Csány László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csány László
Csány László.jpg
Született 1790
Zalacsány
Elhunyt 1849. október 10. (58-59 évesen)
Pest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csány László témájú médiaállományokat.

Csány László (Zalacsány, 1790. – Pest, 1849. október 10.) politikus, közlekedési miniszter, táblabíró, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja.[1]

Élete[szerkesztés]

Családja[szerkesztés]

Középbirtokos, nagy múltú ősrégi nemesi család sarja volt, amely a Hahót-Buzád nemzetségből származott. Nem tudni, hogy melyik hónapban és hányadikán született, mert a csányi plébánia anyakönyvei 1806-ban elégtek, ő maga pedig soha nem említette senkinek. Ami bizonyos, hogy az 1790-es esztendőben a nagy múltú Csány család negyedik gyermekeként jött a világra. Édesapja Csányi Bernát és édesanyja galántai Bessenyey Anna (1754-?). Csányi Bernát özvegyember 1772. október 4.-én vette el Bessenyey Annát Nemesapátiban. Az egyik tanú az esküvőn barkóczi Rosty Ferenc (1718-1790) vasi alispán, királyi tanácsos, Szegedy Róza nagyapja volt; a másik tanú forintosházi Forintos Gábor (1723-1782), táblabíró, királyi tanácsos, Zala vármegye első alispánja volt.[2][3] A Csány család akkori tartozásait Csány László nagynénje boldogfai Farkas András (1740-1782) zalalövői főszolgabíró özvegye, a gyermektelen hátrahagyott Csány Anna (†1800), lerendezte a férjétől megörökölt földbirtokai és vagyona elzálogosításával.[4] Csány László hatéves korában elveszítette édesapját, és három testvére volt: Csány Vendel (1773-1809), Csány István (c.1790-1849)[5] és lebesbényi Püspöky Jánosné Csány Zsuzsanna (c.1790-1823),[6] lebesbényi Püspöky Grácián (1817-1861) zászlótartó, honvéd hadnagy[7] édesanyja. [8]

Katonai pályafutása[szerkesztés]

Csány László tízéves korában a szombathelyi gimnáziumban kezdte meg tanulmányait. Képességei már ekkor megmutatkoztak, mindvégig kitűnően tanult, legtöbbször még az eminensek sorában is az első volt. A gimnázium befejezése után egy évig még Szombathelyen maradt, itt végezte el a líceum első osztályát. A másodikat már Zágrábban kezdte, onnan pedig 1808-ban a győri jogakadémiára vezetett az útja. A háború ekkor beleszólt az életébe. Miután Napóleon csapatai 1809 májusában Pozsonynál magyar földre léptek, az akadémia bezárta kapuit. 1813-ig Csány a 9. huszárezred kötelékében szolgált kadétként, majd alhadnagy lett a Lombardiában állomásozó 5. sz. Radetzky huszárezrednél. Részt vett a Napóleon elleni harcokban. E hadjárat során szerezte azt a súlyos égési sebet, amely állandóan kiújulva egészen a haláláig kínozta. Kortársai szerint Csány vékony, száraz, köhécselő ember volt és krónikus gyomorbajban szenvedett, amit orvosa a vegetatív idegrendszer zavaraival hozott összefüggésbe.

Jogi tanulmányai elvégzése után belépett a császári hadseregbe. Huszártisztként 1809 és 1815 között részt vett a Napóleon elleni háborúkban. 1815-ben súlyosan megsebesült, kilépett a hadseregből és családja birtokán gazdálkodott. Részt vett Zala vármegye politikai életében. Deák Ferenc reformpolitikáját támogatta, rövidesen a szabadelvű ellenzék egyik vezére lett. 1838-ban kormányellenes beszédei miatt hűtlenségi per folyt ellene. A közeli barátai között csáfordi Csillagh Lajos (17891860) zalai alispán,[9] zalalövői Csapody Pál (1808-1859) táblabíró,[10] és maga kehidai Deák Ferenc is találhatók.

