Csikorgófű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Csikorgófű
Gratiola officinalis1.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Útifűfélék (Plantaginaceae)
Nemzetség: Gratiola
Faj: G. officinalis
Tudományos név
Gratiola officinalis
L., 1758
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Csikorgófű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csikorgófű témájú médiaállományokat és Csikorgófű témájú kategóriát.

A csikorgófű, vagy csikorka (Gratiola officinalis) az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozó Gratiola nemzetség egyetlen hazai képviselője. A népnyelven ma is ismerik a kegyelemfű, istenharagja, istenkegyelme neveken, amelyeket a középkori latin nevekre lehet visszavezetni: gratia Dei (istenkegyelme), herba angelica (angyalfű), herba bona (jó fű), herba diabolica (ördögi fű).

Mocsárréteken, mocsarakban, iszaptársulásokban és szikeseken fordul elő, fehér vagy piros virágú évelő.

Szívserkentő, epe-, has- és vizelethajtó forrázatát vese-, hólyag-, reumás és ízületi bántalmak ellen használták valamikor, ma már inkább csak az állatgyógyászatban alkalmazzák.

E kettős érzelmet valószínűleg a feltalálási helyek és a gyógyhatás közti kontraszt okozta. A középkori értelmezés szerint a csikorgófű a rossz szellem, a rontás, a kárhozat jelképe, valószínűleg mert termőhelyét a gonosz szellemek lakóhelyének tartották. Az istenkegyelme, kegyelemfű elnevezés mögött pedig a kitapasztalt gyógyhatás lehet.

Erősen mérgező hatású is lehet, ezért háziszerként, teakészítésre nem alkalmas. Használata kizárólag orvosi rendelvényre, és az orvos felügyelete mellett javasolt.

Forrás[szerkesztés]

  • Magyar katolikus lexikon, Bp., Szent István Társulat