Aszófő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aszófő
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Aszófő címere
Aszófő címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Balatonfüredi
Jogállás község
Polgármester Keller Vendel (független)[1]
Irányítószám 8241
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 389 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 48,44 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 8,32 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Aszófő (Magyarország)
Aszófő
Aszófő
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 55′ 49″, k. h. 17° 49′ 54″Koordináták: é. sz. 46° 55′ 49″, k. h. 17° 49′ 54″
Aszófő (Veszprém megye)
Aszófő
Aszófő
Pozíció Veszprém megye térképén
Aszófő weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aszófő témájú médiaállományokat.

Aszófő község Veszprém megyében, a Balatonfüredi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Tihanyi-félsziget tövében, a 71-es útmentén fekszik, a Tavi-séd vagy más néven Vékény-patak folyik rajta keresztül. Aszófő vasútállomás a Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonalon közelíthető meg.

Itt kezdődik és Zánkáig tart a balatoni karsztos vidék. A sovány legelőkön csoportosan álló kökény, vadrózsa, galagonya és boróka bokrok, valamint a mindenfelé előforduló fehér sziklák egyedi hangulatot kölcsönöznek a tájnak. Balatonfüreddel véget ért a keleti medence nagy üdülőhelyeinek vidéke, innen apró, régi korok hangulatát sugárzó falvak következnek. Szomszédos települései: Örvényes, Tihany, Pécsely és Balatonfüred. Borvidék, enyhe lejtőkkel a Balaton felé.

Története[szerkesztés]

A község bejárata kelet felől

Tihany felől közeledve a település templomtornya már messziről jelzi a falut. A dombok ölelésében fekvő Aszófő már a római időkben is lakott volt. Az Aszófő név száraz völgyet jelent. Első okleveles említése 1093-ból származik, a tihanyi apátság birtokaként említik „Azzofeu” néven. A településen áthaladó Séd, vagy más néven Vékény-patak egykori malmainak kereke még látható. 1550-es években a törökök a környékbéli falvakhoz hasonlóan- felégették, de a 18. században újra benépesült. 19. században a vízimalmok nyújtotta megélhetés mellett jelentőssé vált szőlőtermelése.1950-ben Balatonudvarival közös tanácsot alkotott, majd ismét önálló település lett. Határában állt egy Kövesd nevű, a török hódoltság idején elpusztult középkori falu, melynek 13. századbeli templomának romja az aszófői vasútállomás mellett található. (Nem tévesztendő össze a Balaton-felvidék másik hasonló nevű településével, az ugyan csak középkori, sőt Árpád-kori eredetű Balatonkövesddel, amely 1940-ig önálló község volt, azóta Csopak település része.)

A település első számú látnivalója a Vörösmáli pince- és présházsor, mely műemléki védelem alatt áll. A 19. század végén épült pincesor a vasút és az Aszófőt Balatonfüreddel összekötő felső út között, a Vörösmáli dűlőn található. Az épületek présházból és az ebből nyíló, részben földbe épült dongaboltozatos pincéből állnak, melyek máig megőrizték eredeti küllemüket. 

A település központjában található a 19. századi klasszicista stílusú, Szent László nevére szentelt római katolikus templom.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

Jelenleg
  • Keller Vendel (független)
Korábban
  • Bors János (független)

Nevezetességei[szerkesztés]

A kövesdi templomrom és az Almás-forrás[szerkesztés]

A kövesdi templomrom

A vasútállomástól délre, közel a Balaton-parti nádasokkal körülvett természetvédelmi területen található a román stílusú templomrom, ami római kori maradványokon az 1260-70-es években épült egyhajós templom maradványa. A feltáráskor a templomban talált sírok, elszenesedett maradványok, a falban lévő ágyúgolyó-becsapódások arról tanúskodnak, hogy a török jelentős pusztítást végzett a faluban. Az 1958-ban végzett restaurálás adatai szerint a templom egyhajós alaprajzú volt, egyenes záródású szentéllyel és sekrestyével.

A szentélyben 1500 körül helyezték el a szép megformálású szentségtartót (pasztofóriumot), amely ma a Tihanyi Múzeum féltett kincse. Egyetlen, helyben megmaradt díszítménye a nyugati, bejárati homlokzat csúcsíves, gömbökkel díszített ívsoros párkánya, amely a lébényi-jáki templomokéval azonos formaelemeket őriz. A feltárás során bebizonyosodott, hogy a templom helyén korábban római épület állott, ugyanis a szentély oltára alatt kiástak egy felirat nélküli római oltárkövet. Ezt a rom előtt fakadó forrás mellé állították, lehajló fűzfák árnyékába, idillikus hangulatot nyújtva a szemlélőnek. Az egész terület szépen parkosított, hangulatos pihenőhely, újabb szokás szerint elvétve már esküvők színhelye is.

