Máj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A máj topográfiája

A máj (latinul: hepar) a gerincesek egyik szerve. Az ember legnagyobb mirigye, tömege felnőttben a testtömeg 2%-a (1,2 – 1,5 kg). Fontos szerepet játszik az anyagcsere-folyamatokban, méregtelenítésben, bizonyos vegyületek termelésében ill. tárolásában.

Szerkezeti felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A máj strukturális összetevői a következők:

  • Parenchyma

A hepatocyták rendezett lemezei, melyek felnőtt emberben egy sejt vastagságúak normálisan, míg fiatal egyénekben kb. 6 éves korig két sejt vastagságúak.

  • Kötőszöveti stroma

Közvetlenül összefügg a máj külső felszínét borító Glisson-tokkal. Vérerek, nyirokerek, idegek és az epevezetékek haladnak benne.

  • Sinusoidalis kapillárisok

A májsejt lemezek közötti diszkontinuus endothellel borított vérűrök.

  • Perisinusoidalis tér (Disse-tér)

A sinusoid endothel és a hepatocyták között elhelyezkedő tér. Májlebenykék A máj szövettani alapegysége háromféle módon közelíthető meg: klasszikus lebenyke, portális lebenyke és májacinus.

  • Klasszikus lebenyke

A klasszikus májlebenyke egy nagyjából hatszögletű szövethalmazként látható a máj szövettani képén. A v. portae és az a. hepatica ágainak májon belüli megoszlásán alapszik. A sinusoidok kevert portális és artériás vérrel mossák át a sejteket. A lebenyke mérete durván 0,7×2,0 mm. Közepén helyezkedik el a viszonylag tág v. centralis, ide vezetődnek a sinusoidok. A sejtlemezek innen terjednek sugárirányba a periféria felé. A hatszög sarkainál pedig a portális triászok találhatóak. Ennek éleinél a kötőszöveti stroma és a hepatocyták között az ún. Mall-terek találhatóak. Az emberi máj felépítésére jellemző, hogy normálisan igen kevés interlobuláris kötőszövet van, ellentétben például a sertés májával melyben könnyen felismerhetőek a klasszikus lebenyke körvonalai.

  • Portális lebenyke

A portális lebenyke a máj exokrin funkcióját, az epekiválasztást hangsúlyozza. Így ennek tengelye a klasszikus lobulus portális triászának interlobuláris epevezetéke, külső élei pedig három szomszédos v.centralis közé rajzolt képzeletbeli vonalak. Ezen vonalak egy nagyjából háromszögletű idomot határolnak, melyek a klasszikus lebenyke epét szekretáló részeit tartalmazzák.

  • Májacinus

A májacinus mutatja a legjobb összefüggést a vérperfúzió és a máj patológiája között. Rombusz alakú egység, melynek rövid tengelyét két szomszédos klasszikus lobulus közötti portális triász végágai alkotják, hosszú tengelyét pedig az előbbihez legközelebb eső két v. centralis közé húzott egyenes. A hepatocyták minden egyes acinusban három koncentrikus körbe rendeződnek a rövid tengelyt körülvéve: 1. zóna: A klasszikus lebenyke perifériájának felel meg, így a v. portae és a. hepatica ágaiból származó vérellátáshoz legközelebb található. 2. zóna: Az 1. és 2. zóna között, de nincsenek éles határai. 3. zóna: A v. centralishoz legközelebb, a rövid tengelytől legtávolabb. A klasszikus lebenyke legcentrálisabb részének felel meg. Az 1. zóna sejtjei kapják először az oxigénben és tápanyagokban gazdag vért, ezért ezek halnak el utoljára keringési elégtelenségben, és elsőként regenerálódnak. Ezzel szemben a 3. zóna sejtjei mutatnak először nekrózist csökkent vérátáramlás esetén és elsőként mutatnak zsírfelhalmozódást, de utoljára reagálnak epepangásra és toxikus anyagokra.

