Andráshida

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vorhota szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Andráshida
Béry malom03.jpg
Közigazgatás
Település
Irányítószám 8904
Népesség
Teljes népesség ismeretlen
Elhelyezkedése
Andráshida (Magyarország)
Andráshida
Andráshida
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 51′ 59″, k. h. 16° 47′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 51′ 59″, k. h. 16° 47′ 40″
Andráshida weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Andráshida témájú médiaállományokat.

Andráshida Zalaegerszeg városrésze, 1969 előtt önálló község volt. 1940-ben csatolták hozzá Apátfa, 1950-ben pedig Vorhota községet.

Fekvése[szerkesztés]

Andráshida Zalaegerszeg központjától északnyugatra terül el a Zala folyó északi, bal partján a vele összeépült Apátfával és együtt. Vorhota a folyónak a déli, bal partján található. Andráshida ezenkívül összeépült a korábban Kaszaháza egyik részét képező Gébárttal is. A 76-os főút forgalma korábban itt haladt át Zalán a Vorhota és Andráshida közti hídon. Ez a forgalom ma már elkerüli észak felől.[1]

Története[szerkesztés]

Boldogfai Farkas Ferencné nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) úrnő, nemesvitai Viosz Lajos özvegye, nemesi származású andráshidai birtokos.

A falu neve arra utal, hogy itt már évszázadokkal ezelőtt is híd volt, aminek egy András nevű birtokos volt a tulajdonosa. Az oklevelek 1426-ban említik először.

A 17. század végén Sidy Mihály, az egervári vicekapitány, a sidi Sidy család sarja volt földbirtokos a településen. Az egyik leánya, Sidy Dorottya (1693-1775), boldogfai Farkas János (†1724), egerszegi főszolgabíró helyettesnek a felesége volt; a másik az Sidy Mária, farkaspatyi Farkas Gábor neje lett. III. Károly magyar király 1716. március 16.-án birtokot adományozott a boldogfai Farkas családnak, a három testvérnek, Farkas Istvánnak, Péternek és Jánosnak.[2]

Később, a hottói Nagy család is házasság révén került Andráshidára, ahol letelepedett az egyik ága, amikor a farkaspatyi Farkas család egyik leánytagjával házasodtak meg; hottói Nagy Antal, táblabíró, 1819-től 1825-ig Zala vármegye egerszegi járásának főszolgabírója, feleségül vette farkaspatyi Farkas Mária (1791-1855) kisasszonyt. Leszármazottjuk hottói Nagy Balázs (1907-1944), birtokos, tartalékos hadnagy volt.

A zalaegerszegi lakos boczföldi Visy István, aki 1742 és 1746 között zalai esküdt, az első felesége halála után elvette 1750. november 11.-én Andráshidán özvegy Csákányi Antalné nemes Nagy Erzsébet asszonyt, majd odaköltözött az özvegy birtokára. Évekkel később, a nemesnépi születésű, a Nemesnépi Marton család sarja, nemesnépi Marton György (1730-1795) zalalövői főszolgabíró, Egerszegen elvette Visy István első feleségétől származó lányát, boczföldi Visi Anna (1743-1817) kisasszonyt, és e házasság révén jutott az andráshidai birtokhoz. Marton György és Visy Anna fia, ifjabb nemesnépi Marton György (1767-1843) táblabíró, zalalövői járás alszolgabírája ténylegesen települt át Andráshidára Nemesnépről. Édesanyja, özvegy Marton Györgyné Visy Anna asszony Andráshidán hunyt el. Ifjabb nemesnépi Marton György (1767-1843) házasságot kötött a söjtöri nemesi birtokos Patay család sarjával, alsó- és felső-söjtöri Patay Rozáliával, akitől született nemesnépi Marton József (1797-1858) táblabíró, alszolgabíró, andráshidai birtokos. A szabadságharc alatt, Marton Józsefet az osztrák katonák kegyetlenül elverték, mivel amikor ezek kezdték a fosztogatásokat, az andráshidai birtokos úr megparancsolta cselédjeit, hogy a helyi kápolnának a harangját félreverjék, hogy a veszélyt jelezzék. A 19. század elején a nemesvitai Viosz család szintén birtokos lett Andráshidán: Viosz Imre és miskei és monostori Thassy Mária (1797-1873) úrnő gyermekei születtek a helyi kúriájukban. Az egyik gyermekük nemesvitai Viosz Pál (1818-1882), Andráshidán lakott és felesége, szarvaskendi és óvári Sibrik Irén (1832-1879) úrnő volt, kehidai Deák Ferencné Sibrik Erzsébetnek (17681803) unokahúga. Viosz Pál öccse, nemesvitai Viosz Lajos (1836-1869), pedig a helyi nemesnépi Marton család sarját, nemesnépi Marton Zsófiát (1842-1900) vette el.

Nemesnépi Marton József és verbói Szluha Rozália (1816-1883) lánya, nemesvitai Viosz Lajosné nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) úrnő volt; művelt, elegáns és erős egyéniségű asszony, nemesnépi Marton Zsófia volt az utolsó tagja a nemesnépi Marton családnak, aki lakott Andráshidán. Ezzel a nemesvitai Viosz család, később, a nemesnépi Marton kastélyt örökölte, majd a "Viosz" kastély nevet vette át. Marton Zsófia második férje, boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908) lett, Viosz Lajosnak a legjobb barátja, aki házasságkötése után elköltözött Zalaboldogfáról Andráshidára: Boldogfai Farkas Ferenc, Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, vármegyei bizottsági tag, a zalai gazdakör tagja, virilista volt; Marton Zsófia asszony 4 gyermekkel áldotta meg Farkas Ferencet. Nemesnépi Marton Zsófia úrnő végrendeletében a Marton kastély idősebb fiára, nemesvitai Viosz Ferencre hagyta.

Közlekedés[szerkesztés]

1914-ben felépült a Zielinski Szilárd tervei szerint készült Zala-híd. A 76-os út várost elkerülő szakaszán kívül itt található a Zalaegerszeg-Andráshida repülőtér. A repülőtér az 1950-es években polgári, majd szovjet katonai repülőtér volt. A Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal itteni régi vasútállomását[3] a vasútvonal villamosításával egybekötött nyomvonal-korrekció során új helyre telepítették 2009-ben.[4] A helyi autóbuszjáratok közül az 1-es, 1A, 1Y 1U járatok járnak Andráshidára.[5]

Nevezetes andráshidaiak[szerkesztés]

Látnivalók[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Magyarország megyei kézikönyvei, 13. kötet 218. oldal