Nagykutas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagykutas
Nagykutas címere
Nagykutas címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Zala
Járás Zalaegerszegi
Jogállás község
Polgármester Ferenczné Baumgartner Éva
Irányítószám 8911
Körzethívószám 92
Népesség
Teljes népesség 424 fő (2015. jan. 1.)[1]
Népsűrűség 49,94 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 8,45 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagykutas (Magyarország)
Nagykutas
Nagykutas
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 55′ 38″, k. h. 16° 48′ 20″Koordináták: é. sz. 46° 55′ 38″, k. h. 16° 48′ 20″
Nagykutas (Zala megye)
Nagykutas
Nagykutas
Pozíció Zala megye térképén
Nagykutas weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagykutas témájú médiaállományokat.
A szőlőhegy légifotója

Nagykutas község Zala megyében, a Zalaegerszegi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nagykutas Zala megye északi határán fekszik, közvetlenül a Vas megyei határszélen. A falutól délre húzódó dombsor tetején 18-19. században épült boronafalú, zsúpfedeles szőlőhegyi pincesor faluképi jelentőségű. Itt található Zala megye legnagyobb almáskertje.

A falu központjában impozáns látványt nyújt az 1740-es években épült, 2002-ben felújított templom, és az 1992-ben épült faluház, mely számos rendezvénynek adhat otthont.

Története[szerkesztés]

Nagykutas Árpád-kori település. Nevét 1211-ben már említették az oklevelekben Kuthus néven.

Neve 1408-ban Nagykuthus, 1513-ban Naghkwthus néven fordult elő az oklevelekben.

Először II. András király idejében volt említve, mikor a király Fábiánnak és Vincének adta a Kutas nevű ősi földjükkel határos Gébártot.

Kutas 1364-ben kutasi Kálóz és Pál fia Pál és Marcel fia Gyürke, 1402-1408 között Nagykutas néven volt említve, mint Mikcs özvegyének birtoka. 1394-ben már két Kutast is említettek: az egyik Kutasi János fia Miklós, másik János fia László birtoka volt.

A 15. 16. században a Kutasiak a Terjékek és az Ákos nemzetségből származó Mikcs bán utódai; a peleskei Ördögh és a Gersei Pető családok is birtokosok voltak itt.

A Török időkben a falut a portyázó törökök többször is megtámadták a környező településekhez hasonlóan.

1655-ben nagy pestis járvány pusztított a településen.

1659-ben a peleskei vár tartozékai közt írták össze, mint teljesen elhagyott falut, melynek földesúri jövedelme sem volt, aki akart szabadon foglalhatott belőle művelésre.

1690-ben Nádasdy birtok, melyet Széchenyi György vásárolt meg a királyi kamarától és három év szabadságot, robot és adók alóli mentességet helyezett kilátásba annak, aki Kutasra települ. 1720-as összeíráskor már 9 telkes jobbágy és 2 zsellér élt a faluban, 1728-ban pedig 9 szabad költözésű jobbágy- és 20 zsellércsalád élt gróf Széchenyi Zsigmond öröklött birtokán, akik a művelt földterületeket irtásokkal növelték. 1728-ra már 23 hold irtásföld volt a településen.

Gróf Széchenyi Zsigmond, a település földesura jobbágyainak akik három év fárasztó munkával kiirtották és termővé tették az erdőkkel benőtt ősvadont, tizenkét évig tartó mentességet adott a szolgáltatások alól.

A 20. század elején Zala vármegye Zalaegerszegi járásához tartozott.

1910-ben 642 lakosából 636 római katolikus volt.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A falutól nyugatra, a szőlőhegyen található egy mintegy 800 éves szelídgesztenye ősfa. Törzsének körmérete (nyolc méter) alapján a legvastagabb az országban (bár Szentgyörgyváron van még egy ugyanilyen vastagságú gesztenyefa).[1]
  • Római katolikus temploma

Itt születtek, itt éltek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]