Útifűfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Útifűfélék
útifűfélék (Plantaginaceae)
útifűfélék (Plantaginaceae)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Útifűfélék (Plantaginaceae)
Juss., 1789
Típusnemzetség
Plantago
L.
Nemzetségcsoportok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Útifűfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Útifűfélék témájú kategóriát.

Orvosi veronika és Veronica latifolia

Az útifűfélék (Plantaginaceae) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe tartozó igen heterogén, kozmopolita növénycsalád. Főként mérsékelt égövi lágy szárú növények, cserjék és vízinövények tartoznak ide. A korábbi osztályozás szerint csak 3 nemzetség, az újabb, kibővített leírás alapján 90 nemzetség mintegy 1700 faja sorolható a családba.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új rendszerezés szerinti Plantaginaceae sensu lato igen heterogén, kozmopolita család, amelynek legtöbb faja a mérsékelt övben él.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lágy szárú növények és cserjék mellett néhány gyökeres vízinövény tartozik ide (pl. a Callitriche nemzetség). Virágaik kétajkúak és sok esetben sarkantyúsak vagy valamelyest sugarasak. Nagy diverzitása miatt a család leírása nem egyszerű.[1]

Leveleik állásaa spirálistól az átellenesig, szerkezetük egyszerűtől az összetett levélig változó. A Lamiales rendben szokatlan vonás a mirigyszőrök fejrészének függőleges tagolódása.

A virágok is meglehetősen változatosak, egyes nemzetségeknek 4 az alapszáma (pl. négytagú csésze és párta), mint az Aragoa nemzetségé (bár ennek éppen öttagú a csészéje), másoknak 5-8 az alapszáma (mint a Sibthorpia nemzetségé). A legtöbb nemzetségben a virágok poliszimmetrikusak. A porzók száma 1-4 (leggyakrabban 4), egy ötödik porzó csökevényei is előtűnhetnek. A szirmok száma 5, ezek közül a két felső teljesen összeforrhat (Plantago, Veronica). A termés toktermés, ami a sejtek közötti rések mentén felnyílik. A Veronica nemzetségben ez hosszirányban történik meg; az Antirrhineae fajaiban ez a felnyílás szabadítja ki a pollent a portok csúcsáról; vagy egy a tok körüli, transzverzális irányú körkörös vonalon is keresztülmehet. A virágporszemek trikolpát-trikolporátok, exinéjük hálózatos.

A család tagjait kémiailag egy iridoid (az aucubin) – bár ez egyes esetekben (Gratioleae, Sibthorpia, Ellisiophyllum, Digitalis) glikoziddal helyettesítődik, a mannitol és több zsírsav jelenléte köti össze. A kromoszómák alapszáma x=6 vagy x=11 lehet.

A morfológiai heterogenitás miatt nehéz a többi családtól egyértelmű, külsődlegesen elkülönítő jeleket találni, de azért léteznek szünapomorfiák: ilyen például, hogy a párta kialakulását megelőzi a porzótáj kifejlődése.

A család rovarok porozta fajaiban a virágtakaró színes, különböző mértékben (Veronica – enyhén, Digitalis, Antirrhinum, Linaria, Penstemon – erőteljesen) zigomorf szimmetriájú. A Globularia nemzetségben a virágok ötcimpásak, kétajkúak, ám fejecskébe csoportosulnak. A Plantago nemzetségben erősen redukált virágtakarót találunk, hártyás szirmokkal, hosszú porzókkal; pollenjüket a szél terjeszti. A vízi környezetben élő, testvércsoporti kapcsolatban álló két nemzetség a Callitrache és a Hippuris. A Callitrache csupasz, egyivarú virágai közül a hím virágban egyetlen porzót, a nőivarú virágban két termőlevelet találunk, melyből négy makkocska fejlődik. A pollentömlő a száron át képes a szomszédos virágba áthatolni. A világszerte elterjedt Hippuris vulgaris levélzete örvös, peremszerű csésze, egyetlen porzó és egy termőlevél található virágában.

Rendszerezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy útifű (Plantago major) virágdiagramja
A Veronica virágdiagramja

Korábbi osztályozásokban a Plantaginales rend egyetlen családja volt, de a filogenetikai kutatások az APG által összegzett eredményei szerint a Lamiales rendbe sorolták. Hagyományosan mindössze három nemzetség, a Bougueria, a Littorella és a névadó Plantago tartozott ide. Az újabb kutatások azonban kiderítették, hogy a Plantaginaceae sensu stricto nemzetségei több, akkor a Scrophulariaceae (tátogatófélék vagy görvélyfűfélék) családhoz sorolt nemzetség közé esnek. Mivel a Scrophulariaceae típusnemzetsége, a Scrophularia nem volt érintett, a polifiletikusnak bizonyult Scrophulariaceae-t megnyirbálva (de megtartva) a Plantaginaceae-t jelentősen kibővítették.

