Damása
| Damása (Domašinec) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Muraköz |
| Község | Damása |
| Jogállás | falu |
| Alapítás éve | 1244 |
| Polgármester | Dragutin Lisjak |
| Irányítószám | 40318 |
| Körzethívószám | (+385) 040 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1871 fő (2001)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 35,33 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Damása
Pozíció Horvátország térképén
| |
| é. sz. 46° 26′ 00″, k. h. 16° 36′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 26′ 00″, k. h. 16° 36′ 00″ | |
| Damása weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Damása témájú médiaállományokat. | |
Damása (korábbi magyar nevén Domasinecz, horvátul: Domašinec) falu és község Horvátországban, Muraköz megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Csákornyától 15 km-re északkeletre a Mura jobb partján fekszik. A községhez két falu tartozik: Damása (Domašinec) és Törökudvar (Turčišće).
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a korai vaskorban is éltek emberek. Ezt bizonyítják az itt talált agyagból égetett cserépedények és urnák, melyek a La Tène-kultúra köthetők. A kultúra továbbadói ezen a területen a kelták Tauriscus törzse volt, akik a Muraközben megérték a római uralmat is.
A község honlapja szerint a település első írásos említése 1244-ből származik, amikor az akkori Domasa falut egy Péter nevű nemes birtokaként említik.
1349-ben "Poss. Damasa inter fluvios Dra et Mura in comitatu Zaladiensi" alakban mint a Dráva és a Mura között Zala megyében fekvő birtokot említik. 1478-ban "Domassinecz" néven szerepel. A csáktornyai uradalomhoz tartozott.[2]
1477-ben az uradalmat Hunyadi Mátyás Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, majd 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett. A 17. században a Zrínyiek katonai szolgálataikért több vitézüknek adományoztak itt birtokokat. Így lettek birtokosok a Buđak, Daca, Katanec, Čes, Baranić, Balaško, majd később a Madak, Špoljar, Német, Vargonić, Topličanec, Kolar és Imbre családok.
Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával halára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. 1672-ben Damása az uradalom egyik birtokközpontja, melyhez még hét másik település tartozott. 1715-ben III. Károly a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, de a király 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1722-ben az uradalmon kívül csak Peras Jánosnak kisnemesnek volt itt birtoka. 1791-ben az uradalmat gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt. A 18. század végén Damása a Muraköz egyik legnépesebb és legmódosabb települése volt. 1786-ban 109 házában 110 családban 811 lakos élt itt.
Vályi András szerint " DOMASINECZ. Elegyes magyar falu Szala Vármegyében, földes Ura Gróf Álthán Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Dekanoveczhez közel, mellynek filiája, határja gazdag termékenységű, ’s nevezetes vagyonnyai lévén, első Osztálybéli."[3]
1920 előtt Zala vármegye perlaki járásához tartozott. 1941 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott, ekkor körjegyzőségi székhely volt.
Lakossága[szerkesztés]
1900-ban 1709 lakosából 1655 horvát, 52 magyar, és 2 fő német nemzetiségű volt. 1910-ben 1920, zömében horvát és magyar lakosa volt. 1941-ben 1882 lakosából egy ember kivételével mindenki magyar nemzetiségűnek vallotta magát. 1991-ben 1968 lakosából 1865 volt a horvát nemzetiségű. A 2001-es népszámlálás adatai szerint Damása faluközösség lakossága 2459 volt, melyből Damása községben 1871-en, Törökudvaron 588-an éltek. Damása lakosainak 96%-a horvát, 2,5%-a cigány nemzetiségű. 2001-ben egyetlen lakos vallotta magát magyar nemzetiségűnek.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A falu védett műemléke a Szent Család-oszlop,[4] mely Damása közelében, a ŽC2003. számú megyei úttól északra, a Dékánfalva községbe vezető mintegy tizenöt kilométeres úton található. A négyzet alakú homokkő alapra, szürke homokkőből készült négyzetes oszlop került. Az oszlop tetején lapos, profilozott felsőrész található, amelyen a tabernákulum jellegzetességeivel megformált kőtömb található, amelyet négyoldalú, meredek kőtető koronáz a tetején kereszttel. A kiálló tető a tabernákulum felületeit is védi. A tabernákulum elülső felületén a Szent Család polikróm domborműve látható. Az oldalakon sekély fülkék vannak. A nyugati oldalon Szent Katalin ábrázolásának nyomai ma is láthatók, bár maga az ábrázolás a sérülés miatt szinte kivehetetlen, míg a tabernákulum hátoldala sima. Történelmi adatokból tudjuk, hogy az oszlop elülső felületére eredetileg a „17 M 53” évszámot vésték. Az oszlop és hasonló a dragoslavaci és zsumberki oszlopokhoz, amelyektől abban különbözik, hogy azokat szobrász készítette, míg a damásai Szent Család-oszlop mestere kőfaragó volt.
- A természetbarátoknak épült a 6,3 km hosszú, 12 állomásból álló Murščak-tanösvény, mely a vidék vízi, növényi élővilágát, állatvilágát, madarait mutatja be.
- A község közösségi házában működik a Merlin-színház.
Források[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. június 17.)
- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6146.
|
