Balatonarács

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Balatonarács
Egy Siemens Desiro motorvonat (Katica sebesvonat) Balatonarács megállóhelyen
Egy Siemens Desiro motorvonat (Katica sebesvonat) Balatonarács megállóhelyen
Közigazgatás
Település Balatonfüred
Városhoz csatolás 1954
Korábbi rangja község
Irányítószám 8236[1]
Népesség
Teljes népesség ismeretlen
Elhelyezkedése
Balatonarács (Magyarország)
Balatonarács
Balatonarács
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 57′ 45″, k. h. 17° 53′ 52″Koordináták: é. sz. 46° 57′ 45″, k. h. 17° 53′ 52″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonarács témájú médiaállományokat.

Balatonarács (Arács) a mai Balatonfüredbe 1954-ben beolvasztott ősi magyar település. Történetét, különös tekintettel az ottani birtokok tulajdonviszonyaira, viszonylag bőséges okleveles forrásokból ismerhetjük meg.

Nevének etimológiája[szerkesztés]

Arács helység neve valószínúleg szláv eredetű személynévből keletkezett magyar névadással; más elképzelések szerint a magyarba a szláv orači (szántással szolgálók, szántók) megnevezése került át.[2]

Története[szerkesztés]

Arács igen korai magyar település lehetett; területén, a mai Morvai József utca 10.szám alatt honfoglalás kori sírokat találtak.[3]

Az 1055-ös tihanyi alapítólevél hamis párjában mint bencés birtok szerepelt, e szerint a tihanyi apátságnak 4 halásza. 6 harangozója, 5 szőlőművese és 6 jobbágya volt itt. Szerepelt az 1093-as – szintén hamis – tihanyi birtokösszeírásban.

Egy 1118-as oklevél szerint II. István magyar király (1116–1131) 10 háznépet, akiket még a 11. század derekán Béla herceg a testvére, I. András magyar király lelki üdvösségéért adott a tihanyi bencéseknek, de Kálmán király idejében a királyi udvarnokok visszafoglaltak (síc!), a György győri püspök által megtartott vizsgálat alapján visszaadatott az apátságnak. A tihanyi apátság javainak 1211-es, II. András-féle összeírása részletesen felsorolta a bencések Arács falubéli népeit.

Egy 1222-re keltezett – valójában hamis, de 1276-ban már létezett – oklevél szerint II. András magyar király, mivel szentföldi keresztes hadjáratára indulva elvitte a veszprémi székesegyházból Gizella királyné aranykoronáját és más értékeket, amelyeket azután a tengerentúlon értékesített, kárpótlásul a veszprémi egyházat több Somogy, Veszprém és Zala vármegyei birtokrésszel kárpótolta. Ezek között szerepelt hét háznép Arácson is. A hamis oklevéllel szemben két valódi – 1217-es és 1222-es – jóval szerényebb birtokadományt rögzített, és Arács sem szerepelt bennük. 1337. március 22-én Tamás tihanyi apát (1314-1340) a veszprémi káptalannal folytatott perében Nagymartoni Pál országbíró (1328-1349) engedélyével egyezségre lépett. A káptalan átadta a bencéseknek a ll. András király hamis adományából – Gizella királyné koronájáért kárpótlásul kapott – Arács, Aszófő, Örvényes és Udvari (Zala vármegye) birtokrészeit, minden tartozékával és népeivel együtt, amelyeket a bencések korábban már birtokoltak. Cserébe a bencések átengedték Szőlős és Gelemér (másként Kőalja) nevű részbirtokaikat (Veszprém vármegye), szintén tartozékaikkal és népeikkel egyetemben a káptalannak. Ezután a veszprémi káptalannak már nem voltak Arácson birtokai. A káptalan azonban később megbánta a cserét, és Arácsot visszafoglalta.

Az 1240-es évektől már világi birtokosok is ismeretesek Arácsról. 1243-ban a veszprémi káptalan előtt Nyír nemzetségbeli Felicián és András egész arácsi birtokukat (possessio) – 57 hold földet, 9 szőlőt, 1 erdőt és 3 szőlőművest – 17 márkáért eladták a tihanyi apátságnak.

