Ugrás a tartalomhoz

Jeszenák János

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jeszenák János
Született1800. január 22.[1]
Pozsony
Elhunyt1849. október 10. (49 évesen)
Pest
Állampolgárságamagyar
GyermekeiJeszenák Gizella
SzüleiJeszenák János
Foglalkozásapolitikus, kormánybiztos, főispán
Tisztsége
  • a magyar főrendiház tagja (1825–1827)
  • a magyar főrendiház tagja (1839–1840)
  • a magyar főrendiház tagja (1843–1844)
  • a magyar főrendiház tagja (1847–1848)
  • Nyitra vármegye főispánja (1848. június 17. – 1849. július)
  • a magyar főrendiház tagja (1848. július – 1849)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jeszenák János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Királyfiai báró Jeszenák (IV.) János (Pozsony, 1800. január 22. – Pest, 1849. október 10.) politikus, kormánybiztos, főispán, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúja, evangélikus egyházkerületi felügyelő, Esterházy János dédapja.

Családja

[szerkesztés]

Családja a Pozsony vármegyei Somorja mellett fekvő Királyfia helységből írta előnevét, ahol még az 1800-as években is voltak birtokai. Apja (III.) János, az evangélikus egyház felügyelője volt, 1808-ban könyveit és "földabrosz" gyűjteményét a nemzeti múzeumnak adományozta. Egy Lujza nevű húga volt. (született 1803), aki gróf Teleki Sámuelhez ment férjhez.

Jeszenák János felesége gróf Forgách Alojzia volt (született 1810-ben). Öt gyermekük született: János császári- és királyi huszárfőhadnagy lett, Sándor 21 évesen, Béla pedig alig néhány évesen meghalt, így a család fiú ágon kihalt. Leányai Lujza (Draskóczi Gyuláné) és Gizella voltak. Gizella Esterházy István gróffal (1822–1899) kötött házasságot, aki a szabadságharc alatt honvédkapitányként szolgált, majd országgyűlési képviselő és végül Pozsony megye főispánja (1875–1889) lett. E családi ág révén Jeszenák János dédunokája a magyar mártír politikus Esterházy János.[2]

Életpályája

[szerkesztés]

Iskoláit Pozsonyban végezte, majd kétéves külföldi utazásra indult: Olaszországba, Franciaországba és Angliába is ellátogatott. Londoni tartózkodása során, 1821. július 19-én részt vett IV. György király koronázásán herceg Esterházy Pál Antal nagykövet, későbbi magyar külügyminiszter kíséretében.[3]

Mivel nem vonzódott a hivatali munkához, 1822-ben Nyitrán átvette apja szeniczei birtokát, ott gazdálkodott, ahol jobbágyaival családias környezetben élt. Részt vett a Nyitra megyei gyűléseken, itt az ellenzékhez csatlakozott. Felfogása alapvetően Széchenyi István gondolataihoz állt közel, sőt levelezésben is állt a gróffal.[3]

A nyitrai evangélikus esperesség főfelügyelője, majd 1841-től gróf Zay Károly helyében az evangélikus és iskolák Dunán inneni Egyházkerület felügyelője volt. Ezt a tisztségét egészen haláláig töltötte be. A reformkor jelentős országgyűlésein a főrendi tábla ellenzéki tagjaként vett részt, itt többek között támogatta Széchenyi gondolatát a Buda és Pest között építendő hídról, vagy a rendek javaslatát a Nemzeti Múzeum új épületéről, majd felkarolta a Védegylet ügyét is. 1839/1840-ben került közelebbi ismeretségbe Batthyány Lajos gróffal, valószínűleg ettől kezdve romlik meg kapcsolata Széchenyivel.[4]

1848-ban, mint megbízható reformellenzékit Szemere Bertalan belügyminiszter javaslatára Nyitra vármegye főispánjává, majd teljhatalmú kormánybiztosává és a felvidéki felkelők ellen küzdő csapatok kormánybiztosává nevezték ki. Kormánybiztosként az ő érdemének tekinthető, hogy sikerült kivédeni az 1848. szeptemberi szlovák felkelést: szeptember 26-án Szenicénél, majd szeptember 28-án Ótura és Miava között a mozgósított nemzetőrök és a 34. (Porosz herceg) gyalogezred két százada súlyos vereséget mért a felkelőkre.[5]

„ Azon intézkedései kormánybiztos úrnak, melyek Lipótvár parancsnokát a magyar birodalmi zászló kitűzésére kényszerítették, az Országos Honvédelmi Bizottmány részéről szívesen és teljesen méltányoltatnak. ”
– Az OHB köszönő levele[6]

Ugyancsak Jeszenák tevékenységének köszönhető, hogy Lipótvár magyar kézen maradt: a hezitáló Karl Bibra ezredessel és az itt állomásozó négy román határőrszázaddal szemben keményen lépett fel, ami 1848. október 16-án a magyar lobogó kitűzéséhez vezetett. A vár így 1849. februárjáig tartotta magát.

