Schweidel József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schweidel József
Schweidel József.jpg
Született 1796. május 18.
Zombor, Magyar Királyság
Meghalt 1849. október 6.
Arad, Habsburg Birodalom
Rendfokozata honvéd vezérőrnagy
Csatái Napóleoni háborúk, 1848–49-es forradalom és szabadságharc
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Schweidel József témájú médiaállományokat.
Schweidel József honvéd vezérőrnagy, aradi vértanú szobra Pécsen. Bencsik István szobrászművész alkotása

Schweidel József (Joseph Schweidel, Zombor, 1796. május 18.Arad, 1849. október 6.) honvéd vezérőrnagy,[1] az aradi vértanúk egyike.

Életpályája[szerkesztés]

Katonai pályafutását a császári seregben kezdte, a negyedik huszárezredben mint hadapród szolgált, később a kapitányságig vitte. Tanítója a híres Simonyi óbester volt. Harcolt a napóleoni háborúkban, ott volt többek között a párizsi csatánál is.

Az 1848-as forradalom kitörésekor hazavezette Bécsből az ezredét. Ezután Bács megyében a táblabírák közé iktatták. A katonai ranglistán gyorsan emelkedett, először ezredessé nevezték ki, majd a schwechati csatában tanúsított bátorságáért az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. október 28-án tábornokká avatta. 1849. május 9-én Pest városparancsnoka lett. Világosnál tette le a fegyvert.

Ő volt az egyetlen, akit az aradi vészbíróság kegyelemre javasolt Haynaunak, ő azonban ezt elutasította, és kötél általi halálra ítélte. Ezt Schweidel feleségének, a lengyel Domicella Bilinskának a könyörgésére "kegyelemből" golyó általi halálra változtatták],[2] ő volt a negyedik golyó által kivégzett vértanú.

Felesége, Bilinska (Bilinszka) Domicella, lengyel származású volt (meghalt Budapesten, 1888. március 23-án, 84 évesen[3]), 1827-ben vette felségül, akitől öt gyermeke született, köztük Schweidel Béla (1828–1916[4]), aki szintén részt vett a szabadságharcban, később pedig őt is az aradi várbörtönben tartották fogva, azonban csak párszor találkoztak.[5]

Fogságáról naplót vezetett felesége számára: "Egy fiatal minorita papot küldtek hozzám, aki igazán értelmes ember és érdemdús pap; megbízták, hogy holnap reggel jöjjön el hozzám, és lásson el a szentségekkel. Valóban ne adnának kegyelmet nekünk? Az utolsó pillanatig olyan reménykedve bizakodom, hogy nem is tudom magam átengedni a halál gondolatának. Zárom ezeket a sorokat, és remélem, hogy október 6-án örvendetesebb érzésekről számolhatok majd be. Ezt a három ív papírt, amelyen hűségesen megírtam aradi fogságomat, adják át feleségemnek, Domicának, ha bele nem pusztul bánatába."[6]

Emlékezete[szerkesztés]

Szobra 1918-ig Zomborban a Megyeháza előtti téren állt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hermann Róbert. „Az 1849-1850. évi kivégzések”. Aetas 2000 (1-2).  
  2. Tizenhárom hősi vértanú, honvedelem.hu
  3. Vasárnapi Ujság, 1888. április 1.
  4. A Kerepesi úti temető 30. (1848-49-es) parcella. Budapest Főváros Levéltára. (Hozzáférés: 2015. október 9.)
  5. szeptember 11-én, 29-én, október 4-én és október 5-én
  6. http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/2000/0en-40t.htm

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]