Csány László

Csány László
Csány László portréja, Barabás Miklós festménye
Született	1790 Zalacsány
Elhunyt	1849. október 10. (58-59 évesen) Pest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	politikus
Tisztség	magyar országgyűlési képviselő táblabíró
Iskolái	Győri Királyi Jogakadémia (–1809)
Halál oka	kivégzés akasztás
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Magyarország 2. közmunka- és közlekedésügyi minisztere
Hivatali idő 1849. május 2. – 1849. augusztus 11.
Miniszterelnök	Szemere Bertalan
Előd	Széchenyi István
Utód	Mikó Imre
Katonai pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Ország	Magyar Királyság
Fegyvernem	lovasság
Szolgálati ideje	1809–1815
Rendfokozata	alhadnagy
Háborúi, csatái	Napóleoni háborúk 1848–49-es forradalom és szabadságharc
A Wikimédia Commons tartalmaz Csány László témájú médiaállományokat.

Csány László (Zalacsány, 1790. – Pest, 1849. október 10.) politikus, közmunka- és közlekedésügyi miniszter a Szemere-kormányban, táblabíró, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja.

Élete

Családja

Középbirtokos, nagy múltú ősrégi nemesi család sarja volt, amely a Hahót-Buzád nemzetségből származott. Nem tudni, hogy melyik hónapban és hányadikán született, mert a csányi plébánia anyakönyvei 1806-ban elégtek, ő maga pedig soha nem említette senkinek. Ami bizonyos, hogy az 1790-es esztendőben a nagy múltú Csány család negyedik gyermekeként jött a világra. Édesapja Csányi Bernát és édesanyja galántai Bessenyey Anna (1754-?). Csányi Bernát özvegyember 1772. október 4.-én Nemesapátiban vette el Bessenyey Annát, galánthai Bessenyey László és Barrabás Katalin lányát. Az egyik tanú az esküvőn barkóczi Rosty Ferenc (1718-1790) vasi alispán, királyi tanácsos, Szegedy Róza nagyapja volt; a másik tanú forintosházi Forintos Gábor (1723-1782), táblabíró, királyi tanácsos, Zala vármegye első alispánja volt. A Csány család akkori tartozásait Csány László nagynénje boldogfai Farkas András (1740-1782) zalalövői főszolgabíró özvegye, a gyermektelen hátrahagyott Csány Anna (†1800), lerendezte a férjétől megörökölt földbirtokai és vagyona elzálogosításával. Csány László nagyszülei idősebb Csány László (1704-1771), vasi szolgabíró és hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Krisztina voltak; idősebb Csány László fivére, pedig Csány György (†1767), Zala vármegye alispánja volt. Ifjabb Csány László hatéves korában elveszítette édesapját, Csány Bernátot; három testvére volt: Csány Vendel (1773-1809), Csány István (c.1790-1849) és lebesbényi Püspöky Jánosné Csány Zsuzsanna (c.1790-1823), lebesbényi Püspöky Grácián (1817-1861) zászlótartó, honvéd hadnagy édesanyja.

Katonai pályafutása

Csány László tízéves korában a szombathelyi gimnáziumban kezdte meg tanulmányait. Képességei már ekkor megmutatkoztak, mindvégig kitűnően tanult, legtöbbször még az eminensek sorában is az első volt. A gimnázium befejezése után egy évig még Szombathelyen maradt, itt végezte el a líceum első osztályát. A másodikat már Zágrábban kezdte, onnan pedig 1808-ban a győri jogakadémiára(wd) vezetett az útja. A háború ekkor beleszólt az életébe. Miután Napóleon csapatai 1809 májusában Pozsonynál magyar földre léptek, az akadémia bezárta kapuit. 1813-ig Csány a 9. huszárezred kötelékében szolgált kadétként, majd alhadnagy lett a Lombardiában állomásozó 5. sz. Radetzky huszárezrednél. Részt vett a Napóleon elleni harcokban. E hadjárat során szerezte azt a súlyos égési sebet, amely állandóan kiújulva egészen a haláláig kínozta. Kortársai szerint Csány vékony, száraz, köhécselő ember volt és krónikus gyomorbajban szenvedett, amit orvosa a vegetatív idegrendszer zavaraival hozott összefüggésbe.

Jogi tanulmányai elvégzése után belépett a császári hadseregbe. Huszártisztként 1809 és 1815 között részt vett a Napóleon elleni háborúkban. 1815-ben súlyosan megsebesült, kilépett a hadseregből és családja birtokán gazdálkodott. Részt vett Zala vármegye politikai életében. Deák Ferenc reformpolitikáját támogatta, rövidesen a szabadelvű ellenzék egyik vezére lett. 1838-ban kormányellenes beszédei miatt hűtlenségi per folyt ellene. A közeli barátai között csáfordi Csillagh Lajos (1789 – 1860) zalai alispán, zalalövői Csapody Pál (1808-1859) táblabíró, és maga kehidai Deák Ferenc is találhatók.

