Sárga kövirózsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Jovibarba hirta
Sárga kövirózsa
Sárga kövirózsa
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales)
Család: Varjúhájfélék (Crassulaceae)
Alcsalád: Kövirózsaformák (Sempervivoideae)
Nemzetség: Jovibarba
Opiz
Faj: J. hirta
Tudományos név
Jovibarba hirta
Filip Maximilian Opiz.

A sárga kövirózsa (Jovibarba hirta) a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe és a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A nemzetség típusfaja, Filip Maximilian Opiz e faj alapján állította fel a Jovibarba nemzetséget, elkülönítve azt a Sempervivum nemzetségtől. A keleti Alpokban, Olaszországban, a Balkán-félszigeten (északnyugati területek) és a Kárpát-medencében őshonos. Magyarországon is él, például a Dunántúli-középhegység dolomit kopárain, sziklaletörésein.

Felépítése[szerkesztés]

Rozettáinak átmérője általában 4,5-7 cm. Levelei világoszöldek, vörös csúccsal, azonban szárazság esetén ezek nagy része vörösen pigmentált és egymásra borul. Esők után rozettái kinyílnak, a növény zöldebbé válik. A fiókhajtások fél centiméteresek, gömbölyűek és könnyen elgurulnak, így az új sarjtelepek már valahol máshol jönnek létre. Virágait 15-20 cm-es szárakon hozza, ami segíti a magok terjedését. Ennek az a jelentősége, hogy sarjai a gravitációnak megfelelően csak valamivel lejjebb tudnak meggyökeresedni, ugyanakkor a sárga kövirózsa számára a feltételek főként a sziklakiugrásokon adottak.

Élőhelyi igényei, termesztése[szerkesztés]

Mivel a dolomitsziklagyepek növénye elsősorban, ezért extrém szárazságtűrő és a bázikus talajokat tolerálja. Magyarországon teljesen téltűrő. A pangó vizet nem szereti. Igen vékony váztalajon, főként sziklarepedésekben él, ahol nincsenek konkurensek. A leváló sarjakkal könnyen szaporítható.

Érdekesség[szerkesztés]

Neve (Iovi és barba) latinról magyarra fordítva szó szerint jupiterszakállat jelent.

Források[szerkesztés]

Pozsgás növények enciklopédiája. Zdenek Jezek, Libor Kunte. Ventus Libro Kiadó, Budapest. 2007. ISBN: 978-963-9701-30-4.