Kisfészkű hangyabogáncs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Kisfészkű hangyabogáncs
Virágzata
Virágzata
Magyarországon védett
Eszmei érték: 5 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Katángformák (Cichorioideae)
Nemzetség-
csoport
:
Cynareae
Nemzetség: Hangyabogáncs (Jurinea)
Faj: J. mollis
Tudományos név
Jurinea mollis
(L.) Rchb.
Szinonimák
  • Carduus mollis L.[1]
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kisfészkű hangyabogáncs témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kisfészkű hangyabogáncs témájú médiaállományokat és Kisfészkű hangyabogáncs témájú kategóriát.

A kisfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis) egy Magyarországon védett, évelő, fészkes virágzatú növény.

Elnevezése[szerkesztés]

A kisfészkű hangyabogáncsot már Linné is leírta és érvényes elnevezéssel látta el. A mai botanikai nevezéktannak megfelelő besorolását Heinrich Gottlieb Ludwig Reichenbach végezte el. A Jurinea (hangyabogáncs) nemzetséghez, e fajjal együtt hozzávetőlegesen 180–270 faj tartozik.

A növény egyéb magyar nevei: puha hangyabogáncs,[2] lágylevelű hangyabogáncs.[2]

Leírása[szerkesztés]

Többnyire magányos, felegyenesedő szárú, 10-től 80 centiméterig terjedő magasságú évelő növény; ép levéllemezű levelei tőlevélrózsákban helyezkednek el. Egy tőlevélrózsából egy, többnyire erősen lapított félgömb formájú, 3–6 cm átmérőjű virágzat emelkedik ki a vékony, ritkásan molyhos száron; lila-lilásvörös színű virágai májustól júliusig nyílnak. Termése széllel terjedő kaszattermés. Virágzás idején a lila virágok, majd a termésérésig a termések röpítőkészülékei által alkotott, krémfehér színű, lapított félgömb alakú "párnák" is díszítenek.

Elterjedése[szerkesztés]

A kisfészkű hangyabogáncs pontuszi-balkáni elterjedésű faj, így őshonos Közép-Európa keleti felén, Romániában, az Appennin-félszigeten, a Balkán-félszigeten és Törökországban. Hazánkban mészkő- és dolomit sziklagyepek szórványosan előforduló növényfaja. Egyes adatok arra utalnak, hogy korábban a mainál elterjedtebb lehetett, a 19. században például leírták a Dél-Mezőföld homok- és löszvidékeiről is, ahol azóta nem ismert.[3] Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság,[4] valamint a Kisalföld, a Keszthelyi-fennsík és a Cserhát területén él.[5][6][7][8]

Erdélyi elterjedésű alfaja az erdélyi hangyabogáncs (Jurinea mollis ssp. transylvanica), melynek szára és fészekpikkelyei – a főfajéval ellentétben – csupaszak vagy legfeljebb gyengén molyhosak, s erdélyi bennszülött növénynek számít.[9]

Felhasználása[szerkesztés]

Virágkötészeti hasznosítására (főleg szárazvirágként) történtek szórványos kísérletek, de ezek nem vezettek számottevő eredményekre, részben a növény magjainak alacsony csírázóképessége miatt.[10]

Kártevői[szerkesztés]

Számottevő kártevői nem ismeretesek. Az ugyancsak természetvédelmi oltalom alatt álló, 2000 Ft eszmei értékű, a tollasmolyfélék családjába tartozó hangyabogáncs-tollasmoly (Calyciphora xanthodactyla) tápnövénye.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Walter Erhardt, Erich Götz, Nils Bödeker, Siegmund Seybold: Der große Zander. Eugen Ulmer KG, Stuttgart 2008, ISBN 9783800154067. (Ger.)
  • Christoper Brickell (Editor-in-chief): RHS A-Z Encyclopedia of Garden Plants. Third edition. Dorling Kindersley, London 2003, ISBN 0751337382.

Források[szerkesztés]

  1. Carduus mollis L. The Plant List (2010). Version 1. (www.theplantlist.org) (angolul). Royal Botanic Gardens, Kew and Missouri Botanical Garden (2010. dec. 1.) (Hozzáférés: 2013. nov. 1.) (html)
  2. ^ a b Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 110., 406. o. ISBN 9639121223  
  3. [1]
  4. Florisztikai adatok a Gˆdˆllıi-dombs·g ter¸letÈrıl I.. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  5. [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol171_p3-176.pdf A Kisalföldi meszes homokpuszta növényélete – egykor és ma. 100 éve jelent meg Polgár Sándor első leírása a győri homoki sztyeppvidékről]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  6. [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol51_p61-62.pdf Adatok a Cserhát flórájához]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  7. Felhagyott szőlők botanikai és tájtörténeti vizsgálata az Északi-Cserhátban. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  8. A Gyötrős-tető (Keszthelyi-hegység) védett növényei. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 21.)
  9. http://flora.adatbank.transindex.ro/?fid=21&csop=2
  10. http://ramet.elte.hu/~ramet/staff/Kt/Csontos_Kalapos_2006_Precsenyi_kotet.pdf