Nemeshetés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nemeshetés
Nemeshetési római katolikus templom
Nemeshetési római katolikus templom
Nemeshetés címere
Nemeshetés címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
MegyeZala
JárásZalaegerszegi
Jogállás község
Polgármester Magyar Kálmán (független)[1]
Irányítószám 8925
Körzethívószám 92
Népesség
Teljes népesség259 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség38,88 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület6,61 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nemeshetés (Magyarország)
Nemeshetés
Nemeshetés
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 48′ 010″, k. h. 16° 54′ 55″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 010″, k. h. 16° 54′ 55″
Nemeshetés (Zala megye)
Nemeshetés
Nemeshetés
Pozíció Zala megye térképén
Nemeshetés weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemeshetés témájú médiaállományokat.

Nemeshetés község Zala megyében, a Zalaegerszegi járásban, a Zalai-dombságban, az Egerszeg–Letenyei-dombság területén.

Fekvése[szerkesztés]

Zalaegerszeg délkeleti szomszédságában fekszik, a legközelebbi szomszédja dél felől Búcsúszentlászló. Területének keleti felén áthalad a Pölöske-Alsónemesapáti között húzódó 7363-as út, de belterületi része zsákfalunak tekinthető, mert közúton csak az előbbi útból nyugat felé kiágazó 73 226-os úton érhető el.

Története[szerkesztés]

A település több évezredes létét igazolja, hogy a község mostani legmagasabb pontján, melyet Oláhvárosnak hívnak, csiszoltkő-korszaki szerszámok kerültek elő (pl.: késő neolit korból származó kőbalta).

Első írásbeli említése 1270-ből való. A XIV. században már egyre nagyobb számban kisbirtokos Hetésiek birtokolják. 1513-ban már elismert nemes község, melyet 10 egytelkes nemes birtokol.

Lakói a török gyakori portyázása miatt települtek át a jelenlegi védett völgybe. E korban az 1554-es jegyzőkönyvek tanúsága szerint még temploma és plébániája van, ami nyomtalanul elpusztult.
1718 óta Búcsúszentlászló filiája.

A tősgyökeres, régebbi születésű nemeshetésiek a jelenlegi utcanevek helyett, ma is a régi elnevezéseket használják. A házcsoportok egy részét „saroknak” mondják, és az ott megtelepült családokról nevezik Kámán, Magyar, Czigány saroknak. Kivételt képez a Főszeg, és a Kokasdomb. A község déli részén fekvő Oláhváros nevét a török időkben ide települt szlávokról kapta, akiket egységesen oláhoknak hívtak akkoriban.

1737-ben VI. Károly német-római császár (III. Károly magyar király) adománylevelében az alábbiakról rendelkezett:

„…Kámán Ferencnek, Bolla Ádámnak, Jánosa Benedeknek, Jakabfi Györgynek, másik Mihályi Györgynek, Lóránt Benedeknek, Kardos Istvánnak, Balassi Jánosnak… Hetés birtokot, és a környező többi helység gondozását… engedtük, és engedélyezését jónak láttuk, hogy t. i. kétszer országos vásárt tarthassanak a Mi szabad és királyi városaink jogai alapján Hetés határában, ahol Szent László király tiszteletére kápolna áll…”

A török háborúk után a község gyorsan megerősödött. 1785-ben már 131 házból állott (a szőlőhegyi lakhelyeket is beleértve) 686 lakossal.

A törökök kiűzése után a nemesi, kuriális község, kiváltságait 1848-ig megtartotta. Nemeshetés életébe beírta nevét Kossuth kebelbarátja, Széchenyi István hitszónoka, barátja, Gasparics Kilit. Ő toborozta a szabadságharcba a táj és a Muravidék fiataljait.

1935-ben a pacsai járásban fekvő kisközség területe 1165 hold volt, a 249 lakóházban 1083 lakos élt. Ezután a lakossága folyamatosan emelkedett 1941-ig, amikor 1102 lakosa volt. 1959-ben megalakult a tsz. 1970-ben a körzetesítési koncepció következtében a község önálló tanácsát integrálták a Bucsuszentlászlói Közös Községi Tanácsba, s Nemeshetés az ún. „szerepkör nélküli” községek sorsára jutott. Ekkor már csak 775 lakost írtak össze. Azóta a fogyás és az elvándorlás együttesen oly mértékű, hogy a mai lakosság már fele sincs a kétszáz évvel ezelőttinek.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Ifj. Magyar Ferenc (független)[3]
  • 1994–1998: Farkas László (független)[4]
  • 1998–2002: Farkas László (független)[5]
  • 2002–2006: Farkas László (független)[6]
  • 2006–2010: Varga Eszter (független)[7]
  • 2010–2014: Magyar Kálmán (független)[8]
  • 2014–2019: Magyar Kálmán (független)[9]
  • 2019-től: Magyar Kálmán (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 98,4%, cigány 1,6%. A lakosok 81%-a római katolikusnak, 1,2% reformátusnak, 4,8% felekezeten kívülinek vallotta magát (10,5% nem nyilatkozott).[10]

Nevezetességei[szerkesztés]

Messze környéken egyedülálló építmény a puritán stílusú római katolikus templom, mely már a XXI. századot vetítette előre építése kezdetén is. Koroncz László, bucsuszentlászlói plébános szellemi irányítása mellett, a még létező szocializmus egyházellenes időszakában, javarészt lakossági összefogással épült 1974-től 1976-ig. A teljes egészében vasbeton építmény bejárata feletti felirat szimbolikusan a templom illetve a hit időt állását hirdeti: „Állom a vihart!”

A templomkertben látható a zalahalápi bazaltoszlopról készült emlékmű, melynek márványtáblája őrzi az I. és II. világháborúban elhunyt hősi halottak nevét.

A község központjában látható a Falukút, amit a régi nemeshetésiek Angyalok Kútjának neveztek. A legenda szerint, amikor az angyalok a bucsuszentlászlói templomba vitték a Szűzanya szobrot – melynek a csodálatos gyógyulásokat tulajdonítják – ezen a helyen pihentek meg, s hogy szomjukat oltsák forrást fakasztottak. A kút a mai napig is – ellentétben a környező kutakkal, amelyek talajvízzel tápláltak – bő vizű forráskút. A kút tőszomszédságában áll az Ezer Éves Kereszténységünk Emlékkeresztje, amely 2001-ben állíttatott.

A belterület elhagyása után a Piros Kereszt, majd egy 100 éves kőkereszt érintésével vezet az út Búcsúszentlászlóra. Az út a Dunántúl egyik legnagyobb összefüggő szelídgesztenyését is érinti, amely a Balkán-félszigetről átterjedt gombás fertőző betegség következtében jelentős károsodást szenvedett. A községet övező erdőkben a túrázó nagy- (szarvas, őz, vaddisznó) és apróvadakkal találkozhat. A számtalan itt fészkelő madárfaj mellett a rendkívül ritka és fokozottan védett rétisas is megfigyelhető. A különböző gombafajok mellett a nagyon értékes és keresett vargánya is fellelhető. Az erdei séták alkalmával a táj szinte érintetlen szépségében, a nyugalomban és csendben, a százados bükkerdőkben és fenyvesekben gyönyörködhetünk.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Nemeshetés települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 17.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Nemeshetés települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Nemeshetés települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
  5. Nemeshetés települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
  6. Nemeshetés települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
  7. Nemeshetés települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
  8. Nemeshetés települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  9. Nemeshetés települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 17.)
  10. Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]