Királylak
| Királylak (Prhovec) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Muraköz |
| Község | Felsőmihályfalva |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Franjo Kovačić |
| Irányítószám | 40312 |
| Körzethívószám | (+385) 040 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 163 fő (2001)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Királylak
Pozíció Horvátország térképén
| |
| é. sz. 46° 26′ 15″, k. h. 16° 17′ 15″Koordináták: é. sz. 46° 26′ 15″, k. h. 16° 17′ 15″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Királylak témájú médiaállományokat. | |
Királylak (horvátul: Prhovec) falu Horvátországban, Muraköz megyében. Közigazgatásilag Felsőmihályfalvához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Csáktornyától 13 km-re, községközpontjától Felsőmihályfalvától 3 km-re északnyugatra a Muraközi-dombság területén, a szlovén határ mellett fekszik.
Története[szerkesztés]
A csáktornyai uradalom részeként területe 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett. Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával halára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. III. Károly a Muraközzel együtt 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben az uradalommal együtt gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt.
Vályi András szerint "PERHOVECZ. Horvát falu Szala Vármegyében, földes Ura Gróf Álthán Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Mihalieveczhez közel, mellynek filiája, ’s határja is hozzá hasonlító."[2]
1910-ben 219, túlnyomórészt horvát lakosa volt. 1920 előtt Zala vármegye Csáktornyai járásához, majd a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett, mely 1929-ben felvette a Jugoszlávia nevet. 1941 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. 1991 óta a független Horvátország része. 2001-ben 163 lakosa volt.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. június 2.)
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.
