Zalaszentgyörgy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zalaszentgyörgy
Zalaszentgyörgy címere
Zalaszentgyörgy címere
Zalaszentgyörgy zászlaja
Zalaszentgyörgy zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
MegyeZala
JárásZalaegerszegi
Jogállás község
Polgármester Kovács Dezső (független)[1]
Irányítószám 8994
Körzethívószám 92
Népesség
Teljes népesség399 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség37,13 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület9,83 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zalaszentgyörgy (Magyarország)
Zalaszentgyörgy
Zalaszentgyörgy
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 52′ 20″, k. h. 16° 42′ 15″Koordináták: é. sz. 46° 52′ 20″, k. h. 16° 42′ 15″
Zalaszentgyörgy (Zala megye)
Zalaszentgyörgy
Zalaszentgyörgy
Pozíció Zala megye térképén
Zalaszentgyörgy weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zalaszentgyörgy témájú médiaállományokat.

Zalaszentgyörgy község Zala megyében, a Zalaegerszegi járásban. A településen polgárőrség működik.[3]

Fekvése[szerkesztés]

A falu a Zala három teraszszintjén helyezkedik el. A Kemeneshát itt ér véget, annak a Zala völgyére meredeken leereszkedő dombvonulatai határolják, melyeket a folyóra merőlegesen kifutó patakok szabdaltak fel.

Zalaegerszegtől nyugatra 13, Bagodtól nyugatra 3, Zalacsébtől keletre 4, Kávástól északra 2 kilométerre található. A legközelebbi város Zalalövő, 9 kilométerre.

Megközelítése[szerkesztés]

Közúton a 76-os úttól néhány kilométerre, a Bagod-Zalalövő között húzódó 7411-es úton, illetve Teskánd és Kávás felől a 7409-es úton érhető el.

Érinti a 25-ös számú Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal is, amelynek egy megállója van a község területén, Zalaszentgyörgy megállóhely.

Története[szerkesztés]

A település a nevét a Zala folyóról és a templom védőszentjéről, Szent Györgyről kapta. A faluról az első írásos dokumentum 1326-ból való. Ez Rezneky-birtokként említi, sőt a Zalán működő kétkerekű malomról is szól.

1332-ben Zenthgyurgy, 1473-ban Zalay-zenthgywrgh formában található az iratokban. Temploma valószínűleg a 13. században épült román stílusban, a gótika néhány jellemzőjével. A régi plébánosok közül megemlíthető 1403-ból Tamás, 1554-ből Benedek. A falu Zsigmond király idején többször cserélt gazdát, majd 1523-tól az egervári várkastély tartozéka lett. Az 1550-es években Nádasdy Ferenc és felesége, Kanizsai Orsolya és fiuk, Ferenc vette birtokba.

1672-ben még az egervári uradalom része. A török földesúr a fehérvári Hadgy bég, a magyar pedig Széchenyi György. Az összeírás megemlíti, hogy a templom jó állapotban van, és a malom is működik a Zala folyón. A lakosok katolikusok és lutheránusok.

1720-ban Széchenyi Zsigmond mint birtokos készíttetett írást a birtokain folyó gazdálkodásról és az ott élő népek (neki befolyó) terheiről.

1748-ban a falut magyarok és vendek lakják, vallási megosztás szerint 24 lutheránus, a többi katolikus.

1749-ben Széchenyi Ignác eladósodván, birtokai egy részét örökjogon eladta Batthyány Lajos grófnak. Az eladott birtokok között van Zalaszentgyörgy is. Az írásos megegyezés tartalmazza a birtok leltárakat és az éves jövedelmet tételesen.

Érdekes helyneveket is felsorol, mint „vad almás”, "Egywed földje", „az ganéjos” „görbe földek”, „csörgő kút fölött”, „tompa halastó mellett”, „nagy gyöp” és más területet. Részletes leírás van a fűrészmalomról és az úrsági kúriáról is, majd szól több halastóról. Más levelek arról szólnak, hogy a Széchenyi család más tagjai nem szeretnék, ha Szentgyörgy possessio (birtok) idegen kézre kerülne, és felszólítják Ignácot, hogy tudassa, miért adósodott el, és akkor a család hajlandó meggondolni a kifizetését. Ignác viszont szeretné családját megelőzve az adásvételt minél hamarabb nyélbe ütni, mert a hitelezők nagyon szorongatják.

Ettől kezdve a Batthyányi család leveleiből és hivatalos irataiból lehet a faluról tudni. A Batthyányiak ekkor nádori méltóságot töltenek be, mégis nehezen tudják érvényesíteni jogaikat, mert messze vannak. Megtörtént például az, hogy a bőröndiek egy éjszaka elhordták a szentgyörgyiek által kivágott urasági tűzifát. Arról van levél, hogy a tulajdonos megfenyegeti a tolvajokat, de arról nincs, hogy visszakapta-e a tűzifáját.

