Nova (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nova
Nova légifotó.jpg
Nova címere
Nova címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Zala
Járás Lenti
Jogállás község
Polgármester Lendvai Jenőné[1]
Irányítószám 8948
Körzethívószám 92
Népesség
Teljes népesség 800 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 21,68 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 39,29 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nova (Magyarország)
Nova
Nova
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 41′ 04″, k. h. 16° 40′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 41′ 04″, k. h. 16° 40′ 40″
Nova (Zala megye)
Nova
Nova
Pozíció Zala megye térképén
Nova weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nova témájú médiaállományokat.
Mamutfenyő a Kossuth utcában
Persay család által finanzírozott novai strandfürdő.

Nova Zala megye nyugati részén, a Lenti járásban található község.

Közlekedés[szerkesztés]

Nova a KeszthelyLentiRédics között futó 75-ös főút mentén terül el, így jó összeköttetése van Budapesttel és Zalaegerszeggel is. Továbbá kisebb utak indulnak Novából Szilvágy, Nagylengyel és Mikekarácsonyfa felé. Autóbuszjáratok sűrűn érintik a települést: Zalaegerszeg, Lenti, Keszthely és Budapest könnyen elérhető a faluból.

Története[szerkesztés]

Az Ókor és a Középkor története[szerkesztés]

A község környezete korai lakott helyként ismert, amelyet a falumúzeumban látható leletek is bizonyítanak (kőbalta, őrlőkő, tűzkutya stb… A község határában ősi telephelyek alakultak ki, többek között Pap-domb délnyugati, zágorhidai út északi, a lenti út északi részén, a Központi major területén.[3] Római korból is találtak maradványokat. A honfoglaláskor a történelmi adatok szerint a zalai területeket a Kál horka törzse szállta meg. Nova is beletartozott az itt húzódó gyepűvonalba, amelyek közül a belső és régebbi gyepűvonal Zágorhida és Nova között húzódott. Nova első írásos említése 850-ben a salzburgi érsek egyházszentelésében található. 1190-ben egy írásban Novát a veszprémi püspökség kúriájaként említi. Ekkor már megvolt a veszprémi püspöknek az itteni birtoka, ahol nagyobb kényelmesebb kúriája is létezett, ezt 1267-ben, mint tartózkodási helyet meg is említik.

A fejlődő települést 1446-ban már mezővárosnak nevezte a püspök, gyarapodó lakossággal és kézművesekkel, főleg fazekasokkal. A 15. század végén a püspökség gazdatisztjei székeltek itt, akiket a sümegi várnagy rendelt ki. A településnek volt külön bírája is. A Novakés a püspöki tizedkerület központjaként szerepelt. 1524-ben az urbárium szerint 20 egész és 4 fél telken 33 jobbágy lakott, puszta volt 2 és fél telek, valamint 4 püspöki uradalmi malom.

Az Újkor története[szerkesztés]

1550-ben a novai esperesi kerület 23 plébániával működött. Szigetvár 1566. évi eleste után Göcsej is a török uralom alá került. A feljegyzések szerint ekkor zsugorodott össze Zágorhida. E korban sorra eltűntek a Nova környékén emlegetett helységek: pl. Salamonfa, Kondorfa, Lőrincfa, Felső-alsó Csapófa, Babath, Fácáni, Dancs, Szántóháza, Petőfa, amelyek ma dülők Nova határában.[3]

A török kor tárgyi emlékei a Szurkos-szeren (Néphadsereg utca ma) előkerült ágyúgolyó, nyílhegyek, kardtöredékek. A folyamatos török dúlás miatt az 1600-as évekre a környező településekkel együtt elnéptelenedett. 1622-ben a püspök a lakatlan Nova megszállásért 6 esztendő szabadságot ígért. A 17. században még tartott a török dúlás időszaka.

