Ugrás a tartalomhoz

Szentilona

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentilona (Šenkovec)
A szigetvári hősnek a 450. évfordulón felavatott mellszobra a plébániatemplom előtt.
A szigetvári hősnek a 450. évfordulón felavatott mellszobra a plébániatemplom előtt.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeMuraköz
KözségSzentilona
Jogállásfalu
PolgármesterMladen Moharić
Irányítószám40000
Körzethívószám(+385) 040
Népesség
Teljes népesség2708 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Terület6,66 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 24′ 36″, k. h. 16° 25′ 12″46.410000°N 16.420000°EKoordináták: é. sz. 46° 24′ 36″, k. h. 16° 25′ 12″46.410000°N 16.420000°E
Szentilona weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentilona témájú médiaállományokat.
A pálos kolostor a 18. században

Szentilona (horvátul: Šenkovec, korábban Svetajelena) falu és község Horvátországban Muraköz megyében

Fekvése

[szerkesztés]

Csáktornyától 3 km-re északnyugatra fekszik. A község területe Globetkától, a Csáktornyától északra fekvő első Dráva-lépcsőn át, északon a Balogovska-erdőtől nyugatra fekvő dombos vidékig terjed. Közigazgatásilag Gyümölcsfalva tartozik hozzá.

Története

[szerkesztés]

1376-ban Lackfy II. István horvát bán alapította a Boldogságos Szűz Mária és a Mindenszentek tiszteletére szentelt pálos kolostorát, melynek építését 1404-ben a Cilleiek fejezték be. 1420-ban Cilleiek a falut is a pálosoknak adományozták. Amikor 1546-ban a Zrínyiek a Muraköz birtokosai lettek, a kolostort Szent Ilona tiszteletére szentelték fel. A Szent Ilona kápolnát, ahova később Zrínyi a család több tagja is temetkezett 1559 és 1561 között Zrínyi Miklós építtette. Elsőként a szigetvári hős 1561-ben elhunyt feleségét, Frangepán Katalint temették ide. 1566-ban fia Zrínyi György a szigetvári hős török által átadott levágott fejét Győrből ünnepélyesen Csáktornyára hozatta, majd Szentilonán katonai tiszteletadással temettette el. Sírkövét vörös márványból faragtatta ki, melynek egy nagyobb darabját a feltáráskor az egyik oszlopba beépítve találták meg. 1570-ben a protestánsok támadása okozott károkat, de a szigetvári hős síremléke még 1577-ben is épségben volt. Ebben az időben a Zrínyiek is felvették a protestáns hitet. 1580-ban Zrínyi György már akadályozta a pálosok itteni működését, jobbágyainak tiltotta a csáktornyai pálos templom látogatását. Perjelüket is börtönbe záratta, úgyhogy a rend tartományfőnökének a királyhoz kellett fordulnia oltalomért. Ennek ellenére az 1603-ban vépi várában elhunyt királyi tárnokmestert is a szentilonai sírboltba temették. A katolikusok 1619-ben kelt panaszlevele szerint fiai még ekkor is tiltották jobbágyaiknak a szentilonai pálos templom látogatását.

1622-ben Zrínyi György visszatért a katolikus hitre és elkergette a protestáns igehirdetőket. Halála után 1627. szeptember 5-én nagy pompával temették el a szentilonai családi sírboltba, melyet ez alkalomból már bővíteni kellett. Ekkor épült ki végleges formájában a családi mauzóleum. III. Ferdinánd király 1639. április 19-én kelt rendeletében a szentilonai pálosoknak búcsú és vásártartási jogot engedélyezett. A pálosok és a főúr, Zrínyi Miklós a költő és hadvezér közötti viszony ezekben az évtizedekben nyugodt, kiegyensúlyozott volt, így a kolostor is gyarapodásnak indult. 1650 szeptemberében valószínűleg az itteni sírboltban temette el fiatalon elhunyt feleségét, Draskovich Mária Eusébia grófnőt, csakúgy mint 1656-ban és 1658-ban elhalálozott gyermekeit is. 1664. november 18-án a kursaneci erdőben bekövetkezett halálát követően december 21-én őt magát is a családi sírboltba temették.

Ezután öccse, Zrínyi Péter lett Csáktornya ura, akit 1671-ben felségárulásért Bécsújhelyen lefejeztek, birtokait pedig elkobozták. Tetemét a bécsújhelyi temető árkából csak 1919-ben szállították a zágrábi székesegyházba, mivel a családi sírbolt ekkor már nem létezett. Zrínyi Miklós fia Zrínyi Ádám, aki később visszakapta apja birtokait ezer forintot adományozott a szentilonai kolostornak, hogy édesapja lelki üdvéért hetente szentmisét mondjanak. Ő 1691. augusztus 19-én magyar zászlósúrként halt hősi halált a szalánkeméni csatában. Holttestét a hagyomány szerint hazaszállították és a szentilonai családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Özvegye Lamberg Katalin Mária grófnő 1692-ben Csehországba költözött. Örökös hiányában a családot kihalttá nyilvánították, birtokaik visszaszálltak az uralkodóra, pedig ekkor még élt Zrínyi Péter koholt vádak alapján börtönbe zárt fia Zrínyi János. Ő 1703. november 11-én hunyt el vakon és őrülten grazi börtönében. Húga Zrínyi Veronika Auróra a család utolsó sarjaként 1735-ben hunyt el a klagenfurti orsolyita apácák zárdájában.