Bár a család legrégebbi neve a Veronicaceae (1782), az International Code of Botanical Nomenclature (ICBN) döntése értelmében a Plantaginaceae (1789) a konzervált név, így előnyt élvez a család bármilyen más elnevezésével szemben (az ICBN az 1789 előtt publikált családneveket nem veszi figyelembe). Szóba került még az Antirrhinaceae név is, de az Angiosperm Phylogeny Group a Plantaginaceae nevet fogadta el. Ennek ellenére Olmstead (2003) a Veronicaceae név használatát választotta.

Újabban a Lindernia-t néhány más génusszal együtt (pl. Picria) plasztiszgének elemzése alapján leválasztják[1][2] egy új családba, Linderniaceae néven,[3] melyet Haston et al. 2007, (más néven LAPG II) APG II utáni („Post-APG II”) családnak tekint.[4] Rahmanzadet et al. a Gratiola nemzetség Gratiolaceae családba elkülönítését is javasolják,[3] azonban ezt Haston et al. nem támogatják.[4] Az APG III-rendszer már tartalmazza az új családot.

Nemzetségeik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tribus Antirrhineae: Linaria alpina
Tribus Veroniceae: ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys)
Tribus Digitalieae: piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea)
Tribus Plantagineae: nagy útifű (Plantago major)
Tribus Cheloneae: Penstemon triflorus
Tribus Russeliae: Russelia equisetiformis
Tribus Russeliae: Tetranema roseum
Tribus Gratioleae: csikorgófű (Gratiola officinalis)

A kibővített Plantaginaceae s.l. / Veronicaceae 90 nemzetségből, mintegy 1700 fajból áll. A legnagyobb nemzetség a Veronica kb. 450 fajjal. A Veronica magában foglalja a korábban külön nemzetségként kezelt Hebe, Parahebe és Synthyris taxonokat is. A Plantaginaceae valamennyi nemzetsége a Scrophulariaceae családból „jött át”, kivéve ahol ez külön fel van tüntetve. A nemzetségek 12 nemzetségcsoportba (tribus) csoportosíthatók, Albach et al. 2005[1] alapján.

Tribus Antirrhineae
Tribus Veroniceae
Tribus Digitalideae
Tribus Plantagineae
  • Aragoa
  • útifű (Plantago): kb. 275 fajjal; tartalmazza a Bougueria[1] és a Littorella[1] nemzetséget
Tribus Cheloneae
Tribus Russeliae
Tribus Gratioleae
Tribus Callitriceae
Tribus Sibthorpieae
Tribus Globularieae: Globularia nudicaulis
Tribus Globularieae
Tribus Hemiphragmeae
Tribus Angelonieae: Angelonia angustifolia
Tribus Angelonieae

A következő régi családok sorolódtak át a Plantaginaceae alá: Antirrhinaceae, Aragoaceae, Callitrichaceae, Chelonaceae, Digitalidaceae, Ellisophyllaceae, Erinaceae, Linariaceae, Littorellaceae, Oxycladaceae, Psylliaceae, Scopariaceae, Sibthorpiaceae, Trapellaceae, Veronicaceae.

A korábbi Conobea nemzetség a Picria nemzetséghez sorolódott, amit viszont újabban a Linderniaceae családba választanak külön.[5]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Albach, D. C., Meudt, H. M. & Oxelman, B. 2005. Piecing together the "new" Plantaginaceae. American Journal of Botany 92: 297–315.
  2. ^ a b Oxelman B., Kornhall, P., Olmstead, R. G. & Bremer, B. (2005). "Further disintegration of Scrophulariaceae". Taxon 54(2):411–425.
  3. ^ a b Rahmanzadeh, R., K. Müller, E. Fischer, D. Bartels & T. Borsch. 2005. The Linderniaceae and Gratiolaceae are further lineages distinct from the Scrophulariaceae (Lamiales). Pl. Biol. ( Stuttgart) 7: 67-78.
  4. ^ a b Haston, E., Richardson, J. E., Stevens, P. F., Chase, M. W., Harris, D. J. (2007.). „A linear sequence of Angiosperm Phylogeny Group II families”. Taxon 56 (1), 7–12. o.  
  5. ^ a b GRIN Germplasm Resources Information Network. Agricultural Research Service. (Hozzáférés: 2007. augusztus 14.)
  6. P. W. Fritsch, F. Almeda, A. B. Martins, B. C. Cruz und D. Estes: Rediscovery and Phylogenetic Placement of Philcoxia minensis (Plantaginaceae), with a Test of Carnivory. In: Proceedings of the California Academy of Science 58, 2007, S. 447–467, ISSN 0068-547x.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]