Csány László
| Csány László | |
 | |
| Csány László portréja, Barabás Miklós festménye | |
| Született |
1790 Zalacsány |
| Elhunyt |
1849. október 10. (58-59 évesen) Pest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztség |
|
| Iskolái | Győri Királyi Jogakadémia (–1809) |
| Halál oka | |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Magyarország 2. közmunka- és közlekedésügyi minisztere | |
| Hivatali idő 1849. május 2. – 1849. augusztus 11. | |
| Miniszterelnök | Szemere Bertalan |
| Előd | Széchenyi István |
| Utód | Mikó Imre |
| Katonai pályafutása | |
| Ország | Magyar Királyság |
| Fegyvernem | lovasság |
| Szolgálati ideje | 1809–1815 |
| Rendfokozata | alhadnagy |
| Háborúi, csatái | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csány László témájú médiaállományokat. | |
Csány László (Zalacsány, 1790. – Pest, 1849. október 10.) politikus, közmunka- és közlekedésügyi miniszter a Szemere-kormányban, táblabíró, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja.[1]
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
Családja[szerkesztés]
Középbirtokos, nagy múltú ősrégi nemesi család sarja volt, amely a Hahót-Buzád nemzetségből származott. Nem tudni, hogy melyik hónapban és hányadikán született, mert a csányi plébánia anyakönyvei 1806-ban elégtek, ő maga pedig soha nem említette senkinek. Ami bizonyos, hogy az 1790-es esztendőben a nagy múltú Csány család negyedik gyermekeként jött a világra. Édesapja Csányi Bernát és édesanyja galántai Bessenyey Anna (1754-?). Csányi Bernát özvegyember 1772. október 4.-én Nemesapátiban vette el Bessenyey Annát, galánthai Bessenyey László és Barrabás Katalin lányát. Az egyik tanú az esküvőn barkóczi Rosty Ferenc (1718-1790) vasi alispán, királyi tanácsos, Szegedy Róza nagyapja volt; a másik tanú forintosházi Forintos Gábor (1723-1782), táblabíró, királyi tanácsos, Zala vármegye első alispánja volt.[2][3] A Csány család akkori tartozásait Csány László nagynénje boldogfai Farkas András (1740-1782) zalalövői főszolgabíró özvegye, a gyermektelen hátrahagyott Csány Anna (†1800), lerendezte a férjétől megörökölt földbirtokai és vagyona elzálogosításával.[4] Csány László nagyszülei idősebb Csány László (1704-1771), vasi szolgabíró és hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Krisztina voltak; idősebb Csány László fivére, pedig Csány György (†1767), Zala vármegye alispánja volt.[5] Ifjabb Csány László hatéves korában elveszítette édesapját, Csány Bernátot; három testvére volt: Csány Vendel (1773-1809), Csány István (c.1790-1849)[6] és lebesbényi Püspöky Jánosné Csány Zsuzsanna (c.1790-1823),[7] lebesbényi Püspöky Grácián (1817-1861) zászlótartó, honvéd hadnagy[8] édesanyja.[9]
Katonai pályafutása[szerkesztés]
Csány László tízéves korában a szombathelyi gimnáziumban kezdte meg tanulmányait. Képességei már ekkor megmutatkoztak, mindvégig kitűnően tanult, legtöbbször még az eminensek sorában is az első volt. A gimnázium befejezése után egy évig még Szombathelyen maradt, itt végezte el a líceum első osztályát. A másodikat már Zágrábban kezdte, onnan pedig 1808-ban a győri jogakadémiára(wd) vezetett az útja. A háború ekkor beleszólt az életébe. Miután Napóleon csapatai 1809 májusában Pozsonynál magyar földre léptek, az akadémia bezárta kapuit. 1813-ig Csány a 9. huszárezred kötelékében szolgált kadétként, majd alhadnagy lett a Lombardiában állomásozó 5. sz. Radetzky huszárezrednél. Részt vett a Napóleon elleni harcokban. E hadjárat során szerezte azt a súlyos égési sebet, amely állandóan kiújulva egészen a haláláig kínozta. Kortársai szerint Csány vékony, száraz, köhécselő ember volt és krónikus gyomorbajban szenvedett, amit orvosa a vegetatív idegrendszer zavaraival hozott összefüggésbe.