Politikai pályafutása[szerkesztés]

1840-es évek elejétől Kossuth Lajos lelkes híve lett. Zalában a liberális eszmék egyik legnagyobb támogatója volt Csúzy Pállal, Tolnay Károllyal, Csertán Sándorral, Kerkapoly Istvánnal együtt. Másrészt, Csány László Deák Ferenc legmeghittebb legbensőbb barátja is volt. Csány László számos cikket írt a Pesti Hírlapba és jelentős részt vállalt a Védegylet szervezésében. A Védegylet mozgalmába hamarosan bekapcsolódott Zala megye is. Az 1842. november 17.-i közgyűlésén, Csány László felvetette, hogy Zala is alakítson a "Honi műgyár cikkek használása" érdekében egy egyesületet, amelynek a szervezkedés azonnal megkezdődött, és néhány hónap alatt Zalában is több százan támogatták a védegyletet. Alakuló ülésüket 1843. február 14.-én tartották a zalaegerszegi megyeházán. A zalai védegylet vezetőségében Deák Ferenc és Csány László mellett ott volt a megye egész liberális vezérkara, valamint a környék vállalkozó polgári kereskedők és gyárosok is.[11]

Csány László főkormánybiztos hirdetménye a magyar hölgyekhez[12] kötözőszerek gyűjtésére

Az Ellenzéki Kör tagjaként részese lett a március 15-ei forradalmi eseményeknek. Szerepet vállalt a pesti nemzetőrség szervezésében. 1848. Június 2-ától a nádor által aláírt okmány szerint teljhatalmú királyi biztosként szervezte a délnyugati országhatár védelmét. Felhatalmazást kapott, hogy a nemzetőrséget fegyverbe hívja és feladatává tették, hogy a mintegy 4 ezer főből álló fegyveres erővel a Dráva vonalát szemmel tartsa. Jellasics átkelését a Dráván nem tudta megakadályozni, de a visszavonulás során sikerült meggyőznie a tisztek többségét az ellenállás törvényességéről. Ezzel elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Jellasics támadását végül sikerült elhárítani.

A Batthyány-kormány lemondása után az Országos Honvédelmi Bizottmány teljhatalmú megbízottjaként működött a Jellasicsot üldöző magyar seregben, majd a feldunai hadseregben. A hadsereg felszerelési és ellátási ügyeit szervezte. Jó kapcsolatot alakított ki Görgei Artúrral, ami később lehetővé tette, hogy közvetítsen Kossuth Lajos és a tábornok között. December 31-étől a főváros kormánybiztosává nevezték ki. Nem értett egyet Görgei haditervével, ezért megvált a feldunai hadseregtől.

A főváros kiürítését szervezte, majd 1849. január 17-étől Erdély teljhatalmú kormánybiztosa lett. Kolozsvárról intézte Bem erdélyi hadseregének ellátását, valamint a polgári közigazgatással kapcsolatos feladatokat. Bemhez hasonlóan ő sem tudta kielégítően kezelni az erdélyi nemzetiségi problémákat. Betegeskedett is és Bemmel sem volt jó kapcsolatban, ezért Kossuth a Szemere-kormány alakulásakor felajánlotta neki a közlekedési miniszteri tárcát. A választás nem elsősorban szakmai hozzáértése, hanem politikai megbízhatósága miatt esett rá. Ekkor egyúttal a keszthelyi kerület országgyűlési képviselőjévé is megválasztották.

Miniszterként a katonai szállítások feltételeit – a gőzhajózás és a vasút működését – kellett biztosítania. Igyekezett a megkezdett vasútépítési munkákat folytatni és megtette az első lépéseket az erdélyi vasútvonal kiépítése érdekében is.

A kormány lemondása után csatlakozott Görgey hadseregéhez és a világosi fegyverletétellel esett fogságba. Szeptember 26-án Pesten állították hadbíróság elé. Minden tettéért vállalta a felelősséget. A bíróság kötél általi halálra ítélte. Csány Lászlót négy nappal később végezték ki, mint gróf Batthyány Lajost és az aradi tábornokokat. Az ítéletet október 10-én a pesti Újépület melletti fapiacon hajtották végre. Batthyány Lajos mellett ő volt a legmagasabb rangú polgári vezető, akit a császáriak kivégeztek.

Először Jeszenák Jánost szólította a hóhér. Csány hidegvérrel nézte társa kivégzését. Amikor a tábori pap azt mondta neki, hogy „Öreg úr! Ne nézze, forduljon el” – ő így felelt: „No, már miért ne nézném? Hiszen hozzá kell szoknom.”

Szobra Zalaegerszegen. Istók János alkotása (1931)

Utolsó szavai ezek voltak: „Hazámért ezt is szívesen!”

Elrettentésképpen a kivégzés után még fél óráig az akasztófán lógtak a halottak és csak azután vitték egy taligán a kórházba.

Emlékezete[szerkesztés]

A zalaegerszegi Csány László szobor[szerkesztés]

Zalaegerszegen 1931-ben szobrot avattak Csányi László emlékére (Istók János alkotása). A talpazat hátsó oldalán a szobor felállításához szükséges összeg gyűjtését elindító Borbély György gimnáziumi tanár és lapszerkesztő portréja látható.

