Szentbékkálla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentbékkálla
Szentbékkálla06.jpg
Szentbékkálla címere
Szentbékkálla címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Tapolcai
Jogállás község
Polgármester Molnár Endre Sándor (független)[1]
Irányítószám 8281
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 174 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 17,01 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 10,7 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szentbékkálla (Magyarország)
Szentbékkálla
Szentbékkálla
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 53′ 09″, k. h. 17° 33′ 53″Koordináták: é. sz. 46° 53′ 09″, k. h. 17° 33′ 53″
Szentbékkálla (Veszprém megye)
Szentbékkálla
Szentbékkálla
Pozíció Veszprém megye térképén
Szentbékkálla weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentbékkálla témájú médiaállományokat.

Szentbékkálla község Veszprém megyében, a Tapolcai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Káli-medencéhez tartozó település, a medence északi, a Boncsos-tető, a Fekete-hegy, Sátorma-hegy által körbefont térségét foglalja el, a 71-es főúttól északra. Közelében található a híres kőtenger is. A település elhelyezkedéséből nem csupán a különleges panoráma és sok természeti látnivaló adódik, hanem olyan viszonylagos éghajlati védettség is, melynek következtében évente mintegy kétezer órányit süt a nap. Viszonylag kis kiterjedésű határa körben erdős, dombos és csak dél felé nyitott, azonban ez utóbbi nagy része mocsaras.

Története[szerkesztés]

A falu nevének első fele attól a Nursiai Szent Benedektől származik, akinek szerzetesei a legtöbbet tettek a Kál- és Vérbulcsú-ivadékok megmentéséért. A község első templomát Szent Benedek tiszteletére emelték.

A római katolikus templom XVIII. század végi újjáépítése Fellner Jakab, Eszterházy Károly egri püspök által foglalkoztatott tatai építész tervei alapján történt. A kora középkori templom maradványain épült új templom barokk stílusú. Freskóján a káli népet térítő Szent Benedek-rendi szerzetes és Kál vitéz látható. A falfestményt Jeges Ernő budapesti festő készítette. A templom oldalán az első- és második világháború áldozatainak tiszteletére készült emléktáblák láthatók.

Szentbékkálla közvetlen szomszédságában található műemlék a XIXII. századi, gótikus stílusban épült velétei palotarom és XIII. századi, román stílusú töttöskáli templomrom.

A faluban járva megfigyelhetők a népi építészeti hagyományok a régi házakon, amelyek közül néhány műemlék. A Zrínyi utcában, 1816-ban épült népi műemlékház eredeti állapotába került felújításra. Vastag falai homokkő és bazalt szerkezetűek, agyaggal fugázva. Tetőszerkezete különleges – ollós – szerkezetű, nádazása jellegzetes Balaton-felvidéki fonott stílusban őrizte meg eredetiségét. A Kossuth utcában, 1828-ban épült műemlék Istvándi-ház homlokzata képviseli a népi építészeti stílust.

2009-ben kezdődött a Petőfi utcában az 1826-ban épült népi lakóház felújítása. A telek szélén, az utcavonalra merőlegesen álló, utcasorba illeszkedő, téglány alaprajzú, kétsejtű épület szoba, konyha alaprajzú lakóegységet és ehhez egy fedélszerkezet alatt kapcsolódó istállót foglalt magában.A falszerkezetek egységesen agyaghabarcsba rakott terméskőből készültek. A helyiségeket gerendás deszkafödém zárja le. Tetőszerkezete a Balaton-felvidéki archaikus típust képviseli. Feltehetően a 19. sz. elején emelt épület eredetileg füstös konyhás volt (I. periódus), a konyha és a szoba ajtaja az udvari homlokzatot kísérő, kőpilléres tornácról nyílott. II. építési periódusban az épület kisebb bővítése történt: az udvari homlokzat szélességén túlnyúló, az udvar felé ablakkal megnyitott kamrát választottak le az oldaltornácból. Az épület nagyobb léptékű átalakítása (Ill. periódus) 1888-ban vagy röviddel ez után történt, amikor benne zárt füstelvezetésű (mászókéményes) konyhát létesítettek. Az épület felújítása 2014-ben elkészült.

Országos jelentőségű műemlék a felvidéki klasszikus stílusban épült nagyméretű présház, a Birkás-pince és -lakóház. 1763-ban Fellner Jakab tervezte, eredetileg a Seller család tulajdona volt.

Ma már romos az egykori strandfürdő, melyet 1930-ban építtetett Németh Gáspár helyi lakos. A hegyi forrásvízre alapozott fürdő 1960-ig működött.

A falu határában nyugatra fekszik a híres szentbékkállai kőtenger. Valaha az itteni intenzív vulkáni tevékenységet követően feltörő kovasavak, hévizek a laza homoküledékeket összecementálták, amit a szél, a csapadék, az erózió tovább formázott. A kövek nagysága és magassága meglepő: némelyik ház nagyságú, mások betöltenek egy egész szobát. Mintha óriás járt volna e tájon, aki rossz vagy jó kedvében gigászi kődarabokat hajigált.

A település mellett emelkedik a Fekete-hegy, mely kiváló kirándulóhely. Érdemes itt felkeresni az Eötvös Károly-kilátót, mely 1950-ben bazaltkőből épült, később ezt 1978-ban vörösfenyőből készült kilátótorony váltotta fel. Innen csodálatos kilátás nyílik nemcsak a festői Káli-medencére, hanem a Tapolcai-medence tanúhegyeire, a Balatonra, a Tihanyi-félszigetre és a hegytető tavaira is.

Ezek a kicsiny, lefolyástalan mélyedések az úgynevezett kőtálak vagy krátertavak. A bazaltláva-takaró kialakulásával egyidejűleg jöttek létre oly módon, hogy ahol a bazalt alatti alapzaton régi mélyedések voltak, azokat nem minden esetben tudta a bazaltláva teljes mértékben kitölteni. A tavak többségét csak a nedves évszakban tölti ki víz és akkor is inkább csak sekély nádasokkal borított mocsarak, lápok. Ilyen tavak: Bika-tó, Bonta-tó, Barkás-tó, Monostori-tó, Kálomis-tó, Kettős-tó. A Fekete-hegyről Szentbékkálla felé vezető árok oldaláról a Bocskor-kúti forrás vize folyik le. Tőle délebbre a tavak alatt karsztosodó kőzetek repedésein átszivárgó víz bővizű forrásként jut a felszínre, ez az Öreghegyi-forrás vagy -kút.

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szentbékkálla települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]