Perisinusoidalis tér (Disse-tér)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A perisinusoidalis tér a hepatocyták és a vér közötti anyagkicserélődés helye. A hepatocyták basalis felszíne, a sinusoid endothelsejtek és a Kuppfer-sejtek basalis felszíne között fekszik. A májsejtekről szabálytalan mikrobolyhok nyomulnak be ide, melyek mintegy hatszorosára növelik az anyagkicserélődésre szolgáló felszínt. Mivel az endothel diszkontinuus és nincsen folyamatos lamina basalis, a vérplazma és a májsejtek között nincsen jelentős barrier. A májsejtek által termelt fehérjék és lipoproteinek a Disse-teren keresztül transzportálódnak a vérbe. Az itt található Kupffer-sejtek a sinusoid bélését képezik, nyúlványaik a sinusoidok belsejébe nyomulnak. Ezek alapján részt vehetnek a sérült és elöregedett vörösvértestek feldarabolásában, melyek a lépből a v. portae-n keresztül jutnak ide. Itt találhatóak a májcsillagsejtek (Ito-sejtek) is, melyek A-vitamint tárolnak, de patológiás körülmények között kollagént szintetizáló myofibroblasztokká differenciálódhatnak

Szövettan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A máj szövettani képén májsejtszigeteket látunk sinusoidokkal együtt. Ezek a sinusoidok közvetlen kapcsolatban állnak a májsejtekkel vagy más néven hepatocytákkal; és a vér valamint a májsejtek között anyagkicserélődést szolgálják. Felépítését tekintve a vena centralisok jelentik a lebenyke közepét, melynek éleit a portális triászok kötik össze. A triász az arteria hepatica és vena portae ágaiból, illetve az epe canaliculusokból áll.

Szerkezeti felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A máj strukturális összetevői a következők:

  • Parenchyma

A hepatocyták rendezett lemezei, melyek felnőtt emberben egy sejt vastagságúak normálisan, míg fiatal egyénekben kb. 6 éves korig két sejt vastagságúak.

  • Kötőszöveti stroma

Közvetlenül összefügg a máj külső felszínét borító Glisson-tokkal. Vérerek, nyirokerek, idegek és az epevezetékek haladnak benne.

  • Sinusoidalis kapillárisok

A májset lemezek közötti diszkontinuus endothellel borított kapillárisok

  • Perisinusoidalis tér (Disse-tér)

A sinusoid endothel és a hepatocyták között

Májlebenykék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A máj három részre osztható: klasszikus lebenyke, portális lebenyke és májacinus.

  • Klasszikus lebenyke

A klasszikus májlebenyke egy nagyjából hatszögletű szövethalmazként látható a máj szövettani képén. A v. portae és az a. hepatica ágainak májon belüli megoszlásán alapszik. A sinusoidok kevert portális és artériás vérrel mossák át a sejteket. A lebenyke mérete durván 0,7×2,0 mm. Közepén helyezkedik el a viszonylag tág v. centralis, ide vezetődnek a sinusoidok. A sejtlemezek innen terjednek sugárirányba a periféria felé. A hatszög sarkainál pedig a portális triászok találhatóak. Ennek éleinél a kötőszöveti stroma és a hepatocyták között az ún. Mall-terek találhatóak. Az emberi máj felépítésére jellemző, hogy normálisan igen kevés interlobuláris kötőszövet van, ellentétben például a sertés májával melyben könnyen felismerhetőek a klasszikus lebenyke körvonalai.

  • Portális lebenyke

A portális lebenyke a máj exokrin funkcióját, az epekiválasztást hangsúlyozza. Így ennek tengelye a klasszikus lobulus portális triászának interlobuláris epevezetéke, külső élei pedig három szomszédos v.centralis közé rajzolt képzeletbeli vonalak. Ezen vonalak egy nagyjából háromszögletű idomot határolnak, melyek a klasszikus lebenyke epét szekretáló részeit tartalmazzák.