Jogi tanulmányai elvégzése után belépett a császári hadseregbe. Huszártisztként 1809 és 1815 között részt vett a Napóleon elleni háborúkban. 1815-ben súlyosan megsebesült, kilépett a hadseregből és családja birtokán gazdálkodott. Részt vett Zala vármegye politikai életében. Deák Ferenc reformpolitikáját támogatta, rövidesen a szabadelvű ellenzék egyik vezére lett. 1838-ban kormányellenes beszédei miatt hűtlenségi per folyt ellene. A közeli barátai között csáfordi Csillagh Lajos (1789 – 1860) zalai alispán,[10] zalalövői Csapody Pál (1808-1859) táblabíró,[11] és maga kehidai Deák Ferenc is találhatók.
Politikai pályafutása[szerkesztés]
1840-es évek elejétől Kossuth Lajos lelkes híve lett. Zalában a liberális eszmék egyik legnagyobb támogatója volt Csúzy Pállal, Tolnay Károllyal, Csertán Sándorral, Kerkapoly Istvánnal együtt. Másrészt, Csány László Deák Ferenc legmeghittebb legbensőbb barátja is volt. Csány László számos cikket írt a Pesti Hírlapba és jelentős részt vállalt a Védegylet szervezésében. A Védegylet mozgalmába hamarosan bekapcsolódott Zala megye is. Az 1842. november 17.-i közgyűlésén, Csány László felvetette, hogy Zala is alakítson a "Honi műgyár cikkek használása" érdekében egy egyesületet, amelynek a szervezkedés azonnal megkezdődött, és néhány hónap alatt Zalában is több százan támogatták a védegyletet. Alakuló ülésüket 1843. február 14.-én tartották a zalaegerszegi megyeházán. A zalai védegylet vezetőségében Deák Ferenc és Csány László mellett ott volt a megye egész liberális vezérkara, valamint a környék vállalkozó polgári kereskedők és gyárosok is.[12]
Az Ellenzéki Kör tagjaként részese lett a március 15-ei forradalmi eseményeknek. Szerepet vállalt a pesti nemzetőrség szervezésében. 1848. Június 2-ától a nádor által aláírt okmány szerint teljhatalmú királyi biztosként szervezte a délnyugati országhatár védelmét. Felhatalmazást kapott, hogy a nemzetőrséget fegyverbe hívja és feladatává tették, hogy a mintegy 4 ezer főből álló fegyveres erővel a Dráva vonalát szemmel tartsa. Jellasics átkelését a Dráván nem tudta megakadályozni, de a visszavonulás során sikerült meggyőznie a tisztek többségét az ellenállás törvényességéről. Ezzel elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Jellasics támadását végül sikerült elhárítani.
A Batthyány-kormány lemondása után az Országos Honvédelmi Bizottmány teljhatalmú megbízottjaként működött a Jellasicsot üldöző magyar seregben, majd a feldunai hadseregben. A hadsereg felszerelési és ellátási ügyeit szervezte. Jó kapcsolatot alakított ki Görgei Artúrral, ami később lehetővé tette, hogy közvetítsen Kossuth Lajos és a tábornok között. December 31-étől a főváros kormánybiztosává nevezték ki. Nem értett egyet Görgei haditervével, ezért megvált a feldunai hadseregtől.
A főváros kiürítését szervezte, majd 1849. január 17-étől Erdély teljhatalmú kormánybiztosa lett. Kolozsvárról intézte Bem erdélyi hadseregének ellátását, valamint a polgári közigazgatással kapcsolatos feladatokat. Bemhez hasonlóan ő sem tudta kielégítően kezelni az erdélyi nemzetiségi problémákat. Betegeskedett is és Bemmel sem volt jó kapcsolatban, ezért Kossuth a Szemere-kormány alakulásakor felajánlotta neki a közlekedési miniszteri tárcát. A választás nem elsősorban szakmai hozzáértése, hanem politikai megbízhatósága miatt esett rá. Ekkor egyúttal a keszthelyi kerület országgyűlési képviselőjévé is megválasztották.
