Szlovák felkelés (1848–49)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
1848-49-es szlovák felkelés
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc része
Ján Francisci kapitány, háttérben a felkelőkkel Miavánál. Peter Michal Bohúň festménye
Ján Francisci kapitány, háttérben a felkelőkkel Miavánál. Peter Michal Bohúň festménye
Dátum 1848. szeptember 19. - 1849. november 21.
Helyszín a Habsburg Birodalom, azon belül Felvidék
Casus belli A szlovák értelmiség elégedetlensége a magyar nemzetiségi politikával, nemzetiségi jogaik érvényesítése
Eredmény Határozatlan Megállapodás (csekély engedmények az uralkodótól), egyébként a felkelés elbukott
Harcoló felek
Szlovák Nemzeti Tanács
  • Szlovák partizánok és önkéntesek
  • Osztrák birodalmi katonák
Magyar Királyság
  • Magyar hadsereg és nemzetőrség
  • Parancsnokok
    Ľudovít Štúr
    Jozef Miloslav Hurban
    Michal Miloslav Hodža
    Janko Kráľ
    Ján Francisci
    Bedrich Bloudek
    František Zach
    Kossuth Lajos
    Batthyány Lajos
    Bem József
    Görgey Artúr
    Wysocki József
    Haderők
    Néhány ezer szlovák, cseh és morva önkéntes,
    csekély osztrák segítséggel
    Kb. 150000 fős honvédség, ebből 80000 a Felvidéken
    Veszteségek
    NemismertNemismert

    Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik momentuma volt a szlovák felkelés, amely a Magyar Királyság és a Szlovák Nemzeti Tanács között zajlott. A felkelés 1848. szeptember 18-án kezdődött, amikor Jozef Miloslav Hurban evangélikus pap, a szlovák nacionalisták vezére Morvaország felől toborzott fegyvereseivel átkelt a Kárpátokon és betört Nyitra vármegyébe.

    A felkelésben főleg magyarországi szlovákok vettek részt, de Hurbannak sikerült jó néhány fegyveres önkéntest toboroznia Morvaországból és Csehországból is. Ezzel szemben a magyar honvédsereg több tízezer szlovák nemzetiségű honvédet tudott felfogadni, vagy maga mellé állítani, akik végigharcolták a szabadságharcot. A szlovák felkelők és önkénteseik nem voltak képzettek és nem rendelkeztek katonai tapasztalatokkal, a nekik küldött osztrák támogatás pedig nem volt elégséges, ezért fegyveres felkelésük már eleve kudarcra volt ítélve. Hurban a sikertelen megmozdulások után igyekezett még további önkénteseket toborozni, akik később az osztrák hadsereg segédcsapataiként működtek közre és meghatározó szerepük nem volt a magyar szabadságharcban.

    A szabadságharc bukása után hivatalosan 1849. november 21-én Pozsonyban oszlatták fel a szlovák önkéntes csapatokat.

    Források[szerkesztés]