Schweidel József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schweidel József
Született 1796. május 18.
Zombor, Magyar Királyság
Meghalt 1849. október 6. (53 évesen)
Arad, Habsburg Birodalom
Állampolgársága magyar
Rendfokozata honvéd vezérőrnagy
Csatái Napóleoni háborúk, 1848–49-es forradalom és szabadságharc
Halál oka lőtt seb
A Wikimédia Commons tartalmaz Schweidel József témájú médiaállományokat.
Schweidel József honvéd vezérőrnagy, aradi vértanú szobra Pécsen. Bencsik István szobrászművész alkotása

Schweidel József (Joseph Schweidel, Zombor, 1796. május 18.Arad, 1849. október 6.) honvéd vezérőrnagy,[1] az aradi vértanúk egyike.

Életpályája[szerkesztés]

A német polgári családból származó Schweidel József[2] katonai pályafutását a császári seregben kezdte, a negyedik huszárezredben mint hadapród szolgált, később a kapitányságig vitte. Tanítója a híres Simonyi óbester volt. Harcolt a napóleoni háborúkban, ott volt többek között a párizsi csatánál is.

Az 1848-as forradalom kitörésekor hazavezette Bécsből az ezredét. Ezután Bács megyében a táblabírák közé iktatták. A katonai ranglétrán gyorsan emelkedett, először ezredessé nevezték ki, majd a schwechati csatában tanúsított bátorságáért az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. október 28-án tábornokká avatta. 1849. május 9-én Pest városparancsnoka lett. Világosnál tette le a fegyvert.

Az aradi haditörvényszék 1849. szeptember 26-án felségsértés bűntette miatt golyó általi halálra ítélte.[3] A haditörvényszék vele kapcsolatban kegyelmi előterjesztéssel élt,[4] amit azonban Haynau elutasított. 1849. október 6-án hajnalban kivégezték.

Neje Bilinska Domicella volt, aki Budapesten, 1888. március 23-án, 84 évesen halt meg.[5] 1827-ben vette feleségül, s öt gyermekük született, köztük Schweidel Béla (1828–1916),[6] aki szintén részt vett a szabadságharcban, később pedig őt is az aradi várbörtönben tartották fogva, azonban csak párszor találkoztak.[7]

Fogságáról naplót vezetett felesége számára: „Egy fiatal minorita papot küldtek hozzám, aki igazán értelmes ember és érdemdús pap; megbízták, hogy holnap reggel jöjjön el hozzám, és lásson el a szentségekkel. Valóban ne adnának kegyelmet nekünk? Az utolsó pillanatig olyan reménykedve bizakodom, hogy nem is tudom magam átengedni a halál gondolatának. Zárom ezeket a sorokat, és remélem, hogy október 6-án örvendetesebb érzésekről számolhatok majd be. Ezt a három ív papírt, amelyen hűségesen megírtam aradi fogságomat, adják át feleségemnek, Domicának, ha bele nem pusztul bánatába.”[8]

Emlékezete[szerkesztés]

Szobra 1918-ig Zomborban a Megyeháza előtti téren állt.

Vaján – mint valamennyi aradi vértanúról – utcát neveztek el róla.

Schweidel József szobra

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hermann Róbert. „Az 1849-1850. évi kivégzések”. Aetas 2000 (1-2). [2011. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 5.)  
  2. Schweidel József, az 1849-es aradi kivégzések egyik áldozata, keruletunk.ujbuda.hu
  3. https://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02865k/aradiv02865k.html
  4. https://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02865l/aradiv02865l.html
  5. Vasárnapi Ujság, 1888. április 1.
  6. A Kerepesi úti temető 30. (1848-49-es) parcella. Budapest Főváros Levéltára. (Hozzáférés: 2015. október 9.)[halott link]
  7. szeptember 11-én, 29-én, október 4-én és október 5-én
  8. Archivált másolat. [2004. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 12.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]