Magas aranyvessző
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Virágzó magas aranyvessző
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Solidago gigantea Aiton | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Magas aranyvessző témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Magas aranyvessző témájú médiaállományokat és Magas aranyvessző témájú kategóriát. |
A magas aranyvessző vagy késői, illetve kései aranyvessző (Solidago gigantea) az őszirózsafélék családjának őszirózsaformák alcsaládjába tartozó aranyvessző (Solidago) növénynemzetség egyik faja, virágos, évelő gyógynövény.
Egyéb elnevezései: észak mimózája,[1] jágerkender,[1][2][3] magyarmimóza,[1] nyárimimóza,[1] semfűsemfa,[1] vadmimóza.[1]
Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]
A legtöbb aranyvesszőhöz hasonlóan ez is Észak-Amerikában honos; onnan hozták át Európába dísznövénynek kertekbe, parkokba. Azóta számos termőhelyen, így Magyarországon is kivadult: a Dunántúlon közönséges gyom, de Somogy, Zala és Vas vármegyében különösen gyakori. A magas aranyvessző az Egyesült Államokban általánosan elterjedt, elsősorban ártereken fordul elő. Észak-Amerika keleti partvidékén problémákat okozó gyomosító faj. Európában is főként az ártéri területeken található meg, de mára a szárazabb gyepeken is tömeges és természetvédelmi problémákat okoz.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
50–220 cm magas, kúszó gyöktörzses évelő. Felálló szára csak a virágzatban elágazó, a fölső része szőrös. Levelei mintegy 10 cm hosszúak, szórtan állnak a száron, lándzsásak, hosszúkásak, a szélük alul ép, a kihegyezett levélcsúcs felé fűrészes. A mintegy 5 mm-es, sárga fészkek sűrűn, az ívesen hátragörbülő, bugás fürtvirágzatok egyik oldalán nyílnak. A fészek szélén növő nyelves virágai alig hosszabbak a csöveseknél, a szirmok összenőttek. A termése kaszat.
Életmódja, termesztése[szerkesztés]
A nemzetség egyéb tagjaihoz hasonlóan meglehetősen igénytelen, a gondozatlan kertekben, parkokban is jól megél, de leginkább a nedves–vizenyős termőhelyeken. Kivadulva az ártereken, liget- és láperdők, mocsarak növénye. Enyhén mészkerülő. Június–október között virágzik.
Felhasználása[szerkesztés]
Dísznövényként ültetik kertekbe, parkokba.
Gyógynövényként is felhasználják: drogja jobb minőségű és több hatóanyagot tartalmaz, mint a Magyarországon őshonos közönséges aranyvesszőé. Virága a drog (Solidaginis herba); virágzatát többnyire júniusban, a virágzás kezdetén gyűjtik, hogy a szárítás során bekövetkező termésérés minél kevésbé következzen be. 4 kg friss növényi részből lesz 1 kg száraz anyag, melynek bezsákolásánál a belélegzett szőrbóbiták nyálkahártya- és fogínygyulladást okozhatnak az arra érzékenyeknél, így csomagolás közben érdemes védeni a szemet, az orrot és a szájat.[2] A drog hatóanyagait és jelenkori felhasználását (a rokon fajokéval együtt) a nemzetség leírásánál ismertetjük.
Az aranyvesszőfajok kaszattermését Észak-Amerikában az indiánok fogyasztották.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f magas aranyvessző (Solidago gigantea). In Csapody Vera – Priszter Szaniszló: Magyar növénynevek szótára. Lektorálta: Kárpáti Zoltán és Jolsvay Alajos. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1966. 123. o. ISBN nélkül
- ↑ a b Aranyvesszőfű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 80–81; 448., 476. o. ISBN 963-241-190-0 (Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása.)
- ↑ a b Magas aranyvessző (Solidago gigantea). In Tuba Zoltán: Vízinövények. Rajzolta: Bíró Krisztina. A borítót Urai Erika tervezte. Budapest: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. 1987. 60. o. = Búvár zsebkönyvek (ISSN 0324-3168), ISBN 963-11-5242-1
Források[szerkesztés]
- A Pallas nagy lexikona
- Babulka Péter: Aranyvessző-fajok
- Magas aranyvessző Archiválva 2007. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A(z) „Solidago gigantea Aiton” adatlapja a The Plant List adatbázisában. The Plant List, Version 1.1. Royal Botanic Gardens, Kew és Missouri Botanical Garden, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2017. május 30.)
- Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 507. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
- Aranyvesszőfű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 80–81. o. ISBN 963-241-190-0 (Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása.)
- Magas aranyvessző (Solidago gigantea). In Tuba Zoltán: Vízinövények. Rajzolta: Bíró Krisztina. A borítót Urai Erika tervezte. Budapest: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. 1987. 60. o. = Búvár zsebkönyvek (ISSN 0324-3168), ISBN 963-11-5242-1