1368. június 18-án Nagy Lajos a (Vörös)Berény melletti erdőben, vadászat alkalmával kiállított oklevelével ajándékozott arácsi birtokokat híveinek, azonban a tihanyi apátúr ez ellen felszólalt. A király által kitűzött 1368. november 16-i tárgyaláson azonban Miklós apát nem jelent meg, ezért Bebek István országbíró megbírságolta.

A fennmaradt okiratokból jól követhetőn további hosszas pereskedés következett a király által megadományozottak, és a mindenkori tihanyi apát között amit 1373. októberében a két fél közötti, Koppenbachi Vilmos pécsi püspök (1362–1373), titkos kancellár előtt kötött megegyezés zárt le. Eszerint a 12 telekből az apát hármat átengedett Miklós kúriai jegyzőnek és testvéreinek, a többiről ezek lemondtak. Az arácsi Boldogasszony-templom kegyuraságát közösen viselik, sérelmeiket pedig kölcsönösen megbocsájtják.

A pereskedések azonban kis szünet után tovább folytatódtak az apátság és a világi nemesek között, évtizedeken keresztül. Ezért 1410-ben Rozgonyi Simon országbíró (1409–1414) közreműködésével újra megosztották Arácsot a bencések és a nemesek – Hidegkúti Bereck és Ajkai Miklós fia László – között. Huszonegy telket mértek ki, egy olyan kötéllel, ami tizennyolcszor foglalta magában az arácsi templomajtó szélességét, vagyis körülbelül 18 öl hosszú volt. A nemeseknek hat telket mértek ki, körülbelül fél magyar hold területtel.

A szántóföldekből 83 hold jutott az apátságnak, ezenfelül kapott az apátság 52 szőlőt, a füred-arácsi nagy út mentén. A folyóvizet a nemesek és az apátság közös használatában hagyták, valamint azt az utat is, ami határul szolgált a két fél telkei közt, s a közös vízhez vezetett. A megosztást megörökítő oklevél 1411. július 18-án kelt.

A tihanyi bencések és az arácsi nemesek ellenségeskedésének egy erőszakos epizódját rögzítette Garai Miklós nádor 1416. március 2-án Budán kelt oklevele. Ebből arról értesülünk, hogy amikor 1400. november 2-án György tihanyi apát emberei – Dénes és István – a királyi kúriába tartottak, Székesfehérvár mellett, a Kőmál nevű hegynél Péter deák, Szőlősi Miklós fia János és Arácsi – korábban Hidegkúti előnévvel szerepelt – Farkas fia Bereck s mások megtámadták őket, és elvették 4 oklevelüket, amelyek egy gamási (Somogy vármegye) perre vonatkoztak.

A birtokviták később sem szűntek meg, sőt újabb bonyodalmak támadtak. Egy 1448-as csereszerződés révén a fehérvári káptalan is telekhez jutott Arácson. A két egyházi testület ugyanazon faluban való birtoklása azonban hasonló súrlódásokhoz vezetett, mint a bencések és az arácsi nemesek vitái. Erről Mátyás király egy 1458.július 24-én Budáról a fehérvári káptalanhoz intézett oklevele tanúskodik.

Balatonarács népességének alakulása[4][szerkesztés]

év lélekszám
1920 742
1930 888
1941 962

Arács temploma[szerkesztés]

Az arácsi templom első említése 1373-ból való. Ekkor Domonkos tihanyi bencés apát, valamint Arácsi János fia Miklós mester és testvérei megegyeztek, hogy a Boldogságos Szűz-templom kegyuraságát közösen bírják. Az Arácsot felosztó 1411-es oklevélből kiderül, hogy a templom a falu délkeleti részén, a keleti teleksor végén állott, s temető vette körül. Valószínű, hogy ebből a középkori templomból alakítottak ki 1785-ben a ma is meglévő római katolikus templomot.[5]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2 
  • Rainer: Rainer Pál: Középkor. In Lichtneckert András (szerk.): Balatonfüred és Balatonarács története. Veszprém: Balatonfüred Város Önkormányzata. 1999. ISBN 963-7229-12-4  

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]