Articsóka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Articsóka
Articsókabimbók főzésre készen
Articsókabimbók főzésre készen
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Cichorioideae
Nemzetség-
csoport
:
Cardueae
Alnemzetség-
csoport
:
Echinopsidinae
Nemzetség: Cynara
Faj: C. scolymus
Tudományos név
Cynara scolymus
L.[1]
Szinonimák
  • Cynara cardunculus L.[2]
  • Cynara cardunculus subsp. cardunculus[3]
  • Cynara cardunculus var. scolymus[4]
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Articsóka témájú médiaállományokat és Articsóka témájú kategóriát.

Az articsóka (Cynara scolymus) Észak-Afrikában őshonos fészkesvirágzatú zöldség- és gyógynövény. Az ókori görögök óta népszerű zöldségféle. Európában főleg a Földközi-tenger térségében – leginkább Spanyolországban – termesztik, de konzervált formában az északibb területeken is fogyasztják.[5] Magyarországon sokáig dísznövényként tartották.

Rendszertana[szerkesztés]

Más rendszerezők a Cynara cardunculus fajba,[2] esetleg ennek típusalfajába olvasztották, azaz Cynara cardunculus subsp. cardunculus néven,[3] megint mások ugyanezen fajnak egyik változataként, azaz Cynara cardunculus var. scolymus néven[4] tárgyalják.

Megjelenése[szerkesztés]

Magas termetű, évelő növény. Zöldeskék, osztott, hosszú leveleinek fonákja fehéres színű.

Ránézésre rokonaihoz, a bogáncsformákhoz és a szamárkenyérhez hasonlóan veszedelmesen szúrósnak tűnik, filces-szőrös levelei azonban puhák, kellemes tapintásúak.

Magról hajtva többnyire csak a második évben kezd virítani, és 3-4 éven át ad jó termést. A bogáncséhoz hasonló, bíborszínű, majd’ ökölnyire megnövő fészekvirágzatai a nyár végén jelennek meg a virágzati tengelyeken.

Felhasználása[szerkesztés]

Zöldségnövény: elhúsosodott virágzati tengelye és fészekpikkelyeinek töve képvisel táplálkozási értéket.[5] Emiatt a fészekpikkelyekkel fedett virágzati bimbókat kocsányuk húsos részével együtt szedik le a növényről, majd blansírozás, párolás, sütés, marinálás és egyéb műveletek után eszik. Az olasz és francia éttermekből nem hiányozhat. Vásárlásnál érdemes a kisebb bimbókat választani. Készíthető belőle előétel fűszeres mártással, vagy megtölthető húsfélével. Markáns íze miatt nem kell fűszerezni, elég citromlével meglocsolni.

Az antik világban drága ínyencségnek számított: nem annyira íze, mint inkább vélt afrodiziákumos hatása miatt. Ezt ugyan nem sikerült tudományosan igazolni, de az articsóka a mediterrán konyha jóvoltából igen elterjedt.

Beltartalmi anyagai[szerkesztés]

Beltartalmi anyagai: cinarin, szeszkviterpén-laktonok, alkaloidok, flavonoidok (szkolimozid), inulin, aromaanyagok, keserűanyagok.

Termesztése[szerkesztés]

Articsóka virágzata

Április második felében állandó helyre, 1×1 m távolságra vetik, de így csak a következő évben szedhető, míg palántázással már az első évben is ad termést.

A palántaneveléshez már februárban melegágyba, cserépbe vetik a magot, márciusban válogatják a hajtásokat, és májusban ültetik ki állandó helyére. A hajtásválogatáskor leszedett rügydugványok továbbra is melegágyban tartva gyökereztethetők.

Víz- és tápanyagigényes növény. Ősszel az elvirágzott virágzati szárat kitörik, és felkupacolással, takarással védik a téli fagyok ellen – a védelmet a következő év áprilisában távolítják el. Ilyenkor ismét átnézik a hajtásokat, és a két legfejlettebbet hagyják meg. A virágzatkezdemény általában júliustól szeptemberig folyamatosan szedhető.

Ábrázolása a művészetekben[szerkesztés]

A magyar irodalomban Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában című regényében tesz szert különös szerepre, amikor a nagy Levin az úriember fogalmának meghatározására használja: „Úriember nem eszi az articsókát vajasmorzsával. Ez a felcseperedett kispolgárok legrútabb szokása”.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A(z) „Cynara scolymus L.” adatlapja a The Plant List adatbázisában. The Plant List, Version 1.1. Royal Botanic Gardens, Kew és Missouri Botanical Garden, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  2. ^ a b Cynara cardunculus information from NPGS/GRIN. www.ars-grin.gov. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  3. ^ a b Cynara scolymus L. – Accepted names. www.tropicos.org. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  4. ^ a b Aaron Rottenberg, Daniel Zohary (1996. February). „The wild ancestry of the cultivated artichoke”. Genetic Resources and Crop Evolution 43 (1), 53–58. o. DOI:10.1007/BF00126940. (Hozzáférés ideje: 2016. december 3.)  
  5. ^ a b Dr. Siegfried Danert, Dr. Peter Hanelt, Dr. Johannes Helm, Dr. Joachim Kruse, Dr. Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította:Dr. Horánszky András és Dr. Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Dr. Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 316. o.  

További információk[szerkesztés]

Wikiszótár
Nézd meg az articsóka címszót a Wikiszótárban!