  • Májacinus

A májacinus mutatja a legjobb összefüggést a vérperfúzió és a máj patológiája között. Rombusz alakú egység, melynek rövid tengelyét két szomszédos klasszikus lobulus közötti portális triász végágai alkotják, hosszú tengelyét pedig az előbbihez legközelebb eső két v. centralis közé húzott egyenes. A hepatocyták minden egyes acinusban három koncentrikus körbe rendeződnek a rövid tengelyt körülvéve:

1. zóna: A klasszikus lebenyke perifériájának felel meg, így a v. portae és a. hepatica ágaiból származó vérellátáshoz legközelebb található.

2. zóna: Az 1. és 2. zóna között, de nincsenek éles határai.

3. zóna: A v. centralishoz legközelebb, a rövid tengelytől legtávolabb. A klasszikus lebenyke legcentrálisabb részének felel meg.

Az 1. zóna sejtjei kapják először az oxigénben és tápanyagokban gazdag vért, ezért ezek halnak el utoljára keringési elégtelenségben, és elsőként regenerálódnak. Ezzel szemben a 3. zóna sejtjei mutatnak először nekrózist csökkent vérátáramlás esetén és elsőként mutatnak zsírfelhalmozódást, de utoljára reagálnak epepangásra és toxikus anyagokra.

Perisinusoidalis tér (Disse-tér)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A perisinusoidalis tér a hepatocyták és a vér közötti anyagkicserélődés helye. A hepatocyták basalis felszíne, a sinusoid endothelsejtek és a Kuppfer-sejtek basalis felszíne között fekszik. A májsejtekről szabálytalan mikrobolyhok nyomulnak be ide, melyek mintegy hatszorosára növelik az anyagkicserélődésre szolgáló felszínt. Mivel az endothel diszkontinuus és nincsen folyamatos lamina basalis, a vérplazma és a májsejtek között nincsen jelentős barrier. A májsejtek által termelt fehérjék és lipoproteinek a Disse-teren keresztül transzportálódnak a vérbe. Az itt található Kuppfer-sejtek a sinusoid bélését képezik, nyúlványaik a sinusoidok belsejébe nyomulnak. Ezek alapján részt vehetnek a sérült és elöregedett vörösvértestek feldarabolásában, melyek a lépből a v. portae-n keresztül jutnak ide.

Itt találhatóak a májcsillagsejtek (Ito-sejtek) is, melyek A-vitamint tárolnak, de patológiás körülmények között kollagént szintetizáló myofibroblasztokká differenciálódhatnak

Funkciói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az anyagcsere legfontosabb szerve. A következő folyamatokban vesz részt:

A máj betegségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A májbetegségek gyógyítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természetes gyógymódok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A máj betegségeinek gyógyítására leginkább a máriatövis (Silybum marianum) használatos. Az alkoholizmus által okozott májzsugor esetén is sikerrel alkalmazható.men.webmd.com Hasznos még az articsóka (Cynara scolymus), a gyermekláncfű (Taraxacum officinale), kiegészítőként borbolya, gyömbér, ánizs stb.Erica Angyal angol nyelvű cikke Paracetamol túladagolásban szenvedő patkányokon végzett kísérletek a friss ananász jótékony hatását igazolták.academicjournals.org Kerülni kell a túlzott zsír- és proteinbevitelt. A természetgyógyászat holisztikusan közelít a májbetegségekhez, és azt vallja, hogy ilyenkor is a teljes szervezet gyógyítására van szükség. Változtatni kell az étrenden, főleg a zöld színű zöldségek, mogyorók, tej, gyümölcsök (kivéve a citrusféléket), kevés rizs ajánlottak. A kávés beöntés már csak az igazán bátraknak javallott.Marc Leduc honlapja


Orvosi terápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetes gyógymódok egy szűk alternatívát jelentenek, de nem helyettesítik a szakorvosok által alkalmazott, korszerű terápiás eljárásokat. Ezek tárgyalása messze meghaladná a jelen szócikk kereteit. A májműködés teljes összeomlása esetén ma már egyre gyakrabban alkalmazzák a májátültetést.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Máj témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a máj címszóra a Wikiszótárban!

Angol nyelvű lapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar lapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]