A Modernkor története[szerkesztés]

Az 1700-as években azonban fejlődésnek indult a település, növekedett a népessége, mezőgazdasági területeit használták, jelentős szőlőterületekkel, majorokkal, malmokkal, amelyek közül az egyik a Zágor folyón lévő 3 kerekű fűrészmalom. A Szombathelyi egyházmegye megalakulásával a települést is leválasztották Veszprémtől. 1778-ban készült el a templom, és plébánia is működött itt.[4] Az 1780-as évben jelentek meg a településen az első zsidók, akik egészen 1944-ig itt lakhattak. 1870. január 1-jén megalakult a közigazgatási reform keretében a Novai járás.[4] A településen kezdetben három vásárt, később már hatot tartottak, helyszíne a Fő utca volt. Állatvásártér a temető mellett létesült.

A 20. század története[szerkesztés]

1901. január 1-jén döntöttek a helyi kórház felépítéséről. 1905-ben kérte a képviselőtestület a község városi jellegű településsé nyilvánítását. Ebben az évben elkészült a Fő utcán az iskola épülete. 1905. szeptember 8. - Rendelet a helyi építés szabályairól: „…az építés szabályozási vonala a novai plébániaépület és a novai uradalmi épület egy vonalában, vagyis az út és utca szélességét 48 méterben állapítja meg. A szurkos-szeri részben Kovács Miklós és a pásztorház közti út és utca szélességét 14,0 m-ben állapítja meg, mint szabályozási vonalat. A házak előtt az épülettől 2 m szélességben a kiskertek használtassanak.”[4]

1920-as évektől megkezdődött a Kossuth utca keleti részének beépítése. 1925-ben számos iparos és mesterember élt itt, 2 téglaégető, 1 deszkametszőtelep, 1 vízimalommal. Ebben az időszakban helyben működött három kocsma, egy panzióval, két orvos és egy gyógyszertár. 1928-29. új plébánia épület épült a korábbi földszintes helyett. 1931. május 31-én megindult az autóbuszjárat Bak felé és elkészült a busz garázsa is. 1934. szeptember 30-án felavatták a hősi emlékművet. 1936-ban megnyílt a Persay család által részben finanzírozott strand a Kerta-patak jobb partján, amely egészen 1946-ig működött. 1940-ben megkezdte működését a szeszfőzde, mely egészen 1975-ig üzemelt.[4] 1949-ben rendeletileg megszüntették a Fő utcán a házak előtt lévő kiskerteket. Megkezdődött a tüdőbeteg-gondozó építése.[4]

1950-ben megszűnt a Novai járás, Lenti átvette a település szerepét, így a fejlesztések is elmaradtak. 1951-ben szülőotthon létesült (1978-ig működött), amely mellé mentőállomást is kialakítottak. 1957-ben épült meg az új kultúrház a volt grófi kastély egy részének helyén. 1971-ben a Központi majorban megkezdődött a szociális létesítmények építése, bővült a 108 férőhelyes istálló, és új szolgálati lakás épült.[4] 1982-ben avatták az új iskolaépületet.[4] A községben működik a Nova Bútor Bútorgyár Kft, több kertészet és mezőgazdasági vállalkozó. A falu határában lévő kiterjedt erdőségek állami kezelésben vannak.

A helyi történelmi családok[szerkesztés]

A Batthyány család[szerkesztés]

1897.-ben a zalaszentgróti születésű gróf németújvári Batthyány Zsigmond (1856-1939)[5] megvásárolta a püspök novai birtokát. Ezzel megszűnt a püspökség évszázadokon át tartó gazdasági uralma.[4] Az hatalmas uradalom (az összesen 6439 holdból 3911 holdat foglalt el) mellett alig volt életképes paraszti föld.[6] A Batthyány vadászkastély 1933-ban épült és az "Olgamajor" nevet kapta Batthyány Zsigmond felesége után, gróf Olga Maria Kladziwa (1873-1935)[7] után, aki alig pár évvel később hunyt el.[5]

