Ugrás a tartalomhoz

Gáspár András (vezérőrnagy)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gáspár András
Született1804. november 23.[1]
Kecskemét
Meghalt1884. augusztus 5. (79 évesen)[1]
Bihar
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Szolgálati ideje1821-1849
Rendfokozatahonvéd vezérőrnagy
Csatái1848–49-es forradalom és szabadságharc
KitüntetéseiMagyar Katonai Érdemrend
CivilbenPostamester
Országgyűlési képviselő
A Wikimédia Commons tartalmaz Gáspár András témájú médiaállományokat.
Rusz Károly metszete (1868)

Szeniczei Gáspár András (Kecskemét, 1804. november 23. – Bihar, 1884. augusztus 5.) honvéd vezérőrnagy, politikus.[2]

Élete

[szerkesztés]

A Bihar vármegyei református nemesi származású szeniczei Gáspár családban született. Apja szeniczei Gáspár András csizmadiamester, anyja Vasváry-Csapó Zsuzsanna volt.[3] Családjának őse Mészáros, másképp Gáspár, másképp Szeniczey Pál, és hitvese Czider Éva, 1687. május 22-én címeres nemeslevelet szerzett Lipót magyar királytól.[4]

Szülei iparos pályára szánták, de 1821-ben tudtuk nélkül belépett a hadseregbe. Közhuszárként szolgált, majd 1831-ben kapott először tiszti rangot. 1847-ben főszázados volt a Miklós huszárezredben. 1848 júniusában Magyarországra vezényelték. Jellasics szeptember 11-ei támadásakor a Dráva vonalán szolgált. Az ozorai ütközetben kiemelkedő érdemeket szerzett, ezért október 8-án őrnaggyá léptették elő. A muraközi hadműveletekben, majd a móri ütközetben (december 30.) Perczel Mór hadtestének egyik hadosztályparancsnokaként – november végétől honvéd ezredesi rangban – vett részt. 1849. január elejétől Görgei fel-dunai hadtestében kinevezték a Miklós-huszárezred parancsnokává. Február 18-ától hadosztályparancsnok lett a fel-dunai, majd azt ebből alakult VII. hadtestnél. Alakulata harcolt a február 26–27-ei kápolnai csatában és a február 28-ai mezőkövesdi ütközetben is.

Március végén átvette az „ideiglenes fővezérré” kinevezett Görgeitől a VII. hadtest parancsnokságát. Az 1849. április 2-ai hatvani ütközetben győzelmet aratott Schlik császári altábornagy hadteste fölött, ezért vezérőrnaggyá léptették elő. Az április 6-ai isaszegi csatában nem bizonyult önálló döntésekre képes parancsnoknak, és a császári fősereg nagyrészt ennek köszönhetően kerülte el a döntő vereséget.

1849. április 24-én betegségére hivatkozva kérte felmentését, és a további harcokban már nem vett részt. Lemondásának valószínű oka a függetlenségi nyilatkozat mellett az, hogy az isaszegi csata után megrendült a bizalom hadvezéri képességeiben.

Mivel az április 14-ei Függetlenségi Nyilatkozat után már nem harcolt a császári csapatok ellen, az aradi vértanúk perében a hadbíróság „csak” tíz év várfogságra ítélte. Az aradi törvényszék egyedül őt nem végeztette ki az elfogott tábornokok közül.[5] Élete végén erre így emlékezett: „Én napokig úgy éreztem magamat, mintha valami mocsok esett volna rajtam, hogy nem valék közöttük.”[6] 1850-ben – Ferenc József hajdani lovaglómestereként – kegyelmet kapott.

Biharon postamester, majd 1868 és 1875 között a bihari kerület országgyűlési képviselője volt.

Házassága és gyermekei

[szerkesztés]

Felesége a nemesi származású téglási Ercsey Emília (1812–†Budapest, 1896. október 5.),[7] akitől született:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. 1 2 http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/05035.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Gáspár András
  3. ↑ Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. III. ÉLETRAJZI ADATOK. TÁBORNOKOK. szeniczei GÁSPÁR ANDRÁS
  4. ↑ C 30 - Helytartótanácsi Levéltár - Acta nobilium - Pozsony megye - Investigatio nobilium - D - 13.
  5. ↑ Vasárnapi Ujság 1884. 31. évf. 32. sz. augusztus 10.. Vasárnapi Ujság, 1884. augusztus 10. (Hozzáférés: 2021. október 6.)
  6. ↑ Idős korában Vasváry Ferencnek tollba mondott visszaemlékezéseit Bartha Albert nyomán idézi: Az aradi vértanúk. Szerkesztette Katona Tamás. Neumann Kht., Budapest, 2001
  7. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Gáspár Andrásné Ercsey Emília
  8. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Gáspár Gusztáv
  9. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Gáspár Gusztávné Dévay Erzsébet
  10. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Benárd Lajosné Gáspárné Gáspár Emília
  11. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Benárd Lajos

Források

[szerkesztés]
  • Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004 ISBN 9633273676
  • Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg katonai vezetői (Rubicon 1999/4)
  • Magyar életrajzi lexikon (az Arcanum közlésében)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gáspár_András_(vezérőrnagy)&oldid=28701135”