Bányavár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bányavár (Peklenica)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeMuraköz
KözségMuraszerdahely
Jogállás falu
Alapítás éve1478
Polgármester Josip Dobranić
Irányítószám 40315
Körzethívószám +385 040
Népesség
Teljes népesség1072 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság167 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 30′, k. h. 16° 29′Koordináták: é. sz. 46° 30′, k. h. 16° 29′
A Wikimédia Commons tartalmaz Bányavár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bányavár (horvátul: Peklenica) falu Horvátországban, Muraköz megyében. Közigazgatásilag Muraszerdahely községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Csáktornyától 14 km-re északra, községközpontjától, Muraszerdahelytől 3 km-re délkeletre, a Mura jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést 1478-ban "Pelkenycz" alakban említik először. A csáktornyai uradalomhoz tartozott.[2] Az uradalommal együtt 1456-ig a Cillei család birtoka volt. Ezután a Cilleiek többi birtokával együtt Vitovec János horvát bán szerezte meg, de örökösei elveszítették. Hunyadi Mátyás Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, majd 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett.

Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával hallára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. 1715-ben III. Károly a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, de a király 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt.

Vályi András szerint " PEKELNICZA. v. Peklenicza. Horvát falu Szala Vármegyében, földes Ura Gróf Draskovics Uraság, lakosai katolikusok, határjának középszerű minéműségéhez képest, második osztálybéli."[3]

Korábban a Mura iszapjából évszázadokig aranyat és ezüstöt mostak itt. Később barnaszenet bányásztak, melyet régen még a helyi pincék és jégvermek falainak kirakásra használtak.

A kőolaj jelenléte már hosszú ideje ismert volt a településen. 1848-ban a magyar szabadságharc idején a visszavonuló magyar honvédcsapatok peklenicai olajjal átitatott szalmakötegekkel gyújtották fel a Mura muraszerdahelyi hídját. 1884-ben Singer bécsi vállalkozó három fúrást mélyített itt és kőolajat talált, melynek kitermelésére az 1890-es években kőolajkutat létesítettek. A termelés évről évre fokozódott. 1932 és 1940 között a jugoszláv állam már 4098 tonna kőolajat termelt a bányavári kutakból. 1891-ben Bányavárnak 527 lakosa volt.

1910-ben 628, többségben horvát lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott. 1941 és 1944 között ismét Magyarország része volt. 2001-ben 1347 lakosa volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnája.

Képek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Buda Jenő: Olajbányászati eseményjegyzék.
  • Srágli Lajos: Adatok a Zala vármegyei ipari tevékenység és bányászkodás 19. századi kezdeteihez.
  • Dr. Posewitz Tivadar: Petroleum és aszfalt Magyarországon. Bp. 1906

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  

További információk[szerkesztés]