Öreg-hegy[szerkesztés]

Almás-forrás a templomromnál

Az aszófői Öreg-hegy dolomit alapkőzetén kialakult flóra és vegetáció a Balaton-felvidék hasonló területeihez képest kevésbé volt ismert. A természetes vegetáció jelentős része a fenyőtelepítésnek köszönhetően elpusztult. A déli és északkeleti lejtőkön jellemző lejtősztyepp- karsztbokorerdő mozaik ennek ellenére szép számmal őrzött meg értékes fajokat. A vegetáció itt-ott természet közelibb foltjai is fennmaradtak A terület védett növényfajok tekintetében igen gazdag.

Az eddigi vizsgálatok alapján több mint két tucatnyi védett növény előfordulása ismert a területről: tavaszi hérics (Adonis vernalis), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp.  nigricans), sárga kövirózsa (Jovibarba hirta),  sárga koronafürt (Coronilla coronata), nagyezerjófű (Dictamnus albus), nagy pacsirtafű (Polygala major), árlevelű len (Linum tenuifolium), pusztai meténg (Vinca herbacea), homoki vértő (Onosma arenarium), ezüstös útifű (Plantago argentea), magyar repcsény (Erysimum odoratum), sulyoktáska (Aethionema saxatile), selymes peremizs (Inula oculus-christi), kisfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis), budai imola (Centaurea sadleriana), ezüstaszott (Paronychia cephalotes), bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon), őszi csillagvirág (Scilla autumnalis), nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale), törpe nőszirom (Iris pumila), tarka nőszirom (Iris variegata), gérbics (Limodorum abortivum), agárkosbor (Orchis morio), bíboros kosbor (Orchis purpurea) vitézvirág (Anacamptis pyramidalis), délvidéki árvalányhaj (Stipa eriocaulis).

A hegy természetes növénytársulásaiból a sziklafüves lejtősztyepprét és a cserszömörcés karsztbokorerdő rejti ezen értékes fajokat, így ezek képezik a terület legjelentősebb természeti értékét.

A sziklafüves lejtősztyepprét és karsztbokorerdő mellett korábban az Öreg-hegyen jelentős területeket boríthattak mészkedvelő tölgyesek, melyek utolsó hírmondói a hegy keleti részén található fás legelő idős molyhos tölgyei.

A hegy jelentős részén (a tetőn és az északi lejtőn) ma láthatók a dolomit kopárfásítás eredményei.

Számos ritka, elsősorban a Balaton-felvidékre jellemző poloskafaj került elő a terület lejtősztyepp-társulásaiból: Odontotarsus robustus, Odontotarsus purporeolinatus, Derula flavoguttata, Rubiconia intermedia, Gonocerus acuteangulatus, Rhyparochromus phoeniceus. Erdőtisztásokon találkozhatunk a hazánkban szórványosan előforduló, jellegzetes habitusú kétpettyes tövishátúsáskával (Tetrix bipunctata). A ritka kétszínű hengercincér (Obrium bicolor) is megtalálható a területen. A kövipókok közül a pontuszi Zelotes hermanni, a párducpókok közül pedig a Zora pardalis fordul elő.

A hüllők közül jellemző a zöld gyík (Lacerta viridis) nagy állománya, emellett a rézsikló (Coronella austriaca) előfordulása is jelentős.

Szent László római katolikus templom[szerkesztés]

Szent László római katolikus templom

A község központjában található a Szent László nevére szentelt római katolikus templom, amely klasszicista stílusban épült, barokk oltárral 1832-1834 között.  A templomban egy időben nyaranta Gregor József tartott jótékonysági hangversenyeket. Oltára a XVIII. századból való, empire szószéke 1894-ből. Oltárképét, ami Szent Lászlót ábrázolja, amint vizet fakaszt a sziklából, Pesky János pesti képíró festette 1824-ben.

Pincesor- vörösmáli dűlő[szerkesztés]

Érdekes látnivaló a vasút és az Aszófőt Balatonfüreddel összekötő felső út között a Vörösmáli dűlőben elterülő pincesor.

A présház-pincék sora különösen Tihany felől közelítve megkapó látvány az előtérben dús növényzetű vizenyős rétekkel, a háttérben a hegyoldalra felkúszó, nagyobb facsoportokkal tarkított szőlőkkel. A zömében 1848-1883 között épült, változatlan állapotban megőrződött épületek présházból és az ebből nyíló, részben a földbe épült dongaboltozatos pincéből állnak. Az átlag 4x4 méter belméretű, nyeregtetős présházba a homlokoldalon egy ajtó vezet, aminek díszítésében, úgyszintén az oromfalak vakolatdíszein barokk hatás érvényesül.