Politikai pályafutása

1840-es évek elejétől Kossuth Lajos lelkes híve lett. Zalában a liberális eszmék egyik legnagyobb támogatója volt Csúzy Pállal, Tolnay Károllyal, Csertán Sándorral, Kerkapoly Istvánnal együtt. Másrészt, Csány László Deák Ferenc legmeghittebb legbensőbb barátja is volt. Csány László számos cikket írt a Pesti Hírlapba és jelentős részt vállalt a Védegylet szervezésében. A Védegylet mozgalmába hamarosan bekapcsolódott Zala megye is. Az 1842. november 17.-i közgyűlésén, Csány László felvetette, hogy Zala is alakítson a "Honi műgyár cikkek használása" érdekében egy egyesületet, amelynek a szervezkedés azonnal megkezdődött, és néhány hónap alatt Zalában is több százan támogatták a védegyletet. Alakuló ülésüket 1843. február 14.-én tartották a zalaegerszegi megyeházán. A zalai védegylet vezetőségében Deák Ferenc és Csány László mellett ott volt a megye egész liberális vezérkara, valamint a környék vállalkozó polgári kereskedők és gyárosok is.

Csány László főkormánybiztos hirdetménye a magyar hölgyekhez kötözőszerek gyűjtésére

Az Ellenzéki Kör tagjaként részese lett a március 15-ei forradalmi eseményeknek. Szerepet vállalt a pesti nemzetőrség szervezésében. 1848. Június 2-ától a nádor által aláírt okmány szerint teljhatalmú királyi biztosként szervezte a délnyugati országhatár védelmét. Felhatalmazást kapott, hogy a nemzetőrséget fegyverbe hívja és feladatává tették, hogy a mintegy 4 ezer főből álló fegyveres erővel a Dráva vonalát szemmel tartsa. Jellasics átkelését a Dráván nem tudta megakadályozni, de a visszavonulás során sikerült meggyőznie a tisztek többségét az ellenállás törvényességéről. Ezzel elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Jellasics támadását végül sikerült elhárítani.

A Batthyány-kormány lemondása után az Országos Honvédelmi Bizottmány teljhatalmú megbízottjaként működött a Jellasicsot üldöző magyar seregben, majd a feldunai hadseregben. A hadsereg felszerelési és ellátási ügyeit szervezte. Jó kapcsolatot alakított ki Görgei Artúrral, ami később lehetővé tette, hogy közvetítsen Kossuth Lajos és a tábornok között. December 31-étől a főváros kormánybiztosává nevezték ki. Nem értett egyet Görgei haditervével, ezért megvált a feldunai hadseregtől.

A főváros kiürítését szervezte, majd 1849. január 17-étől Erdély teljhatalmú kormánybiztosa lett. Kolozsvárról intézte Bem erdélyi hadseregének ellátását, valamint a polgári közigazgatással kapcsolatos feladatokat. Bemhez hasonlóan ő sem tudta kielégítően kezelni az erdélyi nemzetiségi problémákat. Betegeskedett is és Bemmel sem volt jó kapcsolatban, ezért Kossuth a Szemere-kormány alakulásakor felajánlotta neki a közlekedési miniszteri tárcát. A választás nem elsősorban szakmai hozzáértése, hanem politikai megbízhatósága miatt esett rá. Ekkor egyúttal a keszthelyi kerület országgyűlési képviselőjévé is megválasztották.

Miniszterként a katonai szállítások feltételeit – a gőzhajózás és a vasút működését – kellett biztosítania. Igyekezett a megkezdett vasútépítési munkákat folytatni és megtette az első lépéseket az erdélyi vasútvonal kiépítése érdekében is.

A kormány lemondása után csatlakozott Görgey hadseregéhez és a világosi fegyverletétellel esett fogságba. Szeptember 26-án Pesten állították hadbíróság elé. Minden tettéért vállalta a felelősséget. A bíróság kötél általi halálra ítélte. Csány Lászlót négy nappal később végezték ki, mint gróf Batthyány Lajost és az aradi tábornokokat. Az ítéletet október 10-én a pesti Újépület melletti fapiacon hajtották végre. Batthyány Lajos mellett ő volt a legmagasabb rangú polgári vezető, akit a császáriak kivégeztek.

