Articsóka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Articsóka
Articsókabimbók főzésre készen
Articsókabimbók főzésre készen
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Cichorioideae
Nemzetség-
csoport
:
Cardueae
Alnemzetség-
csoport
:
Echinopsidinae
Nemzetség: Cynara
Faj: C. scolymus
Tudományos név
Cynara scolymus
L.[1]
Szinonimák
  • Cynara cardunculus L.[2]
  • Cynara cardunculus subsp. cardunculus[3]
  • Cynara cardunculus var. scolymus[4]
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Articsóka témájú médiaállományokat és Articsóka témájú kategóriát.

Az articsóka (Cynara cardunculus var. scolymus) Észak-Afrikában őshonos fészkesvirágzatú zöldség- és gyógynövény. Az ókori görögök óta fogyasztott zöldségféle. Európában főleg a Földközi-tenger térségében – leginkább Olaszországban – termesztik, de konzervált formában az északibb területeken is fogyasztják.[5] Magyarországon sokáig dísznövényként tartották.

Rendszertana[szerkesztés]

Más rendszerezők a Cynara cardunculus fajba,[2] esetleg ennek típusalfajába olvasztották, azaz Cynara cardunculus subsp. cardunculus néven,[3] megint mások ugyanezen fajnak egyik változataként, azaz Cynara cardunculus var. scolymus néven[4] tárgyalják.

Megjelenése[szerkesztés]

Magas termetű, évelő növény. Zöldeskék, osztott, hosszú leveleinek fonákja fehéres színű.

Ránézésre rokonaihoz, a bogáncsformákhoz és a szamárkenyérhez hasonlóan veszedelmesen szúrósnak tűnik, filces-szőrös levelei azonban puhák, kellemes tapintásúak.

Magról hajtva többnyire csak a második évben kezd virítani, és 3-4 éven át ad jó termést. A bogáncséhoz hasonló, bíborszínű, majd’ ökölnyire megnövő fészekvirágzatai a nyár végén jelennek meg a virágzati tengelyeken.

Felhasználása[szerkesztés]

Zöldségnövény: elhúsosodott virágzati tengelye és fészekpikkelyeinek töve képvisel táplálkozási értéket.[5] Emiatt a fészekpikkelyekkel fedett virágzati bimbókat kocsányuk húsos részével együtt szedik le a növényről, majd blansírozás, párolás, sütés, marinálás és egyéb műveletek után eszik. Az olasz és francia éttermekből nem hiányozhat. Vásárlásnál érdemes a kisebb bimbókat választani. Készíthető belőle előétel fűszeres mártással, vagy megtölthető húsfélével. Markáns íze miatt nem kell fűszerezni, elég citromlével meglocsolni.

Az antik világban drága ínyencségnek számított: nem annyira íze, mint inkább vélt afrodiziákumos hatása miatt. Ezt ugyan nem sikerült tudományosan igazolni, de az articsóka a mediterrán konyha jóvoltából igen elterjedt.

Beltartalmi anyagai[szerkesztés]

Beltartalmi anyagai: cinarin, szeszkviterpén-laktonok, alkaloidok, flavonoidok (szkolimozid), inulin, aromaanyagok, keserűanyagok.

Termesztése[szerkesztés]

Articsóka virágzata

Április második felében állandó helyre, 1×1 m távolságra vetik, de így csak a következő évben szedhető, míg palántázással már az első évben is ad termést.

A palántaneveléshez már februárban melegágyba, cserépbe vetik a magot, márciusban válogatják a hajtásokat, és áprilisban ültetik ki állandó helyére. A hajtásválogatáskor leszedett rügydugványok továbbra is melegágyban tartva gyökereztethetők.

Víz- és tápanyagigényes növény. Ősszel az elvirágzott virágzati szárat kitörik, és felkupacolással, takarással védik a téli fagyok ellen – a védelmet a következő év áprilisában távolítják el. Ilyenkor ismét átnézik a hajtásokat, és a két legfejlettebbet hagyják meg. A virágzatkezdemény általában júliustól szeptemberig folyamatosan szedhető.

Termelése[szerkesztés]

Főbb articsókatermelők – 2017
Ország Termésmennyiség
(tonna)
 ITA 389 813
 EGY 323 866
 ESP 208 463
 PER 154 552
 ALG 124 659
 ARG 110 657
 CHN 90 397
 FRA 47 190
 USA 45 382
 MAR 44 591
Forrás:
ENSZ FAO[6]

Ábrázolása a művészetekben[szerkesztés]

A magyar irodalomban Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában című regényében tesz szert különös szerepre, amikor a nagy Levin az úriember fogalmának meghatározására használja: „Úriember nem eszi az articsókát vajasmorzsával. Ez a felcseperedett kispolgárok legrútabb szokása”.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A(z) „Cynara scolymus L.” adatlapja a The Plant List adatbázisában. The Plant List, Version 1.1. Royal Botanic Gardens, Kew és Missouri Botanical Garden, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  2. a b Cynara cardunculus information from NPGS/GRIN. www.ars-grin.gov. [2014. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  3. a b Cynara scolymus L. – Accepted names. www.tropicos.org. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  4. a b Aaron Rottenberg, Daniel Zohary (1996. February). „The wild ancestry of the cultivated artichoke”. Genetic Resources and Crop Evolution 43 (1), 53–58. o. DOI:10.1007/BF00126940. (Hozzáférés ideje: 2016. december 3.)  
  5. a b Siegfried Danert, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Horánszky András és Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 316. o.  
  6. " FAOSTAT-kimutatás

További információk[szerkesztés]

File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg az articsóka címszót a Wikiszótárban!