Közönséges mirtusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Közönséges mirtusz
Virágzó mirtusz a Kármel-hegyen (Izrael)
Virágzó mirtusz a Kármel-hegyen (Izrael)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Mirtuszvirágúak (Myrtales)
Család: Mirtuszfélék (Myrtaceae)
Nemzetség: Mirtusz (Myrtus)
Faj: M. communis
Tudományos név
Myrtus communis
L.
Alfajok
  • M. communis subsp. communis L.
  • M. communis subsp. mucronata Pers.
  • M. communis subsp. tarentina (L.) Nyman – apró levelű mirtusz
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges mirtusz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges mirtusz témájú médiaállományokat és Közönséges mirtusz témájú kategóriát.

A Cettolini Mezőgazdasági és Környezettudományi Kutatóintézet
mirtuszültetvénye (Szardínia, Cagliari)
A mirtusz érett termései
Ilyen eszközökkel szüretelik a mirtuszt

A valódi mirtusz (közönséges mirtusz, Myrtus communis) a kétszikűek (Magnoliopsida) közé tartozó mirtuszfélék (Myrtaceae) családjának névadó faja.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

A Földközi-tenger vidékéről származik, de már az ókorban többfelé termesztették – a mintegy háromezer év alatt számos változata. A kiirtott keménylombú erdők helyén felnövekvő macchia bozót egyik legjellegzetesebb növénye. Mára a világ gyakorlatilag minden, mediterrán éghajlatú vidékén megtalálható, és túl is terjedt azok határain.

Megjelenése[szerkesztés]

Közönséges mirtusz virágok a Királyi Botanikus Kertekben

Nagy, örökzöld, dúsan elágazó, sűrű lombú fa vagy cserje. Természetes élőhelyén 5–7 méterre, dézsában gondozva mintegy méteresre nőhet meg. Fényes, sötétzöld levelei átellenesen állnak; rajtuk nemcsak középér, de a levél két szélén egy-egy fejlettebb oldalér is megfigyelhető.

Krémfehér (ritkábban piros), mintegy 1,5 cm átmérőjű, illatos virágai magányosak vagy 3–7 virágú állernyőbe csoportosulnak a levél tövében. A virágokat a hosszan kinyúló porzók teszik különlegessé. A virágbimbók gömbölyűek.

Termése (valójában áltermés) sötét, kékeslila, egy- vagy sokmagvú, gömbölyű, borsónyi méretű bogyó, aminek tetejét a kehely koronázza. A tömegesen termő bogyók a növényt a virágzás után is igen látványossá teszik, ezért a közönséges mirtuszt sokfelé dísznövénynek ültetik.

Életmódja[szerkesztés]

Nyáron meleget, sok napsütést és lehetőleg nedves talajt igényel. Igen rossz, sziklás talajon is megél. Mérsékelten fagytűrő; a száraz hideget nem viseli el. Vegetatívan (a virágzó ágak végéről szedett dugvánnyal) jól szaporítható.

A mitológiában és a népszokásokban[szerkesztés]

Gyakorlatilag valamennyi, a mirtuszokról elterjedt hiedelem tárgya a Mediterráneumban a többi mirtuszfajnál sokkal gyakoribb közönséges mirtusz volt.

Hatóanyagai[szerkesztés]

Nemcsak virága és termése, de levele is sok (0,1–0,5%) illóolajat tartalmaz, amit vízgőzzel desztillálva, üzemszerűen vonnak ki belőle, főleg kozmetikai célokra. Az olaj fő összetevői:

Felhasználása[szerkesztés]

Bogyóiból lekvárt, illetve szeszt főznek: a mirtuszlikőrnek piros és fehér változata is van. Az édeskés, de egyúttal csípős ízű bogyókat egyes vidékeken a borsot helyettesítő fűszernek használták.

Már az ókorban ismert gyógynövény volt; a Biblia is ekként említi. Ismert gyomorerősítő, az emésztést segítő, valamint vérzéscsillapító, az ereket összehúzó hatása. Olaját főleg az aromaterápiában használják (hörghurut kezelésére); emellett parfümök alapanyaga is.

Magyarországon levele (Myrti folium) és olaja (Myrti aetheroleum) is gyógyhatású készítményként forgalmazható.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Sabiha Sumbul – M Aftab Ahmad – M Asif–Mohd Akhtar: Myrtus communis Linn. A review. (angolul) Department of Pharmacology, Faculty of Pharmacy, Hamdard University, New Delhi, India: (kiadó nélkül). 2011. 395–402. o. = Indian Journal of Natural Products and Resources Vol. 2(4),