Balatonarács

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balatonarács
Egy Siemens Desiro motorvonat (Katica sebesvonat) Balatonarácson
Egy Siemens Desiro motorvonat (Katica sebesvonat) Balatonarácson
Közigazgatás
Település Balatonfüred
Városhoz csatolás 1954
Korábbi rangja község
Irányítószám 8236[1]
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Elhelyezkedése
Balatonarács (Magyarország)
Balatonarács
Balatonarács
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 57′ 45″, k. h. 17° 53′ 52″Koordináták: é. sz. 46° 57′ 45″, k. h. 17° 53′ 52″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonarács témájú médiaállományokat.

Balatonarács (Arács) a mai Balatonfüredbe 1954-ben beolvasztott ősi magyar település. Történetét, különös tekintettel az ottani birtokok tulajdonviszonyaira, viszonylag bőséges okleveles forrásokból ismerhetjük meg.

Nevének etimológiája[szerkesztés]

Arács helység neve valószínúleg szláv eredetű személynévből keletkezett magyar névadással; más elképzelések szerint a magyarba a szláv orači (szántással szolgálók, szántók) megnevezése került át.[2]

Története[szerkesztés]

Arács igen korai magyar település lehetett; területén, a mai Morvai József utca 10.szám alatt honfoglalás kori sírokat találtak.[3]

Az 1055-ös tihanyi alapítólevél hamis párjában mint bencés birtok szerepelt, e szerint a tihanyi apátságnak 4 halásza. 6 harangozója, 5 szőlőművese és 6 jobbágya volt itt. Szerepelt az 1093-as – szintén hamis – tihanyi birtokösszeírásban.

Egy 1118-as oklevél szerint II. István magyar király (1116–1131) 10 háznépet, akiket még a 11. század derekán Béla herceg a testvére, I. András magyar király lelki üdvösségéért adott a tihanyi bencéseknek, de Kálmán király idejében a királyi udvarnokok visszafoglaltak (síc!), a György győri püspök által megtartott vizsgálat alapján visszaadatott az apátságnak. A tihanyi apátság javainak 1211-es, II. András-féle összeírása részletesen felsorolta a bencések Arács falubéli népeit.

Egy 1222-re keltezett – valójában hamis, de 1276-ban már létezett – oklevél szerint II. András magyar király, mivel szentföldi keresztes hadjáratára indulva elvitte a veszprémi székesegyházból Gizella királyné aranykoronáját és más értékeket, amelyeket azután a tengerentúlon értékesített, kárpótlásul a veszprémi egyházat több Somogy, Veszprém és Zala vármegyei birtokrésszel kárpótolta. Ezek között szerepelt hét háznép Arácson is. A hamis oklevéllel szemben két valódi – 1217-es és 1222-es – jóval szerényebb birtokadományt rögzített, és Arács sem szerepelt bennük. 1337. március 22-én Tamás tihanyi apát (1314-1340) a veszprémi káptalannal folytatott perében Nagymartoni Pál országbíró (1328-1349) engedélyével egyezségre lépett. A káptalan átadta a bencéseknek a ll. András király hamis adományából – Gizella királyné koronájáért kárpótlásul kapott – Arács, Aszófő, Örvényes és Udvari (Zala vármegye) birtokrészeit, minden tartozékával és népeivel együtt, amelyeket a bencések korábban már birtokoltak. Cserébe a bencések átengedték Szőlős és Gelemér (másként Kőalja) nevű részbirtokaikat (Veszprém vármegye), szintén tartozékaikkal és népeikkel egyetemben a káptalannak. Ezután a veszprémi káptalannak már nem voltak Arácson birtokai. A káptalan azonban később megbánta a cserét, és Arácsot visszafoglalta.

Az 1240-es évektől már világi birtokosok is ismeretesek Arácsról. 1243-ban a veszprémi káptalan előtt Nyír nemzetségbeli Felicián és András egész arácsi birtokukat (possessio) – 57 hold földet, 9 szőlőt, 1 erdőt és 3 szőlőművest – 17 márkáért eladták a tihanyi apátságnak.