Batthyány Zsigmond aktív szerepet vállalt felsőházi tagként, és erélyesen támogatta a Justh féle függetlenségi pártot annak érdekében, hogy létrehozzák az önálló magyar bankot az Osztrák-Magyar Monarchia alatt.[8] 1898. május 28.-én tartották az alakuló közgyűlést a 'Nova és Vidéke Takarékpénztár Részvénytársaság létrehozására, amelynek Batthyány a tulajdonosa maradt élete végéig. Az alapítók között Kovácsics Ferenc, Tornyos Gábor, bezerédi Bezerédy István, malatini Malatinszky Lajos, az akkori novai főszolgabíró, nemes Persay Gyula, és Farkasovszky Endre voltak.[9]

1919-től a gróf Batthyány Zsigmond Novára tette át székhelyét, majd a háború előtt Németújvárra költöztek. Zsigmond fia gróf Batthyány Miklós (1892-1969) rangon alul házasodott: 1935. július 5.-én vette feleségül Szombathelyen gyulai Gaál Anna (1910-?) kisasszonyt.[5] a Második világháború után, Miklós Magyarországon maradt, bátyja ifjabb gróf Batthyány Zsigmond (1891-1966) elhagyta az országot és Güssingben hunyt el.

A Persay család[szerkesztés]

A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei nemes Persay családból számazó Persay Gyula (1855-1924) novai földbirtokos 1886-ban megalapította a helyi "Őrangyal" nevű gyógyszertárt, amely a majdani Batthyány vadaskastély mellett helyezkedett el. A gróf Batthyány Zsigmond által alapított Nova és Vidéke Takarékpénztár Részvénytársaság létrehozása után, Persay Gyula lett annak a pénztárnoka, majd 1913-tól a vezérigazgatója. Persay Gyula és gróf Batthyány Zsigmond között jó baráti viszony alakult ki, amely hasonló közös politikai és pénzügyi elveken alapult. 1909. novemberében a függetlenségi népgyűlést tartották Nován, amelyen Persay Gyula elnökölt. Ezen követelték az önálló magyar bank létrehozását és kijelentették, hogy csatlakoznak a Justh féle függletlenségi párthoz, ugyanugy, ahogy Letenyén és Sümegen is megtörtént.[10] Persay Gyula gyógyszerész, nem csak a pénzügyekben volt tehetésges, hanem természetesen szakmájában is, például bajuszpedrője híres és keresett volt Zala megyében.[11] Persay Gyula első feleségétől, nemeskéri Kiss Erzsébet (1867-1888) asszonytól született leánya, nemes Persay Erzsébet (1885-1913) urleány, 1903-ban férjhez ment boldogfai dr. Farkas István (1875-1921) tapolcai szolgabíróhoz.

Persay Gyula halála után, a második feleségétől született fia, Persay Andor (1889-1938) gyógyszerész, vitte tovább az édesapja üzletét. Az 1919-es tanácsköztársaság elleni alsólendvai ellenforradalomban Persay Andor vett részt mint a novai ellenállás vezetője Csizmadia György csendőrtiszt helyettessel együtt. 1919. április 21.-én Sebestyén Jenő és Fangler Béla érkezett a településre és megbeszélést tartottak velük, azonban a komunista elleni mozgalom rövid időn belül kudarcot vallott. Persay Andor Grazba menekült, majd csak a tanácsköztársaság bukása után térhetett vissza.[12]

Zágorhida[szerkesztés]

Novától keletre találjuk a községrészt. Első írásos említése 1256-ban Zagur néven történt. A terület nagy része a patakok szabályozása előtt mindig mocsaras területek voltak. Az 1400-as évektől kezdődően szereztek birtokokat a Hahold nemzetbeli Bánffyak és a kapornaki apátság. A település elpusztult a török alatt, majd a víz miatt gyorsan helyreállították a malmokat és újra benépesült.[4] Nova külterületi lakott helyei közül ez maradt meg egyedül. Zágorhida környezetében is a dülőnevek őrzik a régi lakott helyeket. A falurész északi részén szoknyás harangláb áll.[4]

Látnivalók[szerkesztés]

Nagyboldogasszony római katolikus templom[szerkesztés]

