Gáspár András (vezérőrnagy)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gáspár András
[[Fájl:Gáspár András vezérőrnagy.jpg|250px]]
Született 1804. November 23.
Kecskemét
Meghalt 1884. Augusztus 5. (79 évesen)
Bihar
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Szolgálati ideje 1821-1849
Rendfokozata honvéd vezérőrnagy
Csatái 1848–49-es forradalom és szabadságharc
Kitüntetései Magyar Katonai Érdemrend
Civilben Polgármester
Országgyűlési képviselő
A Wikimédia Commons tartalmaz Gáspár András témájú médiaállományokat.


Rusz Károly metszete (1868)

Gáspár András (Kecskemét, 1804. november 23.Bihar, 1884. augusztus 5.) honvéd vezérőrnagy, politikus.

Élete[szerkesztés]

Csizmadiamester fia volt. Szülei iparos pályára szánták, de 1821-ben az ő tudtuk nélkül belépett a hadseregbe. Közhuszárként szolgált, majd 1831-ben kapott először tiszti rangot. 1847-ben főszázados volt a Miklós huszárezredben.

1848 júniusában Magyarországra vezényelték. Jellasics szeptember 11-ei támadásakor a Dráva vonalán szolgált. Az ozorai ütközetben kiemelkedő érdemeket szerzett, ezért 1848. október 8-án őrnaggyá léptették elő. A muraközi hadműveletekben, majd a móri ütközetben (december 30.) Perczel Mór hadtestének egyik hadosztályparancsnokaként – november végétől honvéd ezredesi rangban – vett részt. 1849. január elejétől Görgey fel-dunai hadtestben kinevezték a Miklós huszárezred parancsnokává. Február 18-ától hadosztályparancsnok lett a fel-dunai, majd azt ebből alakult VII. hadtestnél. Alakulata harcolt a február 26-27-ei kápolnai csatában és a február 28-ai mezőkövesdi ütközetben is.

Március végén átvette az „ideiglenes fővezérré” kinevezett Görgeytől a VII. hadtest parancsnokságát. Az 1849. április 2-ai hatvani ütközetben győzelmet aratott Schlik császári altábornagy hadteste fölött, ezért vezérőrnaggyá léptették elő. Az április 6-ai isaszegi csatában nem bizonyult önálló döntésekre képes parancsnoknak, és a császári fősereg nagyrészt ennek köszönhetően kerülte el a döntő vereséget.

1849. április 24-én betegségére hivatkozva kérte felmentését, és a további harcokban már nem vett részt. Lemondásának valószínű oka a függetlenségi nyilatkozat mellett az, hogy az isaszegi csata után megrendült a bizalom hadvezéri képességeiben.

Mivel az április 14-ei Függetlenségi Nyilatkozat után már nem harcolt a császári csapatok ellen, az aradi vértanúk perében a hadbíróság „csak” tíz év várfogságra ítélte. Élete végén erre így emlékezett: „Én napokig úgy éreztem magamat, mintha valami mocsok esett volna rajtam, hogy nem valék közöttük.”[1] 1850-ben – Ferenc József hajdani lovaglómestereként – kegyelmet kapott.

Biharon postamester, majd 1868 és 1875 között a bihari kerület országgyűlési képviselője volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Idős korában Vasváry Ferencnek tollba mondott visszaemlékezéseit Bartha Albert nyomán idézi: Az aradi vértanúk. Szerkesztette Katona Tamás. Neumann Kht., Budapest, 2001

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]