Zalaszentmihályfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Zalaszentmihályfa egykori község Zala megyében, Göcsejben. 1949-ben szűnt meg, amikor területét felosztották Böde és Hottó között.[1] Lakott része Hottóhoz tartozik, azonban a falu nevét ismertté tevő középkori műemlék templom Bödéhez, mivel az a falun kívül, mintegy egy kilométerre található a Böde felé tartó út mellett.

története[szerkesztés]

Zalaszentmihályfa helyén már az Árpád-korban is település állt. 1763-1787 között, az első katonai felméréskor a térkép még 2 települést jelölt: Alsó- és Felső Szentmihályfát. Zalaszentmihályfa 1949 előtt önálló település volt.

A falut és templomát 1424-ben említették először az írásos források. A török időben elpusztult a falu és temploma is. 1750 körül állították helyre, és épült fel a közelében a falu is.

Egy 1933-bó való, a faluról szóló leírás a határában lévő és akkor még használható, török időkből való kápolnáját említi. 1920-ban 165, 1933-ban 185 lakosa volt. Az ekkor színmagyar, római katolikusnak írt község a zarándi körjegyzőséghez tartozott, vezetője Molnár József községi bíró volt.

Az 1919. évi népszámláláskor Zalaszentmihályfának 175 római katolikus, magyar lakosa volt és ekkor Zala vármegye Zalaegerszegi járásához tartozott.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Zalaszentmihályfa régi temploma - a település határában.

Források[szerkesztés]