Monostorapáti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Monostorapáti
Monostorapáti címere
Monostorapáti címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Tapolcai
Kistérség Tapolcai
Jogállás község
Polgármester Hárshegyi József Gyula[1]
Irányítószám 8296
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 1176 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 43,05 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 25,55 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Monostorapáti  (Magyarország)
Monostorapáti
Monostorapáti
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 55′ 30″, k. h. 17° 33′ 20″Koordináták: é. sz. 46° 55′ 30″, k. h. 17° 33′ 20″
Monostorapáti  (Veszprém megye)
Monostorapáti
Monostorapáti
Pozíció Veszprém megye térképén
Monostorapáti weboldala

Monostorapáti község Veszprém megyében, a Tapolcai járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község a Tapolcát Veszprémmel összekötő 77-es főút mentén, az Eger-patak völgyében, Veszprémtől kb. 36, Tapolcától kb. 12 km távolságra fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Monostorapáti közigazgatási területén a középkorban több település létezett: Almád oppidum, Győr, Csekőháza, Attak, Bécs. Ezeket a neveket többek között a korabeli adózási jegyzékek őrizték meg az utókor számára. A falu ma élő lakói községük ősének Almádot tekintik. A többi település neve dűlőnevek formájában őrződött meg: Atak, Ataki séd, Győri rétek.

Almád[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Almád helység megjelenése az okleveles forrásanyag szerint az almádi monostor megalapításához kapcsolódik. A monostor 1121-ben kelt alapítóleveléből kitűnik, hogy az Atyusz nemzetségbeli Band és két fia: Ogiuz és Miske 1117-ben határozták el az almádi egyház alapítását.

Hazánkban a XII. századig tartó gyakorlat szerint csak az uralkodók, az érsekek és a püspökök alapítottak kolostorokat. Innentől viszont egyes világi előkelők is szerzetesi egyházalapításba fogtak és példájuk követésre talált. A magánalapítások sorában a legkorábbiak egyike az almádi Boldogságos Szűz Mária és Mindenszentek bencés monostor a Veszprém megyei Monostorapáti község keleti határában, az Eger-patak völgyében, a Boncsos-tető egyik északi oldalfennsíkján. Az almádi monostor kettős titulusa arra enged következtetni, hogy a Mindenszentek ünnepnapjához legközelebb eső Mária-napok valamelyike lehetett a felszentelés és az apátsági templom búcsújának a napja.

Bánd még az épület 1121-es elkészülte előtt meghalt. Második - fiatal - felesége, akinek neve is „Gyönyörű”, aki két fiúval ajándékozta meg, –férje halála után - Jeruzsálembe zarándokolt, majd onnan hazatérve kolostorba vonult. Bánd vagyonát (azt a részt is, amit az egyháznak szánt) két fia örökölte egyenlő arányban. Azonban csak az egyik fiú, Ogiuz teljesítette apjának tett ígéretét, és az egyháznak szánt vagyon rá eső részét, a végrendeletbe foglaltak szerint, az egyháznak adományozta. Cselekedetét az előzményekkel együtt Nana veszprémi püspök foglalta írásba. Az alapítólevelet II. István király (1116-1131) parancsára királyi pecséttel erősítették meg. A felszentelést Nana veszprémi püspök végezte. Az alapítólevél számos – főleg Almád környéki – birtokkal, szolgával, állattal és gazdag egyházi felszereléssel látta el az almádi monostort. 1441-ben Berki Flóris szigligeti várkapitány lerohanta és kifosztotta.

A monostor a XIV. századtól hites hely volt.

Monostorapáti[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A településről Monostorapáti néven 1468-ban találunk említést.