Miniszterként a katonai szállítások feltételeit – a gőzhajózás és a vasút működését – kellett biztosítania. Igyekezett a megkezdett vasútépítési munkákat folytatni és megtette az első lépéseket az erdélyi vasútvonal kiépítése érdekében is.
A kormány lemondása után csatlakozott Görgey hadseregéhez és a világosi fegyverletétellel esett fogságba. Szeptember 26-án Pesten állították hadbíróság elé. Minden tettéért vállalta a felelősséget. A bíróság kötél általi halálra ítélte. Csány Lászlót négy nappal később végezték ki, mint gróf Batthyány Lajost és az aradi tábornokokat. Az ítéletet október 10-én a pesti Újépület melletti fapiacon hajtották végre. Batthyány Lajos mellett ő volt a legmagasabb rangú polgári vezető, akit a császáriak kivégeztek.
Először Jeszenák Jánost szólította a hóhér. Csány hidegvérrel nézte társa kivégzését. Amikor a tábori pap azt mondta neki, hogy „Öreg úr! Ne nézze, forduljon el” – ő így felelt: „No, már miért ne nézném? Hiszen hozzá kell szoknom.”
Utolsó szavai ezek voltak: „Hazámért ezt is szívesen!”
Elrettentésképpen a kivégzés után még fél óráig az akasztófán lógtak a halottak és csak azután vitték egy taligán a kórházba.
Emlékezete[szerkesztés]
- A Magyar Mérnöki Kamara Közlekedési tagozata az 1849. évi független magyar kormány közlekedési minisztere és a szabadságharc önkéntes mártírja tiszteletére és emlékére Csány László-díj kitüntetést alapított.
- Csány László Közgazdasági Szakközépiskola
- Csányi László Általános Iskola Zalaszentgrót[14]
A zalaegerszegi Csány László szobor[szerkesztés]
Zalaegerszegen 1931-ben szobrot avattak Csányi László emlékére (Istók János alkotása). A talpazat hátsó oldalán a szobor felállításához szükséges összeg gyűjtését elindító Borbély György gimnáziumi tanár és lapszerkesztő portréja látható.
A szobor létrehozásának története[szerkesztés]
A szoborbizottság elnöke felsőpataki Bosnyák Géza (1863-1935) országgyűlési képviselő,[15] a zalamegyei Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke volt. A gyűjtés munkájában oroszlán része volt a tordai születésű elszegényedett székely unitárius középbirtokos nemesi családból származó Borbély György (1860-1930) zalaegerszegi gimnáziumi tanárnak,[16] aki iskolás gyermekek filléreiből hozta létre az első alapot.[17] A szobor állítása egy igen fontos társadalmi esemény, terv lett, amely nem számított állami támogatással. A zalai Magyar Paizs nevű sajtóban minden héten közölték az adományozók névsorát. Ekkor azt becsülték fel, hogy az egész mű 35,000 koronába fog kerülni.
A Csány-szobor bizottság Bosnyák Géza és Dr. miskei és monostori Thassy Gábor elnökletével 1907. május 11. és 12.-én özv. Pallini Inkey Kálmánné kamjonkai Szemző Lujza (1849-1921) őméltósága védnöksége mellett a zalai nagy vértanú emlékszobra alapjának javára Zalaegerszegen, az "Arany Bárány" szálló dísztermében hangversenyt rendezett.[18] A szobor bizottság szűkebb körű pályázatot hirdetett 1911. február 12.-ére. Ezen a pályázaton az akkori hat legbecsültebb mű alkotói vehettek részt: Győri Pfeffer József, Istók János, Kara Mihály, Kolozsvári Szeszák Ferenc, Lukácsy Lajos és Nemessányi Andor.