A szobor létrehozásának története[szerkesztés]

A szobor bizottság szűkebb körű pályázatot hirdetett 1911. február 12.-ére. Ezen a pályázaton az akkori hat legbecsültebb mű alkotói vehettek részt: Győri Pfeffer József, Istók János, Kara Mihály, Kolozsvári Szeszák Ferencz, Lukácsy Lajos és Nemessányi Andor.

A szoborbizottság elnöke felsőpataki Bosnyák Géza (1863-1935) országgyűlési képviselő,[14] a helyi Függetlenségi és 48-as (Justh) Párt elnöke volt. A gyűjtés munkájában oroszlán része volt a tordai születésű elszegényedett székely unitárius középbirtokos nemesi családból származó Borbély György (1860-1930) zalaegerszegi gimnáziumi tanárnak,[15] aki iskolás gyermekek filléreiből hozta létre az első alapot.[16] A szobor állítása egy igen fontos társadalmi esemény, terv lett, amely nem számított állami támogatással. A zalai Magyar Paizs nevű sajtóban minden héten közölték az adományozók névsorát. Ekkor azt becsülték fel, hogy az egész mű 35,000 koronába fog kerülni. 1912. február 1.-jén boldogfai dr. Farkas István (1875-1921) sümegi főszolgabíró Sümegen szervezte a Csány szobor bált. A helyi kaszinó termében zajlott a fényes közigazgatási bál, amelynek a célja volt pénzt gyűjteni a zalaegerszegi szobor készítésére.[17] 1913. májusában komoly adomány érkezett a szoborra: a Budapesti Hírlap 2000 koronás felajánlása, melyet miskei és monostori dr. Thassy Gábor (1871 - 1950) Zala vármegye főorvosa levele nyomán utaltak át Zalaegerszegre.[18]

Az első világháború előtt már majdnem összegyűlt a szükséges pénz a felállítására, azonban a háború alaposan beleszólt Borbély, a szoborbizottság és a város életébe is. 1923-ban újra kellett kezdeni a pénz gyűjtést a szoborra, aminek lebonyolítását Borbély György ismét magára vállalta magára. A nyugdíjba vonult tanár minden idejét és erejét a szobor ügyének szentelte, azonban az 1923-ban újraindított gyűjtés sem hozott eredményt, a pénz 1925 végén, a koronáról a pengőre való áttérés idején devalválódott. A Csányi szobor felavatására végül 1931 október 11-én került sor.[15]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. számDOKUMENTUMMolnár András: Széchenyi és Zala: a Zala Megyei Levéltár Széchenyi-levelei / 53–64. o.
  2. familysearch.org Csány Bernát és Bessenyey Anna házassága
  3. MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katólikus. házasságok. A3801
  4. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 3. doboz. 151.p
  5. Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. (278.o.)
  6. MOLN£R ANDRÁS. A „RETTENTHETETLEN” ZÁSZLÓTARTÓ. Püspöky Grácián, 1817-1861
  7. familysearch.org Püspöky Gracián gyászjelentése
  8. CSÁNY LÁSZLÓ KORMÁNYBIZTOSI IRATAI 1848-1849 I. KÖTET Sajtó alá rendezte: HERMANN RÓBERT. Zala Megyei Levéltár. Zalaegerszeg, 1998
  9. CSÁNY LÁSZLÓ. KORMÁNYBIZTOSI IRATAI. 1848-1849. I. KÖTET. Sajtó alá rendezte. HERMANN RÓBERT. Zala Megyei Levéltár. Zalaegerszeg, 1998. 27.o.
  10. CSÁNY LÁSZLÓ. KORMÁNYBIZTOSI IRATAI. 1848-1849. I. KÖTET. Sajtó alá rendezte. HERMANN RÓBERT. Zala Megyei Levéltár. Zalaegerszeg, 1998. 245.o.
  11. Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)Dokumentumok
  12. Csány László és a nők - Miért nem nősült meg soha?, zaol.hu
  13. 2004/2005-ös tanévben a Csányi László Általános Iskolát és a Zrínyi Miklós Általános Iskolát összevonták. A városból és a környékről bejáró általános iskolások azóta a Deák Ferenc Általános Iskola, Gimnázium, és Alapfokú Művészeti Iskolában tanulhatnak.
  14. Deák Ferenc megyei és városi könyvtár - Bosnyák Géza életrajza
  15. ^ a b EGY KISVÁROSI ÉRTELMISÉGI: Borbély György tanár, lapszerkesztő és „legfőbb minden egyéb". Béres Katalin
  16. Huszadikszázad - 1911 Február. Csányi László szobra Zalaegerszegen
  17. Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám) • 1912-02-08 6. szám
  18. Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)VII. Béres Katalin—Kiss Gábor: Csány László kultusza Zala megyében

Források[szerkesztés]