II. Ulászló alatt a kolostor elvesztette jelentőségét, rohamosan hanyatlott. Az 1540-es években teljesen elnéptelenedett, szerzetesei is elhagyták. Az egykori Nagy hadút vonalán fekvő község sokat szenvedett a töröktől, főleg Vázsony várának török hódoltsága alatt, illetve 1561-ben, amikor egy évre Hegyesd vára is megszállás alá került. Hosszú ideig volt a török hódoltsági terület határán, melynek során számtalan portyát, pusztítást és kegyetlenkedést szenvedett el, melyről számos monda, és emlék maradt fönn. Egyesek szerint ennek az emlékét őrzi a sok „Török” családnév (64 család, különféle melléknevekkel: Kis-Török, Nagy-Török, Török-Kuti, Török-Bognár, Török-Ádám, stb.), valamint a község déli, valamikor erősen vízmosásos része, amely a Gidina [3] nevet viseli, vagy egyik dűlője a különös hangzású Zsibátor. Mások (köztük Sebestyén Gyula) a nevek eredetét a honfoglalásig vezetik vissza.

A török kiűzése után egyházi birtok lett. 1715-ben a helység földesura a veszprémi püspök. A XVIII. századra a falu kiheverte a hódoltság okozta károkat, ismét népes hellyé vált. 1787-ben 699 lakosa volt, többségük zsellér. 1855–ben kolerajárvány dúlt, 95 halottat jegyeztek fel. 1868–ben tűzvész pusztított, 120 lakás égett le. 1877–ben felosztanak 600 kataszteri hold közbirtokossági erdőt, hogy a lakosság gazdasági helyzetén mezőgazdasági területekkel javítsanak.

1893-ban a lakosság már 1112 fő. A nyomor egyre általánosabbá vált, így a lakosság a falun kívül keresett megélhetést. A Balaton-felvidéki szőlőkbe kapálni, Mencshelyre, Tótvázsonyba aratni, csépelni jártak. Naponta gyalog tették meg az utat a 2-3 óra járásnyira fekvő községekbe. Télen a fő kereseti forrás a favágás volt.

Az I. világháborúban összesen 132 embert hívtak be. Ezek közül 31 nem tért többé haza, a hadirokkantak száma 27 fő. Az „1919-es mozgalom” irányítói Babos Gyula tanító és Rohonczy Károly jegyző voltak, ezek az eszmék azonban Monostorapátiban nem vertek gyökeret.

A falu fekvéséből adódóan a XIX. század folyamán a fő megélhetési forrást a szőlőtermelés és az állattenyésztés jelentette. Az egyre nagyobb településen 1925-ben már 14 iparos, két szatócsüzlet, és három kocsma látta el a helyi igényeket. A második világháború után, 1949-ben alakult meg a termelőszövetkezet, villamosították a községet. Az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A 60-as, 70-es években az Eger-völgyében található termelőszövetkezeteket egyesítették, benne többek között szőlőműveléssel, borászattal, erdőműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. 1990-ben számolták fel.

1996-2010 között Monostorapáti is csatlakozott a Művészetek Völgye rendezvénysorozathoz, s így ez az esemény is meghatározó lett a falu kulturális életében. 2011-ben civil kezdeményezésre, de az egyházközség égisze alatt kezdődött meg az almádi Szűz Mária és Mindenszentek bencés monostor maradványainak megmentésére irányuló munka.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az almádi kolostor romjai – turistajelzés felfestve;
  • A római katolikus templom, amelynek freskóit svájci származású veszprémi festő Bucher (Pucher) Xavér Ferenc (Franz Xaver Bucher) festette;
  • A falu környékén több jó vizű forrás van (Szentkút, Széles-forrás, Csigáskút), ezek remek kirándulási lehetőséget kínálnak;
  • Áldozói és Táltos dűlők, amik 1990 után Magyarországon elsőként, 2002-ben kaptak újra ederetvédettséget[4].

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Monostorapáti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Geydina: török szó, vizes, mocsaras helyet jelent
  4. borportal.hu - Minek nevezzelek? Eredetvédelmi szabályozás a Káli-medencében

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Monostorapáti témájú médiaállományokat.