Sidy Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sidy Mihály
Született 17. század

Sidi Sidy Mihály (1645 k. – 1711) Zala vármegye külön kiküldött követe az 1705-ben zajló Szécsényi országgyűlésen, az egervári várkastély helyettes kapitánya, zalai főszolgabíró, nagypáli, zélpusztai és teskándi földbirtokos.[1]

Élete[szerkesztés]

A zalai római katolikus nemesi származású sidi Sidy család sarja. Sidy Mihály az összeírások szerint győri esperességből származott és 1672-ben a Nagyszombati Egyetemen végezte a tanulmányait.[2] Jogi tanulmányai befejezése után a heves jellegű dunántúli török háborúkba szállt és katonáskodott. Sidy Mihály az 1680-as évek második felében valamint az 1690-es évek elején Zala vármegyében, az egervári vajdai tisztséget töltötte be gróf Széchenyi György (16561732) várnagy mellett, aki az esztergomi érsek unokaöccse volt.[3]

Sidy Mihály 1690-ben nagypáli és zélpusztai földbirtokosként szerepelt;[4] egervári helyettes kapitányként 1692. május 4-én I. Lipót magyar király királyi adomány révén beiktatta a Teskándon, Dobronyban és Szenterzsébeten földbirtokrészekre.[1][5] 1701. december 17-én Sidy Mihály zálogba adta 120 forintért a zélpusztai birtokot szentgyörgyvölgyi falubelieknek, gróf Széchenyi György jobbágyainak (később unokája, boldogfai Farkas Ferenc (17131770) zalai alispán, visszaváltotta 1749-ben).[6][7]

Sidy Mihály zalamegyei külön kiküldött követ jelen volt 1705. szeptember 20-án a Szécsényi országgyűlésen, ahol kiállították azt a szövetséglevelet, amely véget vetett a Rákóczi-szabadságharcnak.[8] A szabadságharc lezárása után, 1707. január 23-án mivel telekesi Török István sümegi kuruc várparancsnok leköszönt tisztségéről, a sümegi commendánsságra (várparancsnokságra) Egerváry Istvánt, Palásthy Lászlót és Sidy Mihályt gróf Esterházy Antal bizta meg.[9] Sidy Mihály földbirtokos 1709-ben a kapornaki járás főszolgabírájáként tevékenykedett; állandó lakhelye a Kálócfán levő háza volt.[10][11] 1709. december 16-án a Sümegen tartott Zala vármegye közgyűlésén, mivel nemzetes Sidy Mihály nem rendelkezett a saját járása kebelében állandó lakóhellyel (amit az akkori dolgok állása megkövetelte), ezért lemondott a hivataláról, és helyére a vármegyék közönsége rajki Rajky Pál urat választotta meg főszolgabírónak. 1710. február 28-án, Keszthelyen, ismét szolgabíróként szerepelt Sidy Mihály Zala és Somogy vármegyék általános megyegyűlésén.[12]

Házasságai és gyermekei[szerkesztés]

Sidy Mihály (†1711) egervári vicekapitány, földbirtokos feleségül vette az ősrégi zalai nemesi származású szenterzsébeti Terjék család sarját, szenterzsébeti Terjék Mária kisasszonyt, akinek a szülei szenterzsébeti Terjék János, a nyitrai püspökség és nyitrai vár tiszttartója 1643 és 1663 között, zalai adószedő 16451646-ban, a boldogkői vár tiszttartója 1667 és 1675 között, zalai földbirtokos, valamint pohroncz-szelepcsényi Maholányi Borbála voltak. A menyasszony apai nagyszülei szenterzsébeti Terjék Gergely, zalai adószedő, földbirtokos, és rudnói Rudnay Borbála asszony voltak.[13][14] Sidy Mihály és szenterzsébeti Terjék Mária házasságából született:

Sidy Mihály korán vesztette el első feleségét Terjék Máriát, és ezután házasságot kötött nemes Madarász Teréziával. Frigyükből származott:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 22. kötet - 69–70. oldal
  2. Bognár Krisztina – Kiss József Mihály – Varga Júlia: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói 1635–1777 (Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 25. Budapest, 2002). 170. o.
  3. A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 11. kötet, 602–603. oldal
  4. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Milej-Nagyrada) Nagypáli 16.337. 48
  5. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Szentpéterúr-Tótszentmárton) Teskánd 22.455. 56
  6. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 2. doboz. 121. pallium
  7. http://library.hungaricana.hu/en/view/ZALM_Hl_25/?query=SZO%3D(boldoghfa)&pg=352&layout=s
  8. Budapesti Hírlap, 1911. április (31. évfolyam, 77-101. szám)1911-04-22 / 95. szám. 4. o.
  9. Gróf Eszterházy Antal; kurucz generális tábori könyve, 1706–1709. A M. Tud. Akadémia Történelmi Bizottságának megbizásából közli: Thaly Kálmán.
  10. KANYAR JÓZSEF: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 21. Kaposvár 1990. Tóth Péter: Somogy vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei (1658—1718). 61. o.
  11. Zala megye archontológiája 1338–2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény, 50. 266. o.
  12. Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990) Tóth Péter: Somogy vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei (1658—1718)
  13. Levéltári Szemle, 23. (1973) Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám ADATTÁR Degré Alajos: A helytörténetírás és a történeti kritika kezdetei Zala megyében / 53–55. o.
  14. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény (Szentpéterúr-Tótszentmárton) Teskánd 22.455. 56