Címere leírása[szerkesztés]

Címere arany szegéllyel ellátott, ívelt pajzson vörös mezőben a Sárkányölő Szent György képe látható, piros és ezüst színezésben. Két oldalt arany és vörös barokk foszlányok díszítik. A pajzs tetején kosárban aranyszínű cserfalevelek és búzakalászok. A Szent György-szobor az Árpád-kori falu és temploma múltját, a vörös szín a sok évszázados véres küzdelmet jelenti a megmaradásért. A cserfalevél a mindenkori erdőgazdálkodást, a búza a gabonatermesztést szimbolizálja.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Császár László (KDNP)[4]
  • 1994–1998: Cs. Császár László (KDNP)[5]
  • 1998–2002: Császár László (független)[6]
  • 2002–2005: Császár László (független)[7]
  • 2005–2006: Kovács Dezső (független)[8]
  • 2006–2010: Kovács Dezső (független)[9]
  • 2010–2014: Kovács Dezső (független)[10]
  • 2014–2019: Kovács Dezső (független)[11]
  • 2019-től: Kovács Dezső (független)[1]

A településen 2005. április 17-én időközi polgármester-választást tartottak,[8] az előző polgármester halála miatt.[12]

Nevezetességei[szerkesztés]

A zélpusztai kápolna
Boldogfai Farkas Ferenc (17131770), Zala megyei alispán, táblabíró, címeres viaszpecsétje

A 13. században Szent György tiszteletére román stílusban épült templom, a 14. század folyamán bővítve, részben gótikus stílusban átalakítva. A török időkben károsodott, 1756-ban – már barokk stílusban – helyreállították.

Zélpusztai Szentháromság-kápolna[szerkesztés]

A falutól kb. 3 km-re északnyugatra fekszik Zélpusztán (régen Nemes-Zéll vagy egyszerűen Zél)[13] az 1767-ben felszentelt barokk kápolna, amelyet boldogfai Farkas Ferenc (1713–1770) zalai alispán építtetett, és 230 embert tudott befogadni. Az alispán fia Farkas Ferenc (1742–1807) jezsuita szerzetes az első miséjét a templomban tartotta.

A zéli földbirtok eredetileg a nemesi származású Sidy család sarja sidi Sidy Mihály (†1711) egervári helyettes kapitányé volt, aki felesége, szenterzsébeti Terjék Mária révén szerezte meg. Az régi tulajdonosa, nemes Horváth János özvegye, Zély Piroska 1643-ban örök jogon eladta 200 tallérért szenterzsébeti Terjék Jánosnak, Sidy Mihályné édesapjának.[14] 1701. december 17-én Sidy Mihály zálogba adta a zélpusztai birtokot szentgyörgyvölgyi falubelieknek, gróf Széchenyi György jobbágyainak, 120 forintért.[15] Később, Sidy Mihály unokája, boldogfai Farkas Ferenc (1713–1770) alszolgabíró 1749. december 22-én visszaváltotta, és majd odaköltözött családjával, ahonnan irányította a többi földbirtokát.[16] Farkas Ferencné barkóci Rosty Anna (1722–1784) 1779-ben megírt végrendeletében a Zéli birtokot boldogfai Farkas László (1747–1796) fiára hagyta, aki időskorában a gondját viselte, és akinél lakott.[17] Farkas László és szentmargitai Jagasics Margit (1764–1818) egyetlen fia, boldogfai Farkas György (1788–1823), örökölte a birtokot édesapja halála után. György korai elhunyta után, Szladovits Erzsébettől született egyetlen lánya gyulai Gaál Károlyné boldogfai Farkas Franciska (1813–1895)[18] lett az egyetlen örökös. Lánya, névedi Botka Jánosné gyulai Gaál Matild (1837–1921)[19] ott temette el édesanyját. Manapság a templom elhagyott, és a kripta megszentségtelenített.[20][21]

A Zélpuszta mellett folyó Zél-patak felduzzasztásával kialakított horgásztavak.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 94,6%, német 2,7%. cigány 1,2%. A lakosok 77,6%-a római katolikusnak, 2,95% reformátusnak, 1,23% evangélikusnak, 5,2% felekezeten kívülinek vallotta magát (12,3% nem nyilatkozott).[22]

Források[szerkesztés]

  • Vendégváró látnivalók Zala megyében / írta Halász Imre ; írta Müller Róbert ; főszerk. Lackner László ; szerk. Körtvélyesi Erzsébet. Miskolc : Well-Press K, 1999. 240 p. ill.[23]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Zalaszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Zala megyei polgárőr egyesületek. zmpsz.hu. (Hozzáférés: 2016. július 7.)
  4. Zalaszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Országos Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. Zalaszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  6. Zalaszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
  7. Zalaszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
  8. a b Zalaszentgyörgy települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2005. április 17. (Hozzáférés: 2020. május 29.)
  9. Zalaszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
  10. Zalaszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  11. Zalaszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  12. Időközi önkormányzati választások 2005-ben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2005 (Hozzáférés: 2020. május 29.)
  13. Archivált másolat. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 1.)
  14. http://library.hungaricana.hu/en/view/ZALM_Hl_26/?query=SZO%3D(sidy%20mih%C3%A1ly)&pg=462&layout=s
  15. http://library.hungaricana.hu/en/view/ZALM_Hl_25/?query=SZO%3D(boldoghfa)&pg=352&layout=s
  16. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 2. doboz. 121. pallium
  17. ZML. XIII. Farkas család (Boldogfai) iratai. 3. doboz. 1759–1799. 130-159. pallium. 29.
  18. Zalamegye, 1895 (14. évfolyam, 1-26. szám). 1895-01-13 2. szám
  19. https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-267-11052-28443-57?cc=1542666&wc=M6W2-ZZ9:101520801,106435701
  20. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Zalaszentmárton-Zovajka). Zél (Ma: Zalaszentgyörgy része) 26.522. 23
  21. Zalai életrajzi kislexikon. (2005). ZML. Zalaegerszeg, 87. o.
  22. Területi adatok – Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
  23. Bibliográfiai leírás a MOKKA katalógus nyomán.

További információk[szerkesztés]

Zalaszentgyörgy honlapja