1695. április 29-én a kolostort tűzvész pusztította el, ennek során leégett a Zrínyiek mauzóleuma is. Ezután a kolostort részben a mauzóleum anyagának felhasználásával barokk stílusban újjáépítették. Ekkor semmisültek meg a család sírjai és a holttetemek is. A szigetvári hős márvány szarkofágját is darabokra törték és a kolostor falaiba építették be. A mauzóleum, a Zrínyi-család koporsóival, szarkofágjaival nyomtalanul eltűnt.

1738-ban a Muraközt pusztító földrengésben a kolostor is nagy károkat szenvedett, melyeket csak 1745-ben hoztak rendbe. 1782-ben II. József rendeletével a pálos rendet is feloszlatta. A kolostor állami tulajdonba került, majd az épületet 1802-ben báró Knezevich János kapta meg, aki a kolostort kastéllyá alakíttatta át melynek a korábbi templom lett a kápolnája. A család több tagját is a szentély alatti sírboltba temették. A napóleoni háborúk alatt a kolostort katonai raktárnak, a templomot pékműhelynek használták. 1859-ben a Festeticsek lettek az új birtokosok, akik már csak a délnyugati szárnyat használták, végül 1880-ban egy földrengés ezt is elpusztította.

1910-ben 478 lakosa volt, közülük 442 horvát, 31 magyar, 1 német és 4 egyéb anyanyelvű volt.[2] A trianoni békeszerződésig Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott. 1924-ben a kolostor területén ásatások kezdődtek azzal a céllal, hogy a Zrínyiek még fellelhető maradványait a zágrábi székesegyházba szállítsák, azonban néhány csonttöredéken kívül csak Frangepán Katalin feltételezett sírját sikerült megtalálni. Ekkor került elő a szigetvári hős szarkofágjának egy darabja is. 2001-ben a község 2770 lakosából 2710 horvát volt. A falunak magának 2350 lakosa volt.

Népesség

[szerkesztés]

A község népessége

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4][5]
18571869188018901900191019211931194819531961197119811991200120112021
3204165255706286867318741.2131.4171.6371.7262.3112.5372.7702.8792.708

A település népessége

[szerkesztés]
Lakosság változása[6][7][8]
18571869188018901900191019211931194819531961197119811991200120112021
2152843843984364785266428551.0311.2571.5681.8992.1612.3502.4662.336

Oktatás

[szerkesztés]
A Szent Ilona kápolna

A községben található egy óvoda és a „Petar Zrinski” Általános Iskola. Az iskolát 1909-ben alapították, és „Szentilonai Királyi Magyar Általános Iskola” néven működött. Az első diplomás tanár, aki itt kezdett tanítani, Franjo Šraj volt, aki magyar nyelven oktatott. 1957 végén ez az iskola lett a Šenkovec és Mačkovec környéki központi általános iskolája 8 osztállyal. Az iskola 1970-ben megszűnt önállóan működni. 1986-ban nyitotta meg újra kapuit új helyiségekben, ahol ma is működik.[9]

Sport

[szerkesztés]
  • NK Šenkovec labdarúgóklub
  • SK Šenkovec asztaliteniszklub

Nevezetességei

[szerkesztés]
A Zrínyiek elpusztult sírboltjának maradványai

Szent Ilona kolostor[10] helyreállított maradványai ma családi házaktól és kertektől körülvéve magányosan állnak. A romokat 1990 és 1997 között tárták fel. Az egykori templomból mára megmaradt Szent Ilona kápolna 14. századi falfestményeinek maradványait 1954-ben találták meg a késő barokk réteg alatt. A freskókat, melyeket ekkor konzerváltak szakértők a 14. század utolsó harmadában észak-itáliai mester által készített munkának tartják. Az ásatások során megtalálták a Zrínyiek sírboltjának maradványait is, melyek a mai kápolnától különállóan cseréptetővel védett kis építmény alatt láthatók. A romokat helyreállították, ma a Csáktornyai Muraközi Múzeum gondozásába tartoznak.

A régi iskola[11] épülete 1902-ben épült. Az iskola szabadon álló földszintes épületét a település központjában építették. "L" alaprajzú, az utcára merőlegesen elhelyezett hosszabb szárnyból és egy rövidebb utcai szárnyból áll. A homlokzat kialakítása aszimmetrikus. A bal oldalon egy egykori tanterem található, amely a keskeny oldalával az utca felé néz, a jobb oldalon pedig egy tanári lakás volt két ablakkal és egy bejárattal.

Galéria

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A Szent Ilona plébániatemplom

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. ↑ 1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint (1912). library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2026. január 19.)
  3. ↑ Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  4. ↑ Stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima, popos 2011
  5. ↑ Prvi digitalni Popis stanovništva, kućanstava i stanova u Republici Hrvatskoj
  6. ↑ Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  7. ↑ Stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima, popos 2011
  8. ↑ Prvi digitalni Popis stanovništva, kućanstava i stanova u Republici Hrvatskoj
  9. ↑ „Arhivirana kopija”. (Hozzáférés: 2011. november 5.)
  10. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-911.
  11. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3196.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szentilona&oldid=28864014”