Drávanagyfalu
| Drávanagyfalu (Strahoninec) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Megye | Muraköz |
| Község | Drávanagyfalu |
| Jogállás | falu |
| Alapítás éve | 1478 |
| Polgármester | Franjo Bukal |
| Irányítószám | 40000 |
| Körzethívószám | (+385) 040 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2598 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 8,35 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
| Drávanagyfalu weboldala | |
![]() | |
Drávanagyfalu (horvátul Strahoninec, 1908-ig Nagyfalu, horvátul 1930-ig Nadfalu) község Horvátországban Muraköz megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Csáktornyától délre, közvetlenül a város szomszédságában fekszik.
Története
[szerkesztés]A település első említése 1478-ban "Strahoninecz" alakban történt, a csáktornyai uradalomhoz tartozott.[2] Hunyadi Mátyás Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, 1546-ban a későbbi szigetvári hős Zrínyi Miklósé lett.
Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával halálra ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. 1715-ben III. Károly a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, de a király 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben a csáktornyai uradalommal együtt a Festeticsek vásárolták meg.
Vályi András szerint " STRAHONINECZ. Horvát falu Szala Várm. földes Urai Gr. Álthán, és a’ helybéli Plebánus, lakosai katolikusok, fekszik Nedeliczhez nem meszsze, mellynek filiája; határja középszerű."[3]
A Muraközt érintő első, 1786-os népesség összeírás szerint a faluban 44 ház állt, melyben 56 család élt 384 lakossal. 1828-ban 48 házában 385 római katolikus lakost számláltak. Ebben az összeírásban a falu "Ztrahominec" néven szerepel és először említik a határában Poleva majort is. A major 1868-ban Polevo néven szerepel és csak 1910-ben említik először Szépmajor néven 91 lakossal. A 20. században már a falu neve is Nagyfaluként szerepel. 1910-ben Drávanagyfalunak 788, többségben horvát lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1920 előtt Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott. 1921-ben községközpont lett, melyhez a közeli Tótfalu is hozzátartozott. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, ekkor körjegyzőségi székhely volt.
Közvetlenül a második világháború után új nemzeti kormányt szerveztek. A Strahoninec Nemzeti Felszabadítási Bizottsága 1945 áprilisában jött létre. Csatlakozott a Csáktornya járási Nemzeti Felszabadítási Bizottsághoz (Kotarski NNO Čakovec). A helyi bizottságokban az emberek által választott hatóságok legalacsonyabb szerveit hozták létre. A Strahoninec helyi tanács 1948-ban Strahoninec és Savska Ves falvakból állt. 1953 óta Strahoninec 1386 lakossal rendelkezett, és a Šandorovec és Totovec falvak önkormányzatának központjává vált. 1955-ben a kataszteri önkormányzatok átszervezése következett, és Strahoninec Čakovec önkormányzatához tartozott. A Strahoninec 1971 óta képezi a Strahoninec helyi közösségét. A gyors fejlődést bizonyítja az a tény, hogy 1981-ben Strahoninecnek 2260 lakosa volt, 1991-ben 2580 lakosa, 2001-ben pedig 2815 lakosa volt. Strahoninecet 1997. január 17-én nyilvánították független önkormányzattá, miután elválasztották Csáktornya városáról.
Lakossága
[szerkesztés]1900-ban 777 lakosából 724 horvát, 44 magyar, és 8 fő német nemzetiségű volt. 1910-ben 788 lakosa volt, közülük 620 horvát, 116 magyar és 2 német anyanyelvű volt.[4] 1941-ben 1212 lakosából 5 ember kivételével mindenki magyar nemzetiségűnek vallotta magát. 1991-ben 2502 lakosából 2475 volt a horvát nemzetiségű. A 2001-es népszámlálás adatai szerint Drávanagyfalu lakossága 2728 volt. Drávanagyfalu lakosainak 97%-a horvát, 2%-a szlovén nemzetiségű. 2001-ben hárman vallották magyar nemzetiségűnek magukat.
A község népessége
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6][7] | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 | 2021 |
| 448 | 589 | 617 | 703 | 777 | 788 | 870 | 1.088 | 1.265 | 1.386 | 1.538 | 1.821 | 2.357 | 2.580 | 2.728 | 2.682 | 2.598 |
A régi Csáktornya községi területéből jött létre. Az 1991-es adat Csáktornya város adatainak egy részét tartalmazza.
A település népessége
[szerkesztés]| Lakosság változása[8][9][10] | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 | 2021 |
| 448 | 589 | 617 | 703 | 777 | 788 | 870 | 1.088 | 1.265 | 1.386 | 1.538 | 1.821 | 2.357 | 2.580 | 2.728 | 2.682 | 2.598 |
1991-ben a Savska Ves területének egy részét is ehhez a településhez számították, az 1857-től 1961-ig terjedő adatok ennek egy részét tartalmazták.
Nevezetességei
[szerkesztés]A Segítő Szűzanya tiszteletére szentelt plébániatemploma.
További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ 1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint (1912). library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2026. január 19.)
- ↑ Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ Stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima, popos 2011
- ↑ Prvi digitalni Popis stanovništva, kućanstava i stanova u Republici Hrvatskoj
- ↑ Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ Stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima, popos 2011
- ↑ Prvi digitalni Popis stanovništva, kućanstava i stanova u Republici Hrvatskoj

