Tagyon
| Tagyon | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Vármegye | Veszprém | ||
| Járás | Balatonfüredi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Gyarmati Kornél (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8272 | ||
| Körzethívószám | 87 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 123 fő (2025. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 31,88 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 2,76 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Tagyon weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tagyon témájú médiaállományokat. | |||
Tagyon község Veszprém vármegyében, a Balatonfüredi járásban. 276 hektáros kiterjedésével a megye harmadik legkisebb közigazgatási területű települése.[3] A település eredetileg Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Balaton-felvidéken, Nagyvázsonytól délre, Zánka és Szentantalfa közt fekvő település. A község területe szerkezetileg még a Balaton-parti "riviérához" tartozik, bár közvetlen tóparti szakasszal a falu határa nem rendelkezik. Itt indul a Balaton-felvidék ezen szakaszára jellemző, a tóparti hegysorba benyúló, márgás felszínű medencék egyike, a négy település (Balatoncsicsó, Óbudavár, Szentantalfa, Szentjakabfa) közigazgatási területére kiterjedő Csicsói-medence.[4] A település főutcája ma országos közútként a 7312-es számozást viseli.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Tagyon Árpád-kori település. Nevét már 1292 említették egy oklevélben.
1317-ben a veszprémi püspök birtokai között találjuk. Károly Róbert király ekkor ismerte el a püspökség jogát a községre. Ettől kezdve fő birtokosa a püspökség lett aki a birtokot a sümegi uradalomból vezette az 1848-as jobbágyfelszabadításig.
A püspökség mellett a településen birtokosok voltak még a Gyulaffy és Pongrácz családok is.
1333-ban a pápai tizedjegyzék egyházát is említette.
1531-ben a törökök ezt a falut is többször feldúlták, mely ez időtől egészen 1720-ig szinte lakatlanul állt, illetve egy-két jobbágy-család élt csak itt.Az 1700-as évek végére a falu újranépesült.
1910-ben 208 lakosából 206 magyar volt. Ebből 183 római katolikus, 17 református, 5 izraelita volt.
A 20. század elején Zala vármegye Balatonfüredi járásához tartozott.
Tagyon híres bortermelő hely, a lakosság fő bevételi forrását már évszázadok óta bortermelése jelenti, máta itt is kezd kiépülni a borturizmus.
Közélete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Polgármesterei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1990–1994: Molnár Zoltán (független)[5]
- 1994–1998: Molnár Zoltán (független)[6]
- 1998–2002: Steierlein István (független)[7]
- 2002–2006: Steierlein István (független)[8]
- 2006–2010: Steierlein István (független)[9]
- 2010–2014: Steierlein István (független)[10]
- 2014–2019: Steierlein István (független)[11]
- 2019–2024: Steierlein István (független)[12]
- 2024– : Gyarmati Kornél (független)[1]
Népesség
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település népességének változása:
| Lakosok száma | 84 | 88 | 88 | 118 | 107 | 112 | 117 | 123 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,7%-a magyarnak, 49,4% németnek mondta magát (2,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 66,7%, református 2,3%, evangélikus 5,7%, felekezeten kívüli 14,9% (10,3% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 89,7%-a vallotta magát magyarnak, 25,2% németnek, 1,9% görögnek, 1,9% cigánynak, 0,9% örménynek, 0,9% szerbnek, 0,9% lengyelnek, 0,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 35,5% volt római katolikus, 4,7% református, 1,9% evangélikus, 20,6% felekezeten kívüli (37,4% nem válaszolt).[14]
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Római katolikus temploma
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "Tagyon települési választás eredményei" (html). Nemzeti Választási Iroda. 2024. június 9. Hozzáférés: 2024. szeptember 27..
- ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
- ↑
- ↑ Cholnoky Jenő: A Balaton-vidék múltjából
- ↑ "Tagyon települési választás eredményei" (txt). Nemzeti Választási Iroda. 1990. Hozzáférés: 2020. február 21..
- ↑ "Tagyon települési választás eredményei" (html). Országos Választási Iroda. 1994. december 11. Hozzáférés: 2020. február 7..
- ↑ "Tagyon települési választás eredményei" (html). Országos Választási Iroda. 1998. október 18. Hozzáférés: 2020. április 2..
- ↑ "Tagyon települési választás eredményei" (html). Országos Választási Iroda. 2002. október 20. Hozzáférés: 2020. április 2..
- ↑ "Tagyon települési választás eredményei" (html). Országos Választási Iroda. 2006. október 1. Hozzáférés: 2020. április 2..
- ↑ "Tagyon települési választás eredményei" (html). Országos Választási Iroda. 2010. október 3. Hozzáférés: 2011. július 26..
- ↑ "Tagyon települési választás eredményei" (html). Nemzeti Választási Iroda. 2014. október 12. Hozzáférés: 2020. február 7..
- ↑ "Tagyon települési választás eredményei" (html). Nemzeti Választási Iroda. 2019. október 13. Hozzáférés: 2024. június 12..
- ↑ Tagyon Helységnévtár
- ↑ Tagyon Helységnévtár
