Fekete áfonya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fekete áfonya
Vaccinum myrtillus 020503.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Asteridae
Rend: Hangavirágúak (Ericales)
Család: Hangafélék (Ericaceae)
Nemzetség: Áfonya (Vaccinium)
Alnemzetség: Vaccinium
Fajcsoport: Myrtillus
Faj: V. myrtillus
Tudományos név
Vaccinium myrtillus
L., 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fekete áfonya témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete áfonya témájú médiaállományokat és Fekete áfonya témájú kategóriát.

A fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó gyümölcstermő növény. Termését és levelét a népi gyógyászat is felhasználja. Népies nevei: havasi meggy, boronyica,[1] havasi meggykoró, kakojza, kukajsza, kukujza, molabogyó, afinya.

Előfordulása, termőhelye[szerkesztés]

Magyarországon a Sopron környéki és Vas megyei erdőkben, kisebb állományokban fordul elő. Az erdélyi havasok jellegzetes gyümölcse. A Felvidéken is gyakori.[1][2] Borsó nagyságú, hamvaskék termése (Myrtilli fructus) a vadas ételek híres ízesítője.

Savanyú talajú tölgyesek és bükkösök lakója, de behúzódik az ültetett fenyvesek szélére is. A sekély, savanyú talajú erdőkben általában csoportosan-tömegesen jelenik meg.

Megjelenése[szerkesztés]

Alacsony növésű (30–60 cm), gazdagon elágazó félcserje. Legyökeresedő ágai, hajtásai szögletesek, zöldes színűek, akár ezer négyzetméteres kolóniák is hajthatnak egyetlen tőről. Levelei tojásdadok, kihegyezettek, finoman fűrészesek, kopaszak. Virágai rózsaszínnel futtatottan zöldes színűek, levélhónaljakból fejlődnek,[3] áprilistól júniusig nyílnak. A gömbös, korsó alakú párta halvány zöldesvörös, az érett bogyó gömbös, feketéskék, hamvas.

A faiskolákban nemesített változata nagyobb bogyókat terem. A humuszban gazdag, savanyú kémhatású, vízzel közepesen ellátott talajt szereti. A kert félárnyékos részeinek szép dísze is lehet.

Bogyója gyümölcssavakat, cukrot, pektint, cseranyagot, vitaminokat, flavonoidokat (főleg antociánokat), arbutint, sok vasat, A-, D- és C-vitamint tartalmaz.

Felhasználása[szerkesztés]

Érett fekete áfonyabogyók

A teljesen beérett bogyókat augusztusban és szeptemberben szedik. A legoptimálisabb napszak a délután, száraz, meleg napokon.[3]

Gyümölcse közkedvelt lekvár; gyümölcslevesek, gyümölcssaláták alapanyaga, sütemények ízesítője, tölteléke.

Az őz, nyúl, szarvas, vaddisznó elkészítésénél pikáns, közkedvelt íze miatt nélkülözhetetlen. Ezekhez az ételekhez kompót, mártás, saláta, vagy dzsem formájában tálalhatjuk. Nemcsak zamata különleges, de értékes tápanyagokat is tartalmaz.

Gyümölcsbornak, likőrnek, szörpnek vagy teának elkészítve is nagyon jó hatású a bélflórára, mert ellenállóvá teszi a bél nyálkahártyáját az emésztési zavarokkal, krónikus bélhuruttal, bélfertőzésekkel, hasmenéssel szemben, és a szájbetegségeknél is jó szolgálatot tesz.

Beszámolók szerint a második világháborúban a brit pilóták az éjszakai bevetések előtt marokszám ették a fekete áfonyát, ugyanis a benne rejlő anyagok segítik a retinasejtek gyors regenerálódását. Ma a gyógyszertárakban kivonata kapható.

A hasmenés, fogínygyulladás régről ismert gyógyszere. A levéből főzött tea epe- és hólyagbetegségek orvossága, vesetisztító. Levele cukorbajra jó, akár nyersen is.

Nagyobb mennyiségben akár fájdalmas gyomorösszehúzó hatása lehet.

Rokon fajok[szerkesztés]

Összetéveszthető[szerkesztés]

Hamvas áfonya

Hasonlít a hamvas áfonyához (Vaccinium uliginosum), melynek azonban virágai rövid oldalhajtásokon ülnek, levelei ép szélűek, kékeszöldek. A bogyói gyümölcshúsa zöldes, enyhén mérgező.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Vadgyümölcsök. In Magyar néprajz nyolc kötetben: II. kötet: Gazdálkodás. Főszerkesztő: Paládi-Kovács Attila. Lektor: Andrásfalvy Bertalan. Készült a MTA Néprajzi Kutatóintézetében. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2001. 23. o. ISBN 9630578018 Hozzáférés: 2016. ápr. 13. (HTML), mek.niif.hu  
  2. Paládi-Kovács Attila: A régi Torna vármegye és néprajzi jellege. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve. Kiadja a miskolci Herman Ottó Múzeum, 33–34. sz. (1996) 198., 204 (193–209). o. Hozzáférés: 2016. ápr. 13. (PDF), Elektronikus változat az epa.oszk.hu oldalán
  3. ^ a b c Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 34. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]