A település fontos szerepet töltött be a veszprémi püspökség életében annak megalakulása óta a kiterjedt egyházi birtokoknak köszönhetően. Egyházkerületileg pedig plébánia működött itt mindig. A település mai temploma 1777-78-ban épült – a tervezői ismeretlenek.[4] Régi templomáról nem sokat tudni; a feljegyzések szerint nem volt neki tornya, fából készült haranglába Bíró Márton veszprémi püspök adományából két haranggal állt. A Kamara a régi templomot lebontatta, az újnak csak az alapjai készültek erre el, a mise helye a régi szentély.[4] Az új templom építését már a szombathelyi Szily János püspök fejezte be. A téglát helyben égették. Szily püspök 1779-ben kötött szerződést Dorfmeister István festővel a templom kifestésére. A templom belső négy oltárt rejt. A főoltár a mennybe menő Máriának van szentelve, a szószékkel szemközt lévő falmező oltára Keresztelő Szent Jánosé, míg a hajó két oldalának oltárai közül a baloldali Szent Péter és Pál, a jobboldali pedig Szent Kereszt tiszteletére emeltetett. A mennyezetfreskók Mária életéből vett jeleneteket örökít meg, a kóruson Dávid király és Szent Cecília látható.

Az aranyozási munkákat Rast Simon 1780. május 13-ától, majd Arnold Antal (szombathelyi mester) 1785. május 31-től végezte.[4] A templom harangját 1791-ben szentelték fel, középső harang 1928-ból, legkisebb szintén ebből az évből és Seltenhofer Frigyes soproni műhelyéből való. 1969-ben megkezdődött a freskók restaurálása, amelyet a közelmúltban kezdtek újra és még várhatóan ez a munka éveken át folytatódik. 1993-ra elkészült a templom külső felújítása. 2002-ben lelketlen emberek kifosztották a templomot.[4]

Olgamajor – Vadászkastély[szerkesztés]

Olgamajor Batthyány Zsigmond részére épült 1933-ban. 1945 után államosították. 1948-ban a kastély alatt avatták fel dr. Kassai László mérnök tervei alapján az első falepárló üzemet, amely 1953-ig működött. A kastély ezután vadászati célokat szolgált.

Tiszttartóház[szerkesztés]

Az egykori tiszttartó épület földszintes, a Fő utcán áll. A püspökség idején egyik része lakás volt amely ma Plánder Ferenc Falumúzeum, másik része istálló. Ezt lebontották és a helyén a kultúrház áll. Az utóbbit annak idején átalakították és a kastély része lett. A gróf idején a kastély két épületből, több cselédházból, gazdasági épületből, műhelyből állt. 1919-től a gróf Batthyány Zsigmond ide tette át székhelyét, majd a háború előtt Németújvárra költöztek. 1974-ben lebontották a grófi magtárat.

Mamutfenyő[szerkesztés]

A mamutfenyő a Kossuth Lajos utcában áll.

Híres novaiak[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nova települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. ^ a b Nova története - Vaska Miklós: 1997-2001.
  4. ^ a b c d e f g h i j k l m n [Nova Építési Örökségvédelmi Hatástanulmánya - Gergye Péter-2003.]
  5. ^ a b c http://genealogy.euweb.cz/hung/batth3.html
  6. http://www.nova.hu/telepuelestoertenet.html
  7. https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DT8Q-FBT?mode=g&i=77&wc=M6WK-YWL%3A101520801%2C104767701%3Fcc%3D1542666&cc=1542666
  8. http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_ZALA_GZ_Sk_1930_ZalavmFeltamadasaTrianonUtan/?query=SZO%3D(Nova%20%C3%A9s%20Vid%C3%A9ke)&pg=365&layout=s
  9. http://library.hungaricana.hu/hu/view/Zalamegye_1898_1/?query=SZO%3D(Nova%20%C3%A9s%20Vid%C3%A9ke)&pg=126&layout=s
  10. Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)1909-11-25 / 47. szám
  11. http://www.zalaihirlap.hu/kultura_oktatas-kultura/20090518_bajuszpedrot___a_patikabol Persay Gyula bajuszpedrője
  12. Nagy, Károly. Az alsólendvai ellenforradalom. Zalaegerszeg. (1920). 56.o.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]