Közönséges gyújtoványfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges gyújtoványfű
Linaria vulgaris - harilik käokannus Valingu.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Görvélyfűfélék (Scrophulariacea)
Nemzetség-
csoport
:
Antirrhineae
Nemzetség: Linaria
Faj: L. vulgaris
Tudományos név
Linaria vulgaris
(L.) Mill.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges gyújtoványfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges gyújtoványfű témájú médiaállományokat és Közönséges gyújtoványfű témájú kategóriát.

A közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris) a valódi kétszikűek (eudicots) közé tartozó görvélyfűfélék (Scrophulariaceae) családjának egyik faja. Magyar nevét valószínűleg a virág gyertya lángjára emlékeztető alakjáról kapta.

Származása, élőhelye[szerkesztés]

Európa nagy része, útszegélyeken, törmelékes helyeken vasutak környékén, kőfejtőkben, szántóföldeken, erdei tisztásokon található. A mérsékelten üdétől a száraz, tápanyagban gazdag talajokon él.

Leírása[szerkesztés]

Évelő 20–30 cm magas növény. Egyenesen felálló szára a tövénél elágazik. Levelei szálas-lándzsásak, alapjuk felé ék alakúan elkeskenyedők, 1–3 cm hosszúak, tömötten állnak. A szélük kissé lefelé begöngyölődött, színük szürkészöld. Virágai tömött fürtben nyílnak júliustól szeptemberig. A virágzat tengelye és a virágok kocsányai többnyire mirigyesek. 5 csészelevelének háromszögletű cimpái vannak, ezek rövidebbek a virágkocsánynál. A sziromlevelek 1–2 cm hosszúak, a kétajkú párta halványsárga, torka narancssárga. A sarkantyú valamivel rövidebb mint a párta, amely 4 porzólevelet zár magába. A magház felső állású, 2 termőlevélből alakul ki. Rovar és önmegporzású. Termése toktermés, 4-10 nagy foggal nyílik fel. Hangyák és a szél terjesztik szét a magokat.

Gyógyhatásai[szerkesztés]

A középkorban megbecsült gyógynövény volt. Külsőleg fekélyes sebekre, furunkulusra, pépes borogatásként-, belsőleg vízhajtóként alkalmazták. A rontás ellenszerének tartották. A "rontás van rajta" azt jelentette, hogy valakin rossz varázslat ül. Ilyen rossz varázslatnak tartották az impotenciát, vagy a lumbágót. Ezeket a varázslatokat úgy lehetett megtörni, hogy az ilyen ember megfürdött egy kád gyújtoványfüves vízben. Megelőzésként a rontás elkerülésére mindig magánál kellett hordani egy keveset a növényből.[1] Szem- és epeút gyulladásra,[2] máj-, vese-, és lépbetegségekre, gyomorégésre, savtúltengésre, székrekedésre,[3] aranyérre, prosztata megnagyobbodásra, éjjeli ágybavizelésre, vizelettartási gondokra alkalmazzák. Bélféregűző és hashajtó hatása is elismert.[2]

Hatóanyagai[szerkesztés]

Antirrhinin, phtosterin, parafin, linarin származékok, hangyasav. A virágban zsíros-olaj.[2]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 71. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  2. ^ a b c Gyújtoványfű, közönséges. http://timcsigyogynoveny.blogspot.hu, 2011. október 9.
  3. Közönséges gyújtoványfű. egészségtükör.hu