1368. június 18-án Nagy Lajos a (Vörös)Berény melletti erdőben, vadászat alkalmával kiállított oklevelével ajándékozott arácsi birtokokat híveinek, azonban a tihanyi apátúr ez ellen felszólalt. A király által kitűzött 1368. november 16-i tárgyaláson azonban Miklós apát nem jelent meg, ezért Bebek István országbíró megbírságolta.

A fennmaradt okiratokból jól követhetőn további hosszas pereskedés következett a király által megadományozottak, és a mindenkori tihanyi apát között amit 1373. októberében a két fél közötti, Koppenbachi Vilmos pécsi püspök (1362–1373), titkos kancellár előtt kötött megegyezés zárt le. Eszerint a 12 telekből az apát hármat átengedett Miklós kúriai jegyzőnek és testvéreinek, a többiről ezek lemondtak. Az arácsi Boldogasszony-templom kegyuraságát közösen viselik, sérelmeiket pedig kölcsönösen megbocsájtják.

A pereskedések azonban kis szünet után tovább folytatódtak az apátság és a világi nemesek között, évtizedeken keresztül. Ezért 1410-ben Rozgonyi Simon országbíró (1409–1414) közreműködésével újra megosztották Arácsot a bencések és a nemesek – Hidegkúti Bereck és Ajkai Miklós fia László – között. Huszonegy telket mértek ki, egy olyan kötéllel, ami tizennyolcszor foglalta magában az arácsi templomajtó szélességét, vagyis körülbelül 18 öl hosszú volt. A nemeseknek hat telket mértek ki, körülbelül fél magyar hold területtel.

A szántóföldekből 83 hold jutott az apátságnak, ezenfelül kapott az apátság 52 szőlőt, a füred-arácsi nagy út mentén. A folyóvizet a nemesek és az apátság közös használatában hagyták, valamint azt az utat is, ami határul szolgált a két fél telkei közt, s a közös vízhez vezetett. A megosztást megörökítő oklevél 1411. július 18-án kelt.

A tihanyi bencések és az arácsi nemesek ellenségeskedésének egy erőszakos epizódját rögzítette Garai Miklós nádor 1416. március 2-án Budán kelt oklevele. Ebből arról értesülünk, hogy amikor 1400. november 2-án György tihanyi apát emberei – Dénes és István – a királyi kúriába tartottak, Székesfehérvár mellett, a Kőmál nevű hegynél Péter deák, Szőlősi Miklós fia János és Arácsi – korábban Hidegkúti előnévvel szerepelt – Farkas fia Bereck s mások megtámadták őket, és elvették 4 oklevelüket, amelyek egy gamási (Somogy vármegye) perre vonatkoztak.

A birtokviták később sem szűntek meg, sőt újabb bonyodalmak támadtak. Egy 1448-as csereszerződés révén a fehérvári káptalan is telekhez jutott Arácson. A két egyházi testület ugyanazon faluban való birtoklása azonban hasonló súrlódásokhoz vezetett, mint a bencések és az arácsi nemesek vitái. Erről Mátyás király egy 1458.július 24-én Budáról a fehérvári káptalanhoz intézett oklevele tanúskodik.

Balatonarács népességének alakulása[4][szerkesztés]

év lélekszám
1920 742
1930 888
1941 962

Arács temploma[szerkesztés]

Az arácsi templom első említése 1373-ból való. Ekkor Domonkos tihanyi bencés apát, valamint Arácsi János fia Miklós mester és testvérei megegyeztek, hogy a Boldogságos Szűz-templom kegyuraságát közösen bírják. Az Arácsot felosztó 1411-es oklevélből kiderül, hogy a templom a falu délkeleti részén, a keleti teleksor végén állott, s temető vette körül. Valószínű, hogy ebből a középkori templomból alakítottak ki 1785-ben a ma is meglévő római katolikus templomot.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2 
  • Rainer: Rainer Pál: Középkor. In Lichtneckert András (szerk.): Balatonfüred és Balatonarács története. Veszprém: Balatonfüred Város Önkormányzata. 1999. ISBN 9637229124  

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]