Ugrás a tartalomhoz

Mirtusz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mirtusz
Mirtuszág virágokkal és bimbókkal
Mirtuszág virágokkal és bimbókkal
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Mirtuszvirágúak (Myrtales)
Család: Mirtuszfélék (Myrtaceae)
Nemzetség: Myrtus
Tourn.
Fajok

lásd a szövegben

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mirtusz témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mirtusz témájú kategóriát.

A mirtusz gyümölcse
Myrtus communis

A mirtusz (Myrtus), régiesen: irnye a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjának névadó nemzetsége. Száznál több fajt számlál, melyeknek többségét szubtrópusi éghajlatról írták le.

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

Örökzöld fa vagy cserje. Levelei átellenesen állnak, piros vagy fehér virágai pedig magányosak vagy 3–7 virágú álernyőbe csoportosulnak a levél tövében. A gyümölcse egy- vagy sokmagú gömbölyű bogyó, aminek tetejét a kehely koronázza. Az egyes mirtuszfajok megjelenése igen változatos.

Életmódja

[szerkesztés]

Melegkedvelő, de igen rossz talajon is megélő, szárazságtűrő növény. A kiirtott keménylombú erdők helyén felnövő macchia egyik fő alkotója. Mérsékelten fagytűrő. Vegetatívan (a virágzó ágak végéről szedett dugvánnyal) jól szaporítható.

Szimbolikája

[szerkesztés]

A görög-római mitológiában Aphrodité, illetve Vénusz szent fája, a szenvedélyes szerelem, a hűség és a termékenység jelképe volt. Így lett esküvőkön a menyasszonyi koszorúk, kitűzők dísze. Az egyiptomi nők is virágzó mirtuszágakat tűztek a hajukba, ruhájukra.

Az arabok szerint a mirtusz mennyei illata arra utal, hogy a Paradicsomból származik.

A középkorban a Közép-Keleten a béke jelképe volt.

Felhasználása

[szerkesztés]

A legtöbb faj bogyóit eszik, illetve szeszt főznek belőlük. A mirtuszlikőrnek piros és fehér változata is van.

Valamennyi faj sok illóolajat tartalmaz – nemcsak a virágok és a termés, hanem a levelek is, ezért már az ókorban ismert gyógynövény volt. Napjainkban főleg az aromaterápiában használják, de egyúttal parfümök alapanyaga is: a mirtuszolajat vízgőzzel desztillálják a növény leveleiből.

Források

[szerkesztés]