Farkas János (helyettes főszolgabíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
boldogfai Farkas János (†1724) zalavármegyei helyettes főszolgabíró aláírása. Kelt 1723. április 4-én.

Boldogfai Farkas János (Boldogfa, Zala vármegye, c. 1675. – † Boldogfa, Zala vármegye, 1724.) jogász, Zala vármegye helyettes főszolgabírája, birtokos.

Élete[szerkesztés]

A Zala vármegyei nemesi boldogfai Farkas család sarja. Apja, ságodi Farkas Mihály, törökverő, birtokos, aki Zalabaksán született és Pórszombaton lakott apjával, Farkas Péter pórszombati árendással (birtok haszonbérlővel); Farkas Mihály 1656 körül török fogságba esett, majd 204 tallért fizetve megváltotta magát a nagykanizsai vár török urától.[1] Anyja, ságodi Péter Éva (fl. 16871702), ságodi Péter Mihály zalai alszolgabíró leánya volt. Farkas Mihály halála után özvegye, németszecsődi Tarródy Mihály zalai főszolgabíróhoz ment férjhez. Farkas János fivérei, boldogfai Farkas István - aki 1712 és 1724 között a zalaegerszegi járáson volt esküdt - és boldogfai Farkas Péter voltak; hárman hosszú ideig pereskedtek mostohaapjuk, németszecsődi Tarródy Mihály ellen, mivel ő - kérelem benyújtása után - 1699. november 6-án birtokadományt szerzett Andráshidára I. Lipót magyar királytól; Andráshida tulajdonképpen a három Farkas fivért illette, Tarródy tőlük idegenítette el és nem volt hajlandó a mostohagyermekeit semmilyen örökségben részesíteni.[2] Tarródy Mihály kegyetlensége ismert volt: 1708-ban nemes Hajgató Ádámot, boldogfai birtokost kötözte meg és egy napig megkötözve tartotta; ezután Hajgató beperelte Tarródyt.[3] 1700-ban, a pereskedés alatt, egyedül Farkas István és Péter jelentek meg, mivel "Farkas Jankó" (sic!) távol volt jogi tanulmányai miatt.[4] Az andráshidai birtokos Tarródy Mihály megözvegyült, és majd 1711. június 1-én Zalaegerszegen házasodott meg Miskey Miklós özvegyével, besenyői és velikei Skublics Máriával. A többéves pereskedés után, végül, a három Farkas fivér számára 1716. március 22-én III. Károly magyar király adományként parancsolta meg az örökösségen keresztül szerzett porsagodi, boldogfai, andráshidai és alibánfai birtokok átruházását, és ezzel lerendezte a vitákat a két tarródi és németszecsődi Tarródy féltestvéreivel. Az adomány után fivéreivel együtt a „boldogfai” nemesi előnevet kezdték használni.[5]

Boldogfai Farkas János 1712 és 1721 között a zalaegerszegi járás alszolgabírája volt,[6] majd 1723-tól főszolgabíró-helyettesként tevékenykedett.[7] Akkoriban a birtokai között Boldogfa mellett, az andráshidai és az alibánfai is szerepeltek; azonban Farkas János feleségén, Sidy Dorottya úrnőn keresztül, Teskándon és Salomváron is volt földesúr. Az 1714-ben III. Károly magyar király által kiadott protestánsok elleni rendelet nyomán, ahogy a királyság többi részén, Zala vármegyében is kezdtek az erőszakos kálvinista templomfoglalások zajlani. 1718. augusztus 24-én megrohanták a mileji protestáns templomot; boldogfai Farkas János alszolgabíró és az egerszegi esperes és plébános, Kalmanczory Ferenc, a vármegyei katonákkal elfoglalták a volt római katolikus templomot. A vármegyei katonáknak sikerült bejutni a templomba és amidőn az esperes mesterével harangoztatni akart volna, kirántotta némely kálvinista legény harangozó kezéből a harangkötelét kétszer vagy háromszor. Ezt látván Farkas János, Zala vármegye alszolgabírája, megfogta az említett kálvinista legénynek a torkát és úgy megszorongatta, hogy úgy elfeketedett azon legény, ilyen szavakkal szólítván a vármegye katonáit, hogy "kötözzétek, vigyétek Lendvára". Az ellenálló kálvinistákat elküldték az alsólendvai börtönbe; az eredetileg római katolikus mileji templom ismét az egyház tulajdonába került.[8] 1715 április 21-én nemzetes és vitézlő boldogfai Farkas János alszolgabíró, és házastársa Sidy Dorottya pert indítottak a vaspöri lakos Bencze Ferenc ellen, aki zálogként bírta a felső- és alsóbelenczei és a felső- és alsócsatári jószágokat, amelyeket apjának, Bencze Györgynek, még 1677-ben szenterzsébeti Terjék János úr, Farkas Jánosné Sidy Dorottya nagyapja zálogosított el neki. A pereskedés közel 10 évig tartott de Farkas János halála szakította félbe; 1724. június 19-én zajlott az utolsó pereskedés Zalaegerszegen, amelyen még Farkas János szerepelt.[9]

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

1711 körül feleségül vette a sidi és dobronyi Sidy családból való, sidi és dobronyi Sidy Dorottya (16931775) kisasszonyt,[10] akinek apja, sidi Sidy Mihály (†1711), az egervári várkastély alkapitánya, majd egerszegi főszolgabíró, Zala vármegye külön kiküldött követe az 1705-ben zajló Szécsényi országgyűlésen, anyja, az ősrégi szenterzsébeti Terjék család sarja, szenterzsébeti Terjék Mária volt. Farkas Jánosné Sidy Dorottya anyai nagyszülei szenterzsébeti Terjék János, a nyitrai püspökség és nyitrai vár tiszttartója 1643 és 1663 között, zalai adószedő 16451646-ban, a boldogkői vár tiszttartója 1667 és 1675 között, zalai földbirtokos, valamint nemes Maholányi Borbála voltak. Boldogfai Farkas János és Sidy Dorottya házasságából egyetlenegy fiú és örökös maradt meg:

Források[szerkesztés]

  1. MNL ZML IV. 1. e. investigationes nobilium 1717. aug. 31.
  2. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 24. kötet - 628 - 629. oldal
  3. Levéltári Szemle, 62. (2012)Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. számMŰHELYMUNKÁKBlLKEI IRÉN: 16-18. századi polgári perek a Zala megyei levéltárban
  4. E 227 - Magyar Kamara Archivuma - Libri donationum - 17. kötet - 610. oldal
  5. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 31. kötet - 147 - 155. oldal
  6. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (277. o.)
  7. ZML. XIII. 20. László család iratai. 1. doboz. fasc. 5. No. 55
  8. Zala megye történelmi olvasókönyve. Helytörténeti szöveggyűjtemény. ZML. 1996. 127. o.
  9. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 6. doboz 1724. 260 pallium.
  10. MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katolikus. Bagodvitenyéd A4412