Bányavár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bányavár (Peklenica)
Peklenica 1, Medjimorje.JPG
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Muraköz
Község Muraszerdahely
Jogállás falu
Alapítás éve 1478
Polgármester Josip Dobranić
Irányítószám 40315
Körzethívószám +385 040
Népesség
Teljes népesség 1347 fő (2001)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 167 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bányavár (Horvátország)
Bányavár
Bányavár
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 29′ 45″, k. h. 16° 28′ 15″Koordináták: é. sz. 46° 29′ 45″, k. h. 16° 28′ 15″

Bányavár (horvátul Peklenica) falu Horvátországban, Muraköz megyében. Közigazgatásilag Muraszerdahely községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Csáktornyától 14 km-re északra, községközpontjától, Muraszerdahelytől 3 km-re délkeletre, a Mura jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést 1478-ban "Pelkenycz" alakban említik először. A csáktornyai uradalomhoz tartozott.[2] Az uradalommal együtt 1456-ig a Cillei család birtoka volt. Ezután a Cilleiek többi birtokával együtt Vitovec János horvát bán szerezte meg, de örökösei elveszítették. Hunyadi Mátyás Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, majd 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett. Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával halára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. 1715-ben III. Károly a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, de a király 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt.

Vályi András szerint " PEKELNICZA. v. Peklenicza. Horvát falu Szala Vármegyében, földes Ura Gróf Draskovics Uraság, lakosai katolikusok, határjának középszerű minéműségéhez képest, második osztálybéli." [3]

Korábban a Mura iszapjából évszázadokig aranyat és ezüstöt mostak itt. Később barnaszenet bányásztak, melyet régen még a helyi pincék és jégvermek falainak kirakásra használtak.

A kőolaj jelenléte már hosszú ideje ismert volt a településen. 1848-ban a magyar szabadságharc idején a visszavonuló magyar honvédcsapatok peklenicai olajjal átitatott szalmakötegekkel gyújtották fel a Mura muraszerdahelyi hídját. 1884-ben Singer bécsi vállalkozó három fúrást mélyített itt és kőolajat talált, melynek kitermelésére az 1890-es években kőolajkutat létesítettek. A termelés évről évre fokozódott. 1932 és 1940 között a jugoszláv állam már 4098 tonna kőolajat termelt a bányavári kutakból. 1891-ben Bányavárnak 527 lakosa volt.

1910-ben 628, többségben horvát lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott. 1941 és 1944 között ismét Magyarország része volt. 2001-ben 1347 lakosa volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnája.

Képek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Buda Jenő: Olajbányászati eseményjegyzék.
  • Srágli Lajos: Adatok a Zala vármegyei ipari tevékenység és bányászkodás 19. századi kezdeteihez.
  • Dr. Posewitz Tivadar: Petroleum és aszfalt Magyarországon. Bp. 1906

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. május 16.)
  2. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  

Külső hivatkozások[szerkesztés]