Sédkender

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Sédkender
Eupatorium cannabinum (xndr).jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Nemzetség-
csoport
:
Eupatorieae
Nemzetség: Eupatorium
Faj: E. cannabinum
Tudományos név
Eupatorium cannabinum
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sédkender témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sédkender témájú médiaállományokat és Sédkender témájú kategóriát.

A sédkender vagy kenderpakóca (Eupatorium cannabinum) a fészkesvirágzatúak rendjébe, az őszirózsafélék családjának Eupatorium nemzetségébe tartozó növényfaj. Népies nevei: foghagymaszagú fű, keresztes bodza, királyné asszony káposztája, Kunigundafű, májgyógyítófű, pakóca, paszkonca, vízigyopár, vízikender.

Jellemzői[szerkesztés]

Nedves talajon, folyók és tavak mentén, világos erdőkben, irtásokban gyakori évelő növény, amely 1 m magasra is megnőhet. Keresztben átellenes állású levelei tenyeresen szeldeltek, durván fűrészesek. Virágzata fészek, benne a virágok fehérek vagy rózsaszínűek, csövesek, sátorvirágzatot alkotnak. Termése kaszat, amelyen jól fejlett bóbita van.

Előfordulása, élőhelye[szerkesztés]

Vizes élőhelyek hemikryptofita (az áttelelő szerve közvetlenül a föld alatt vannak) növényfaja. Egész Európában, Észak-Amerikában és Nyugat-Ázsiában elterjedt faj. Magyarországon is sokfelé megtalálható, csak a közép és dél-kelet Alföldön ritkább. Árkok, patakok partján, nedves réteken és erdőszéleken él. Jellegzetes karakterfaja a Convolvulo-Eupatorietum növénytársulásnak.

Alfajai[szerkesztés]

  • Eupatorium cannabinum L. subsp. cannabinum: Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában fordul elő.
  • Eupatorium cannabinum subsp. corsicum (Loisel.) P.Fourn. (Syn: Eupatorium corsicum Loisel.): Franciaországban, Korzikában, Szardíniaban és Olaszországban fordul elő.

Gyógyhatása[szerkesztés]

Mivel segíti a kiválasztást, jótékonyan hat a máj és a vese működési zavaraira. Illóolaja ezenkívül növeli a szervezet általános ellenálló-képességét, az antibiotikumos kezelést általában nem igénylő vírusos fertőzésekkel (például influenza) szemben. Salaktalanító és hashajtó hatása is ismert.

Hatóanyagai szeszkviterpén-laktonok (eupatoriopikrin), poliszacharidok (heteroxilán), flavonoiodok, illóolajok, mérgező pirrolizidin-alkaloidok. Hasonló hatóanyagokat tartalmaz az E. perfoliatum, a pirrolizidin-alkaloidok nélkül.

Felhasználása[szerkesztés]

Ajánlott a máj és a vese működési zavarai, valamint homeopátiás készítményekben vírusfertőzések (például influenza, orr- és garatgyulladás) kiegészítő kezelésére. Manapság ajánlják májelégtelenségnél, vagy rossz májműködésnél fellépő bőrbántalmak ('viszketegség'), valamint egyéb bőrbetegségek, mint a rosacea vagy az acne rosacea (bőrpír) kezelésre.

Alkalmazásánál mindeddig nem tapasztaltak semmiféle mellékhatást, de pirrolizidin alkaloidjai nagy dózisban mérgező hatásúak (májkárosítóak és rákkeltők), ezért az előírt adagolást be kell tartani!

Forrás[szerkesztés]