Először Jeszenák Jánost szólította a hóhér. Csány hidegvérrel nézte társa kivégzését. Amikor a tábori pap azt mondta neki, hogy „Öreg úr! Ne nézze, forduljon el” – ő így felelt: „No, már miért ne nézném? Hiszen hozzá kell szoknom.”

Szobra Zalaegerszegen. Istók János alkotása (1931)

Utolsó szavai ezek voltak: „Hazámért ezt is szívesen!”

Elrettentésképpen a kivégzés után még fél óráig az akasztófán lógtak a halottak és csak azután vitték egy taligán a kórházba.

Emlékezete

• A Magyar Mérnöki Kamara Közlekedési tagozata az 1849. évi független magyar kormány közlekedési minisztere és a szabadságharc önkéntes mártírja tiszteletére és emlékére Csány László-díj kitüntetést alapított.
• Csány László Közgazdasági Szakközépiskola
• Csányi László Általános Iskola Zalaszentgrót

A zalaegerszegi Csány László szobor

Zalaegerszegen 1931-ben szobrot avattak Csányi László emlékére (Istók János alkotása). A talpazat hátsó oldalán a szobor felállításához szükséges összeg gyűjtését elindító Borbély György gimnáziumi tanár és lapszerkesztő portréja látható.

A szobor létrehozásának története

A szoborbizottság elnöke felsőpataki Bosnyák Géza (1863-1935) országgyűlési képviselő, a zalamegyei Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke volt. A gyűjtés munkájában oroszlán része volt a tordai születésű elszegényedett székely unitárius középbirtokos nemesi családból származó Borbély György (1860-1930) zalaegerszegi gimnáziumi tanárnak, aki iskolás gyermekek filléreiből hozta létre az első alapot. A szobor állítása egy igen fontos társadalmi esemény, terv lett, amely nem számított állami támogatással. A zalai Magyar Paizs nevű sajtóban minden héten közölték az adományozók névsorát. Ekkor azt becsülték fel, hogy az egész mű 35,000 koronába fog kerülni.

A Csány-szobor bizottság Bosnyák Géza és Dr. miskei és monostori Thassy Gábor elnökletével 1907. május 11. és 12.-én özv. Pallini Inkey Kálmánné kamjonkai Szemző Lujza (1849-1921) őméltósága védnöksége mellett a zalai nagy vértanú emlékszobra alapjának javára Zalaegerszegen, az "Arany Bárány" szálló dísztermében hangversenyt rendezett. A szobor bizottság szűkebb körű pályázatot hirdetett 1911. február 12.-ére. Ezen a pályázaton az akkori hat legbecsültebb mű alkotói vehettek részt: Győri Pfeffer József, Istók János, Kara Mihály, Kolozsvári Szeszák Ferenc, Lukácsy Lajos és Nemessányi Andor.

1912. február 1.-jén boldogfai dr. Farkas István (1875-1921) sümegi főszolgabíró Sümegen szervezte a Csány szobor bált. A helyi kaszinó termében zajlott a fényes közigazgatási bál, amelynek a célja volt pénzt gyűjteni a zalaegerszegi szobor készítésére. 1913. májusában komoly adomány érkezett a szoborra: a Budapesti Hírlap 2000 koronás felajánlása, melyet miskei és monostori dr. Thassy Gábor (1871 - 1950) Zala vármegye főorvosa levele nyomán utaltak át Zalaegerszegre. Dr. besenyői és velikei Skublics Ödön (1876–1957), zalaegerszegi-, pálfiszeghi Pálffy László (1872–1946), pacsai-, dr. Mayer István (1855–1928), novai-, nemesvitai Viosz Ferenc (1861–1918), nagykanizsai főszolgabírak tevékenyen gyűjtöttek pénzt járásukon a Csány szoborra az 1900-as és 1910-es években.

Az első világháború előtt már majdnem összegyűlt a szükséges pénz a felállítására, azonban a háború alaposan beleszólt Borbély, a szoborbizottság és a város életébe is. 1923-ban újra kellett kezdeni a pénz gyűjtést a szoborra, aminek lebonyolítását Borbély György ismét magára vállalta magára. A nyugdíjba vonult tanár minden idejét és erejét a szobor ügyének szentelte, azonban az 1923-ban újraindított gyűjtés sem hozott eredményt, a pénz 1925 végén, a koronáról a pengőre való áttérés idején devalválódott. A Csányi szobor felavatására végül 1931 október 11-én került sor.

Források

• Molnár András: Csány László (Rubicon 1999/4)
• Révai nagy lexikona IV. köt. (Brutus–Csát). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság (1912) 
• Zalamédia