A pinceajtók gyönyörű napsugaras mintázata különleges látványt nyújt.

Kegyeleti emlékliget[szerkesztés]

A hősi halottak vörös homokkő emlékhelye 2006-ban készült el az emlékligetben. A 71-es út mellett található emlékműre 2009. március 15-én került fel a Halassy Csilla művésznő által készített bronz kerecsensólyom.

Árpád vezér kútja[szerkesztés]

A település Polgármesteri Hivatalának és Kultúrházának előterében található Árpád vezér kútja. Ezen a területen több rendezvény került lebonyolításra az elmúlt években: Falunapok, a falu karácsonyfájának felállítása, továbbá a Kultúrház több programnak is helyet adott.

Nagymező-oldal, Alsó erdő[szerkesztés]

Téltemető

Meglehetősen egységes vegetációt mutató terület. A lankás déli lejtőn nagy kiterjedésű tipikus fajösszetételű cseres tölgyes állományt találunk. A középkorú erdő, főként a terület Ny-i részén helyenként jelenleg kissé túlritkított, így nem ritkák az igen sűrű cserjeszint miatt a szinte áthatolhatatlan sűrűségű részek. Legjellemzőbb cserjéi a mezei juhar (Acer campestre), a fagyal (Ligustrum vulgare), az ostorménfa (Viburnum lantana), a húsos som (Cornus mas) és a sóskaborbolya (Berberis vulgaris). A gyepszintben néhány védett faj (bíboros kosbor, fehér madársisak, nagyezerjófű, pázsitos nőszirom) is előkerült.

A hegytetők környékén és a terület K-i részén mészkedvelő tölgyesek vannak. E társulás cserjeszintjében az ostorménfát (Viburnum lantana), a varjútövis bengét (Rhamnus catharticus), a pukkanó dudafürtöt (Colutea arborescens), és a cserszömörcét (Cotinus coggygria) kell kiemelnünk. Nagy tömegben fordul elő védett cserjefajunk a bokros koronafürt (Coronilla emerus) is. Tavasszal a kis Apolló lepke is szép számmal repked az erdei tisztásokon.

Téltemetős[szerkesztés]

Kiemelkedő botanikai érték hazánk egyik legnagyobb téltemető (Eranthis hyemalis) állománya. E felbecsülhetetlen érték egy rontott gyertyános tölgyesben él. A hosszú távú természetvédelmi célok között szerepel az erdőtársulás természetes képének helyreállítása. Az Aszófői-séd völgyének felsőbb szakaszán az erdőtársulás (Querco petraeae Carpinetum) természet közelibb. Itt a kora tavaszi aspektus gyakori fajai mellett olyan érékes fajokat is feljegyeztünk, mint a kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) és a májvirág (Hepatica nobilis).

Egyéb események, érdekességek[szerkesztés]

A településnek vannak németországi és osztrák testvértelepülései, amelyekkel jó viszonyt ápol.

Testvértelepülés: Mörlenbach
Testvértelepülés: Labuch

2005 óta a németországi Mörlenbachhal, 2008 óta pedig az osztrák Labuchhal áll testvértelepülési viszonyban Aszófő.

1992-ben a testület döntése alapján havonta egyszer négy oldalon jelenik meg az Aszófői Hírek című helyi újság.

2015 márciusától kezdődött az Első Országfutás - egészség - és sportnap Aszófőn „Mozdulj, Aszófő!” néven.

2002-ben alakult, Dallamvilág Nosztalgia és Country csoport, de a Dallamvilág nevet csak 2007-ben vették fel és még ebben az évben létrehozták a Dallamvilág Gyermek Musical Közhasznú Egyesületet. Retro és régi magyar zene slágerekkel járják az országot és természetesen az aszófői lakosokat is gyakorta megörvendeztetik előadásaikkal.

Továbbá számos futó- és bicikliversenyt rendeznek a kis falucskán keresztül, valamint a horgászat szerelmeseinek (Balatonfüred és Aszófő között a felső úton) a Dobogó-tó mesterséges horgásztava nyújt kikapcsolódást.

A lovasturizmus is virágkorát éli. Pécsely és Aszófő között Klárapusztán helyezkedik el a Csikós Lovasudvar, a régi kemping helyén (szintén Aszófőn) pedig a Nagyhegyi Lovas Egyesület létesítménye nyitotta meg kapuit.

Borászatok[szerkesztés]

Szállások[szerkesztés]

Az aszófői szálláshelyekről az alábbi oldalon tájékozódhatnak az érdeklődők: aszófői szálláshelyek.

Vendéglők[szerkesztés]

Az aszófői vendéglátóhelyekről az alábbi oldalon lehet tájékozódni: aszófői vendéglátóhelyek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Aszófő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)

További információk[szerkesztés]