1912. február 1.-jén boldogfai dr. Farkas István (1875-1921) sümegi főszolgabíró Sümegen szervezte a Csány szobor bált. A helyi kaszinó termében zajlott a fényes közigazgatási bál, amelynek a célja volt pénzt gyűjteni a zalaegerszegi szobor készítésére.[19] 1913. májusában komoly adomány érkezett a szoborra: a Budapesti Hírlap 2000 koronás felajánlása, melyet miskei és monostori dr. Thassy Gábor (1871 - 1950) Zala vármegye főorvosa levele nyomán utaltak át Zalaegerszegre.[20] Dr. besenyői és velikei Skublics Ödön (1876–1957), zalaegerszegi-, pálfiszeghi Pálffy László (1872–1946), pacsai-, dr. Mayer István (1855–1928), novai-, nemesvitai Viosz Ferenc (1861–1918), nagykanizsai főszolgabírak tevékenyen gyűjtöttek pénzt járásukon a Csány szoborra az 1900-as és 1910-es években.
Az első világháború előtt már majdnem összegyűlt a szükséges pénz a felállítására, azonban a háború alaposan beleszólt Borbély, a szoborbizottság és a város életébe is. 1923-ban újra kellett kezdeni a pénz gyűjtést a szoborra, aminek lebonyolítását Borbély György ismét magára vállalta magára. A nyugdíjba vonult tanár minden idejét és erejét a szobor ügyének szentelte, azonban az 1923-ban újraindított gyűjtés sem hozott eredményt, a pénz 1925 végén, a koronáról a pengőre való áttérés idején devalválódott. A Csányi szobor felavatására végül 1931 október 11-én került sor.[16]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. számDOKUMENTUMMolnár András: Széchenyi és Zala: a Zala Megyei Levéltár Széchenyi-levelei / 53–64. o.
- ↑ familysearch.org Csány Bernát és Bessenyey Anna házassága
- ↑ MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katólikus. házasságok. A3801
- ↑ ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 3. doboz. 151.p
- ↑ familysearch.org Csány György halála Pákod - boldogfai Farkas Ákos András adattárából
- ↑ Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. (278. o.)
- ↑ MOLN£R ANDRÁS. A „RETTENTHETETLEN” ZÁSZLÓTARTÓ. Püspöky Grácián, 1817-1861
- ↑ familysearch.org Püspöky Gracián gyászjelentése
- ↑ CSÁNY LÁSZLÓ KORMÁNYBIZTOSI IRATAI 1848-1849 I. KÖTET Sajtó alá rendezte: HERMANN RÓBERT. Zala Megyei Levéltár. Zalaegerszeg, 1998. [2015. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 24.)
- ↑ CSÁNY LÁSZLÓ. KORMÁNYBIZTOSI IRATAI. 1848-1849. I. KÖTET. Sajtó alá rendezte. HERMANN RÓBERT. Zala Megyei Levéltár. Zalaegerszeg, 1998. 27. o.
- ↑ CSÁNY LÁSZLÓ. KORMÁNYBIZTOSI IRATAI. 1848-1849. I. KÖTET. Sajtó alá rendezte. HERMANN RÓBERT. Zala Megyei Levéltár. Zalaegerszeg, 1998. 245. o.
- ↑ Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)Dokumentumok
- ↑ Csány László és a nők - Miért nem nősült meg soha?, zaol.hu
- ↑ 2004/2005-ös tanévben a Csányi László Általános Iskolát és a Zrínyi Miklós Általános Iskolát összevonták. A városból és a környékről bejáró általános iskolások azóta a Deák Ferenc Általános Iskola, Gimnázium, és Alapfokú Művészeti Iskolában tanulhatnak.
- ↑ Deák Ferenc megyei és városi könyvtár - Bosnyák Géza életrajza
- ↑ a b EGY KISVÁROSI ÉRTELMISÉGI: Borbély György tanár, lapszerkesztő és „legfőbb minden egyéb". Béres Katalin
- ↑ Huszadikszázad - 1911 Február. Csányi László szobra Zalaegerszegen
- ↑ Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)1907-05-02 / 18. szám
- ↑ Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám) • 1912-02-08 6. szám
- ↑ Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)VII. Béres Katalin—Kiss Gábor: Csány László kultusza Zala megyében
Források[szerkesztés]
- Molnár András: Csány László (Rubicon 1999/4)
- Révai nagy lexikona IV. köt. (Brutus–Csát). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság (1912)
- Zalamédia
|
