Réti palástfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Réti palástfű
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Rosoidea
Nemzetség-
csoport
:
Potentilleae
Nemzetség: Alchemilla
Faj: A. xanthochlora
Tudományos név
Alchemilla xanthochlora
Szinonimák
  • Alchemilla gottsteiniana Opiz
  • Alchemilla pratensis Opiz
  • Alchemilla sylvestris auct.
  • Alchemilla vulgaris auct.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Réti palástfű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Réti palástfű témájú médiaállományokat és Réti palástfű témájú kategóriát.

A réti palástfű (Alchemilla xanthochlora) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába, az Alchemilla nemzetségébe, ezen belül a rózsafélék családjába tartozó faj.

Magyarországon védett.[2][3] A Vörös könyvben szerepel, a potenciálisan veszélyeztetett száras növényfajok között.[4][5] Védettségéből kifolyólag nem gyűjthető, drogját importáljuk.[6]

A növény botanikai nevét (Alchemilla) az alkimistáknak köszönheti. A levél szélén található gázcsere nyílások vizenyős cseppeket termelnek, melyek a levél közepén gyűlnek össze. Ez felkeltette az alkimisták érdeklődését, akik az arany előállítási kísérleteikhez használták fel.[7]

Megjelenése[szerkesztés]

Magassága 20-50 cm. Apró virágai füzérszerűek, zöldessárga színűek, május-szeptember között nyílnak. 7-11 karéjú, tenyérformájú levelei, tőlevélrózsában rendeződnek, a szélükön finoman fogazottak, fonákjukon szőrösek.[8] Hermafrodita növény, önmegtermékenyítéssel szaporodik. Magjai augusztus és október között érnek.[9]

Előfordulása[szerkesztés]

Legelőkön, réteken, erdőszéleken, cserjésekben, nyirkos talajon nő, de legjobban az agyagos talajban fejlődik. Nőhet félárnyékos helyeken, de az állandó árnyékot nem kedveli.[9] Megtalálható Európában, Ázsia egyes részein[8] és Észak-Amerikában. Magyarországon a Nyugat-Dunántúli láprétek magaskórós társulásaiban elvétve előfordul.[6]

Hatóanyagai[szerkesztés]

6-8% cserzőanyag, kb. 2% flavonid, dimer ellagitannin agrimoniin és laevigatin, pedunculagin.[6]

Gyógyhatásai[szerkesztés]

A népi gyógyászatban a méh, szülés előtti és utáni erősítésére, menstruációs zavarokra, valamint a változás korának panaszaira alkalmazták. Mint sebgyógyítót is nagy becsben tartották.[7] Antioxidáns, antimutagén.[6]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Védett és fokozottan védett növények. termeszetvedelem.hu, 2017. augusztus 12.
  2. Magyarországi védett növények. novenyhatarozo.info. [2016. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 5.)
  3. 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény - és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről. 1. sz. melléklet. Védett növények
  4. Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 272. old. ISBN 963055819X
  5. Vörös Lista. A magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajai. Sopron, 2007. 16. oldal. ISBN 978-963-06-2774-0.
  6. a b c d Gyógynövények és élelmiszernövények A-tól Z-ig. melius.hu
  7. a b Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 131. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  8. a b Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 130. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  9. a b Ehető dísznövények. edenkert.hu, 2014. április 8.