Perczel Mór muraközi hadműveleteiben. 1848 decemberében őrnaggyá léptették elő, és a Zrínyi-szabadcsapatból alakított 35. honvédzászlóalj[forrás?] parancsnoka lett. Részt vett a fő hadszintér tavaszi és nyári hadműveleteiben. 1849 júniusában Kazinczy Lajos tartalék hadtestéhez vezényelték, ahol alezredes és tábori térparancsnok lett. Kazinczy 1849. augusztus 25-ei zsibói fegyverletétele után a komáromi várba szökött, ahol Klapka György ezredessé léptette elő és a vár katonai rendőrségének parancsnokává nevezte ki. A komáromi fegyverletétel után külföldre távozott. 1854-ig hírlapíróként Londonban és Párizsban élt. Korabeli bécsi dokumentumok nyilvánosságra hozatalakor vált ismertté, hogy jelentéseket küldött a magyar emigrációról az osztrák titkosrendőrségnek. 1854 májusában, mikor már bizonyossá vált az orosz–török háború, Konstantinápolyba ment és felajánlotta szolgálatát a török kormánynak. Mint táborkari főnököt, ezredesi ranggal az ázsiai törzskarhoz Musztafa pasa mellé rendelték. Ekkor áttért a muszlim hitre és felvette Mehemed bej nevet. Később cserkeszföldi érdemeiért felvehette a Karabatir előnevet. Számos elismerést és ajándékot nyert, köztük egy tatár herceg 15 éves szép árva leányát, akitől négy gyermeke született: három leány (Hatikhe, Fatime és Adile) és egy fiú (Musztafa Aszim bej). Élete végén a török csendőrség ezredese és a minisztériumban a rendőrség vezetője volt.

Művei[szerkesztés]

1848. március 22-én a német érzelmű Neustadt Adolftól átvette a Pressburger Zeitungot és azt szabadelvű irányban szerkesztette. Pestre költözése után innen küldte tudósításait az általa Pozsonyban alapított és szerkesztett Hungaria című hetenként kétszer megjelenő politikai hírlapba (júliustól augusztus 31-éig, amikor a lap a 25. számmal megszűnt). Pesten Zerffivel az Ungar című lapnál is működött. Párizsban való tartózkodása alatt kőnyomatú lapot alapított.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. 2. jav., bőv. kiad. Bp., Zrínyi Katonai Kiadó, 1987.; 3. átdolg., jav. kiad. Bp., Heraldika Kiadó, 2000.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Malý Slovenský Biografický Slovník. Hlavný redaktor Vladimír Mináč. Martin, Matica slovenská, 1982.
  • Szluha Márton: Nyitra vármegye nemes családjai. I. köt. A-K. Bp., Heraldika Kiadó, 2003.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.