Ezt követően jelentős erőket igyekezett kiállítani a Morvaországból betörő Balthasar Simunich altábornagy csapatai ellen, azonban december 16-án a nagyszombati ütközetben a magyar seregek döntő vereséget szenvedtek és a cs. kir. altábornagy december 20-án megkezdte Lipótvár ostromát.[7] Jeszenák előbb Érsekújvárra húzódott vissza, majd 1849 januárjában a komáromi erődbe tette át székhelyét. 1849 júliusában csatlakozott a Görgey Artúr vezette feldunai hadsereghez és azzal együtt vonult Aradra. Végül az augusztus 13-i fegyverletétel során esett orosz fogságba és a többi magyar politikussal együtt adták át az osztrákoknak.[6]

Kifejtett munkásságáért a forradalom és szabadságharc bukása után a vérbíróság halálra ítélte, és Pesten, 1849. október 10-én, Csány László kormánybiztossal együtt végezték ki.

Emlékezete

[szerkesztés]

Sírverse

[szerkesztés]
Jeszenák János síremléke a pozsonyi ev. temetőben. A síremlék Alexy Károly alkotása.

Gyulai Pál költő az alábbi verssel emlékezett meg Jeszenák Jánosról 1869-ben:

B. Jeszenák János sírkövére

Szerette hazáját
Szívvel, szóval, tettel,
Védte szabadságát
Híven, becsülettel.
Áldozott, szenvedett.
Jutalmát nem kérte,
S nem küzdhetve többé,

Vérpadon halt érte.[8]

Idézetek

[szerkesztés]

Kivégzése előtti utolsó gondolatait Székács József evangélikus lelkész jegyezte fel:[9]

"Én nem magamat sajnálom, hanem Önöket, én szabad leszek, ha kivégeznek, Önökre halálig tartó, 's a hazára örökös rabság vár."
"Ön hivatva lesz rólam, s végső órámról tanúságot tenni a haza előtt. Mondja meg azoknak, akiket illet, hogy én azt, amit tettem halálom óráján sem bántam meg; hogy egyet sem tagadtam meg azon elvek közül, melyekért nemzetem annyi áldozattal és vérontással küzdött."

További gondolatai:[10]

"Egyébiránt én azon hitben halok meg, hogy a haza sorsa jobbra fordul, mert Európában fel kell a lelkiismeretnek ébrednie, s ez a külső nemzeteket kényszeríteni fogja megtenni nemzetünkért azt, mit ezúttal vagy meg nem tehettek, vagy megtenni elmulasztottak."
"Gyermekimnek atyai áldásomat küldöm, s azon kérelmemet, hogy maradjanak meg az erény útján. Ha lehet, alkalmazzák nézeteiket az uralkodó nézetekhez; de ha ki nem békölhetnek velök, vonuljanak vissza, s őrizzék meg lelköknek nyugalmát."

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ János Jeszenák, https://macse.hu/gudenus/mfat/fam.aspx?id=27386
  2. ↑ Jeszenszky Géza emlékbeszéde. [2009. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 28.)
  3. ↑ a b Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 240. o.
  4. ↑ Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 241. o.
  5. ↑ Hermann Róbert: 1848–49. A szabadságharc hadtörténete. 143-144. o.
  6. ↑ a b Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 242. o.
  7. ↑ Hermann Róbert: 1848–49. A szabadságharc hadtörténete. 182-185. o.
  8. ↑ Gyulai Pál összes költeménye 1826-1909
  9. ↑ Idézi Jeszenszky Géza emlékbeszédében. [2009. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 28.)
  10. ↑ Idézi: Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 244. o.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Haydin Imre: Két pozsonyi vértanú; Lőwy-Alkalay Ny., Pozsony, 1886
  • Kumlik Emil: Pozsony und der Freiheitskampf 1848/49. Die dreizehn Pressburger Märtyrer, Aulich, Batthyány, Jeszenák, andere pressburger Urteile; Stampfel, Pozsony–Bp., 1905
  • Jeszenák János báró. Az 1848-1849. évi országgyűlés mártírjai; szerk. Kedves Gyula, Pelyach István; Országgyűlés Hivatala, Bp., 2019 (Konferenciák az Országgyűlési Múzeumban)
Előde:
Károlyi Lajos 		Utóda:
Apponyi György
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jeszenák_János&oldid=27440895”