Szécsiszentlászló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szécsiszentlászló (Motvarjevci)
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Statisztikai régióPomurska
KözségAlsómarác
Rang falu
Alapítás éve1338
Polgármester Alojz Glavač
Irányítószám 9207
Rendszám területkód MS
Népesség
Teljes népesség 189 fő (2002)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság203 m
Terület10,19 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Szécsiszentlászló (Szlovénia)
Szécsiszentlászló
Szécsiszentlászló
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 42′ 20″, k. h. 16° 21′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 42′ 20″, k. h. 16° 21′ 00″

Szécsiszentlászló (röviden Szentlászló, szlovénül: Motvarjevci) szlovéniai magyarok által lakott falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Alsómaráchoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Muraszombattól 18 km-re keletre a Muravidék északi részén, Szlovénia Goričko (Vendvidéki-dombság) nevű tájegységében, a Kebele-patak partján, közvetlenül a szlovén-magyar határ mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést 1338-ban "Villa Sancti Ladislai" alakban említik először. 1391-ben királyi adományként "Poss. Kebelezenthlazlo" néven a Széchy család birtoka lett. 1425-ben "poss. Othmarfahva" néven a Széchyeké, majd 1437-ben "Poss. Othmarfalwa al. nom. Kebelezenthlazlo" néven a család új adományul nyeri. 1499-ben "Zenthlazlo" néven szerepel.[2] A Széchyek fiági kihalása után a 17. század végén adásvétellel a Szapáryak birtoka lett.

Vályi András szerint "SZENT LÁSZLÓ. Szétsi Sz. László. Magyar falu Szala Várm. földes Ura G. Szapáry Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sz. Györgyvőlgyének szomszédságában, és ennek filiája; határja is hozzá hasonlító."[3]

Fényes Elek szerint " Szécsi-Szent-László, magyar falu, Zala vmegyében, 74 kath., 218 ref. lak. F. u. gr. Szapáry. Ut. p. A. Lendva."[4]

1910-ben 501, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zala vármegye Alsólendvai járásához tartozott, néprajzilag pedig az Őrség része. 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett. Még ebben az évben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1931-ben 359 magyar és 51 szlovén nemzetiségű polgárt írtak össze. A falu iskolájában az 1933/34-es tanévig magyar nyelven oktattak, azonban ezt követően szlovén tanító érkezett a faluba, aki nem tudott magyarul, így a magyar nyelvű tanításnak is vége lett. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott. Az 1940/41-es tanév adatai szerint a helybeli iskola 40 tanulója közül már ismét valamennyi magyar volt. 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1991 óta a független Szlovénia része. 2002-ben 189 lakosa volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Református templom.
  • Római kori halomsírok.
  • Kulturális emlék az 1906-ban épített Vogler-ház és az 1928-ban épített malom.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szlovén Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. március 10.)
  2. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.