Gógánfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gógánfa
Gógánfa címere
Gógánfa címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Sümegi
Jogállás község
Polgármester Nagy Róbert (független)[1]
Irányítószám 8346
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 815 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 60,97 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 13,17 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gógánfa (Magyarország)
Gógánfa
Gógánfa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 01′ 17″, k. h. 17° 11′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 17″, k. h. 17° 11′ 08″
Gógánfa (Veszprém megye)
Gógánfa
Gógánfa
Pozíció Veszprém megye térképén
Gógánfa weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gógánfa témájú médiaállományokat.

Gógánfa község Veszprém megyében, a Sümegi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Marcal jobb partján fekszik. Szomszéd települések: északkeletről Ukk, délkeletről Zalagyömörő, északnyugatról Dabronc. A legközelebbi város Sümeg kb. 9 km-re délkeletre. A Veszprém, Zala, Vas megyei hármas határnál, a Marcal folyó mellett fekszik. Veszprémtől 80 km-re. A főútvonalak elkerülik. Vasúti megállója van a Tapolca-Celldömölk vasútvonalon. A termőtalaj rossz, kavicsos, homokos.[forrás?]

Vonattal megközelíthető a Tapolca–Sümeg–Ukk-vasútvonalon.

Nevének eredete[szerkesztés]

Több eredete is lehet a település nevének.

Az egyik változat alapján elnevezése a Gógán személynévből ered. A "-fa" utónév a "falva" lerövidített formája. 1281-ben Gógánfalvaként szerepel. Névadója Gógán várispán, akinek birtoka volt Dabronctól délre.

Más változat szerint törökdúlás idején egy Gógán nevű uraságé volt a falu. A települést nádas vette körül. A törökök nem tudták bevenni. A törököket egy lány vezette át a nádason. Az uraság háza körül fahasábokból álló kerítés volt. A jobbágyság ezt kihuzgálta, és ezzel verte vissza a törököt. Így lett a falu neve Gógán-fa.[forrás?]

Történelme[szerkesztés]

A középkorban a Mihályfi, a Dömölki családok, és Gógán Mihály birtokolják. 1567-ben I.Miksa király Hosszútóti Györgynek adományozza. Ekkor 20 jobbágy él itt. A birtokaprózódás a XVII-XVIII.században egyre nő, 1780-ban már 18 a közbirtokosok száma.

A termőtalaj rossz, kavicsos, homokos. 1720-ban a szántók az erdők között, az irtáson fekszenek. A művelés kétnyomású. A rét egyszer kaszálható, a Marcal sok kárt okoz áradásaival. Az emberek legelőt, szántót, szőlőt bérelnek a szomszéd határokon. A falunak 1599-ben van molnára, 1613-ban a Marcal vize hajtja Ányos Kristóf kétkerekű malmát, ami 1705-ig szerepel az adójegyzékben.

A török időkben a lakosság nagy része elmenekül: 1542-ben 8 lakott portája van. 1598-ban mindössze 2. 1553-tól adót fizetnek a töröknek. 1588-94 és 1602-19 között pusztán áll. A XVII. század végétől a katonatartás terhei miatt, a falu 1711-re teljesen eladósodott. Ugyanebben az évben 11 lakost ragadott el a pestis. Ezután, 50 év alatt a lakosság megháromszorozódott. Az 1770-es összeírásból kitűnik, hogy jelentősebb lett az állattartás. 14 pásztort, 1 takácsot, 1 kovácsot jeleznek az adónyilvántartások.

A lakosság római katolikus vallású. Templom 1762-63-ban épült Szent János tiszteletére. A falu tanítóját a nép alkalmazta a földesúr és a plébános jóváhagyásával. 1777-től a fiúkat írni és olvasni, a lányokat csak olvasni a tehetségesebbeket pedig számolni tanította. XVIII.század végén fejlettségével kiemelkedik szomszédai közül. 1785-ben a 725 fő lakosságból 15 nemes, 47 paraszt, 40 polgár, 102 zsellér volt. A jobbágyfelszabadítás után főleg gabona, kukorica és burgonya termesztéssel, állattenyésztéssel foglalkoznak.

1925-ben három termes iskola működött 3 tanítóval.A faluban 1 bolt és egy kocsma működött, amely a Hangya Fogyasztási Szövetkezet kezében volt. Az első termelőszövetkezet 1951-ben alakult. Később egyesült a zalagyömörőivel és a sümegivel. Elsősorban búzát, kukoricát és pillangósokat termeltek. Gyümölcsösükben almát, szilvát termesztettek. A község határában a zalaszentgróti Állami gazdaságnak volt alma- és körtegyümölcsöse. Ezt később kivágták, helyén szántóföld lett.

1949-ben villamosították a községet. Kultúrház, orvosi rendelő, iskola, óvoda és könyvtár épült. Az ÁFÉSZ élelmiszerboltot, vegyesboltot, takarmány- és húsboltot, tüzépet és gázcsere-telepet létesített. Utakat, járdákat építettek. A TSz. 200 férőhelyes szakosított szarvasmarhatelepet és gépműhelyt hozott létre. A sajtgyárat 1955-ben korszerűsítették. Az államosítás előtt a Stauffer testvéreké volt. Ma már nem működik. Gógánfa 1950-ben került Veszprém megyéhez. Tanácsi székhelyközség lett.[forrás?]

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gógánfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]