Csatár (település)

	Csatár
	Római katolikus templom
	; Csatár címere
	; Csatár címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Megye	Zala
Járás	Zalaegerszegi
Jogállás	község
Polgármester	Mátyás László Pál
Irányítószám	8942
Körzethívószám	92
	Népesség
Teljes népesség	558 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	69,7 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	7,79 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Csatár Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 46′ 40″, k. h. 16° 51′ 51″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 40″, k. h. 16° 51′ 51″
	Csatár Pozíció Zala megye térképén
	Csatár weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Csatár témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a Zala megyei településről szól. Hasonló címmel lásd még: Csatár (egyértelműsítő lap).

Csatár község Zala megyében, a Zalaegerszegi járásban, a Zalai-dombságban, az Egerszeg–Letenyei-dombság területén.

Zalaegerszegtől 5 kilométerre délre, a Csengő-patak mellett található.

Nevének eredete[szerkesztés]

Csatár (régi írásmóddal Chitar) szláv neve egy foglalkozásra utal: pajzskészítőt jelent. Egykor pajzskészítők lakhelye volt.

Története[szerkesztés]

A Csatári, vagy Gutkeled biblia egy lapja

A horgásztó

Zala megye legkorábbi írásos említésű települése, egy 1141-ből való szövegben Chitary alakban fordult elő.^[3]

Az 1100-as évek közepén már a Szent Péter apostol tiszteletére szentelt bencés apátság működött itt, melyet a Gutkeled nemzetséghez tartozó Márton comes (ispán) és felesége Magdolna asszony alapított, és melléje birtokot, szolgálónépeket is adott. Itt a kolostorban őrizték a Csatári-bibliát, vagy Gutkeled bibliát is. A templom patrónusa, Vid mester azonban anyagi okokból azt elzálogosította, de kiváltani azt már nem tudta. Ezért az apátságnak kárpótlásul két falut ajándékozott. A biblia a későbbiekben Admontba került, s később ezért Admonti vagy Gutkeled bibliának is nevezték. A híres bibliát ma Bécsben őrzik.

A csatári apátság birtokaihoz tartozott még a közeli Botfa és Ebesfalva is.

A kolostorból ma már semmi sem látható.

Római katolikus templomát a 13. században építették romanikus stílusban, majd 1775-ben barokk stílusban építették át.

A templomkertben egy 1817-ből származó kőkereszt áll.

1992-ben egy svájci-magyar kulturális együttműködés keretében a leromlott állapotú templomot külsőleg teljesen helyreállították. A beomlással fenyegető barokk fedélszerkezetet az érvényben lévő műemlékrestaurációs elveknek megfelelően azzal pontosan megegyezően újjáépítették. A külső homlokzatokra visszakerültek a régészeti kutatások által feltárt eredeti középkori díszítések és nyílások, amelyeket a 18. századi átépítés során befalaztak. A templom falára rögzített emléktábla örökíti meg a nagylelkű adományozók nevét, akik anyagilag hozzájárultak az értékes műemlék megmentéséhez. Így magyar részről: a csatári hívek, Csatár önkormányzata, a Göcseji Múzeum, az Országos Műemléki Felügyelőség, a Veszprémi püspökség és Zala megye önkormányzata; valamint svájci részről : Commune de Bardonnex/GE, Ville de Carouge/GE, Commune de Collonge-Bellerive/GE, Commune de Cologny/GE, Ville de Genève, Ville de Lancy/GE, Ville d'Onex/GE, Commune de Veyrier/GE önkormányzatai és a Caisse d'Épargne de Genève.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Nevezetességei[szerkesztés]

Csatári bencés apátság és kolostor, melynek fennmaradt emléke az 1137-ben épült román stílusú templom.^[4]

Alsó- és Felsőcsatár közt a patak felduzzasztásából létrehozott horgásztó van. Jelenleg széles körű, helyi vizekre szervezett élményfürdő és rekreációs terület (Rendezési terve: Kiss Tamás (Zalaterv))

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Csatár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
↑ A Zalaegerszegi kistérség közkincs kerekasztala: Településnevek története a Zalaegerszegi kistérségben. (Hozzáférés: 2010. március 19.)
↑ Antal, Tóth. Zala útikönyve. Zala megye Idegenforgalmi Hivatal (1974)