Közönséges mirtusz
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Virágzó mirtusz a Kármel-hegyen (Izrael)
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Myrtus communis L. | ||||||||||||||||||||||
| Alfajok | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közönséges mirtusz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges mirtusz témájú médiaállományokat és Közönséges mirtusz témájú kategóriát. |
A közönséges mirtusz (Myrtus communis) a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjébe és a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozó névadó faja.
Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]
A Földközi-tenger vidékéről származik, de már az ókorban többfelé termesztették – a mintegy háromezer év alatt számos változata. A kiirtott keménylombú erdők helyén felnövekvő macchia bozót egyik legjellegzetesebb növénye. Mára a világ gyakorlatilag minden, mediterrán éghajlatú vidékén megtalálható, és túl is terjedt azok határain.
Megjelenése[szerkesztés]
Nagy, örökzöld, dúsan elágazó, sűrű lombú fa vagy cserje. Természetes élőhelyén 5–7 méterre, dézsában gondozva mintegy méteresre nőhet meg. Fényes, sötétzöld levelei átellenesen állnak; rajtuk nemcsak középér, de a levél két szélén egy-egy fejlettebb oldalér is megfigyelhető.
Krémfehér (ritkábban piros), mintegy 1,5 cm átmérőjű, illatos virágai magányosak vagy 3–7 virágú állernyőbe csoportosulnak a levél tövében. A virágokat a hosszan kinyúló porzók teszik különlegessé. A virágbimbók gömbölyűek.
Termése (valójában áltermés) sötét, kékeslila, egy- vagy sokmagvú, gömbölyű, borsónyi méretű bogyó, aminek tetejét a kehely koronázza. A tömegesen termő bogyók a növényt a virágzás után is igen látványossá teszik, ezért a közönséges mirtuszt sokfelé dísznövénynek ültetik.
Életmódja[szerkesztés]
Nyáron meleget, sok napsütést és lehetőleg nedves talajt igényel. Igen rossz, sziklás talajon is megél. Mérsékelten fagytűrő; a száraz hideget nem viseli el. Vegetatívan (a virágzó ágak végéről szedett dugvánnyal) jól szaporítható.
A mitológiában és a népszokásokban[szerkesztés]
Gyakorlatilag valamennyi, a mirtuszokról elterjedt hiedelem tárgya a Mediterráneumban a többi mirtuszfajnál sokkal gyakoribb közönséges mirtusz volt.
Illóolaja[szerkesztés]
Nemcsak virága és termése, de levele is sok (0,1–0,5%) illóolajat tartalmaz, amit vízgőzzel desztillálva, üzemszerűen vonnak ki belőle. A mirtuszolajat felhasználják az élelmiszeriparban, az illatszeriparban, a gyógyászatban, illetve a hagyományos orvoslásban is.
Felhasználása[szerkesztés]
Bogyóiból lekvárt, illetve szeszt főznek: a mirtuszlikőrnek piros és fehér változata is van. Az édeskés, de egyúttal csípős ízű bogyókat egyes vidékeken a borsot helyettesítő fűszernek használták.
Már az ókorban ismert gyógynövény volt; a Biblia is ekként említi. Ismert gyomorerősítő, az emésztést segítő, valamint vérzéscsillapító, az ereket összehúzó hatása. Olaját főleg az aromaterápiában használják (hörghurut kezelésére); emellett parfümök alapanyaga is.
Magyarországon levele és olaja is gyógyhatású készítményként forgalmazható.
Képek[szerkesztés]
-
-
A mirtusz érett termései -
Ilyen eszközökkel szüretelik a mirtuszt -
Közönséges mirtusz virágok a Kew Gardens-ban
Források[szerkesztés]
- 27. A mirtuszvirágúak rendje – Myrtales. Kempelen Farkas digitális tankönyvtár. (Hozzáférés: 2014. február 9.)
- Szardíniai hal és mirtusz
- Dr. Szabó László Gy.: Gyógynövényismeret
- A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2014. február 9.)
- Myrtus communis. Royal Horticultural Society. [2014. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 9.)
További információk[szerkesztés]
- Sabiha Sumbul – M Aftab Ahmad – M Asif–Mohd Akhtar: Myrtus communis Linn. A review. (angolul) Department of Pharmacology, Faculty of Pharmacy, Hamdard University, New Delhi, India: (kiadó nélkül). 2011. 395–402. o. = Indian Journal of Natural Products and Resources Vol. 2(4),
