Magas aranyvessző

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Magas aranyvessző
Virágzó magas aranyvessző
Virágzó magas aranyvessző
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Fészkesek (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport
:
Astereae
Nemzetség: Aranyvessző (Solidago)
Faj: S. gigantea
Tudományos név
Solidago gigantea
Aiton
Szinonimák
Szinonimák
  • Aster latissimifolius var. serotinus (Aiton) Kuntze
  • Doria dumetorum (Lunell) Lunell
  • Doria pitcheri (Nutt.) Lunell
  • Solidago cleliae DC.
  • Solidago dumetorum Lunell
  • Solidago gigantea subsp. gigantea
  • Solidago gigantea var. gigantea
  • Solidago gigantea var. pitcheri (Nutt.) Shinners
  • Solidago gigantea subsp. serotina (Kuntze) McNeill
  • Solidago gigantea var. serotina (Kuntze) Cronquist
  • Solidago gigantea var. shinnersii Beaudry
  • Solidago × leiophallax Friesner
  • Solidago pitcheri Nutt.
  • Solidago serotina Aiton
  • Solidago serotina var. gigantea (Aiton) A.Gray
  • Solidago serotina var. minor Hook.
  • Solidago serotina var. serotina
  • Solidago serotina f. serotina
  • Solidago serotinoides Á.Löve et D.Löve
  • Solidago shinnersii (Beaudry) Beaudry
  • Solidago somesii Rydb.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Magas aranyvessző témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Magas aranyvessző témájú médiaállományokat és Magas aranyvessző témájú kategóriát.

A magas aranyvessző vagy késői, illetve kései aranyvessző (Solidago gigantea) az őszirózsafélék családjának őszirózsaformák alcsaládjába tartozó aranyvessző (Solidago) növénynemzetség egyik faja, virágos, évelő gyógynövény.

Egyéb elnevezései: észak mimózája,[1] jágerkender,[1][2][3] magyarmimóza,[1] nyárimimóza,[1] semfűsemfa,[1] vadmimóza.[1]

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

A legtöbb aranyvesszőhöz hasonlóan ez is Észak-Amerikában honos; onnan hozták át Európába dísznövénynek kertekbe, parkokba. Azóta számos termőhelyen, így Magyarországon is kivadult: a Dunántúlon közönséges gyom, de Somogy, Zala és Vas megyében különösen gyakori. A magas aranyvessző az Egyesült Államokban általánosan elterjedt, elsősorban ártereken fordul elő. Észak-Amerika keleti partvidékén problémákat okozó gyomosító faj. Európában is főként az ártéri területeken található meg, de mára a szárazabb gyepeken is tömeges és természetvédelmi problémákat okoz.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

50–220 cm magas, kúszó gyöktörzses évelő. Felálló szára csak a virágzatban elágazó, a fölső része szőrös. Levelei mintegy 10 cm hosszúak, szórtan állnak a száron, lándzsásak, hosszúkásak, a szélük alul ép, a kihegyezett levélcsúcs felé fűrészes. A mintegy 5 mm-es, sárga fészkek sűrűn, az ívesen hátragörbülő, bugás fürtvirágzatok egyik oldalán nyílnak. A fészek szélén növő nyelves virágai alig hosszabbak a csöveseknél, a szirmok összenőttek. A termése kaszat.

Életmódja, termesztése[szerkesztés]

A nemzetség egyéb tagjaihoz hasonlóan meglehetősen igénytelen, a gondozatlan kertekben, parkokban is jól megél, de leginkább a nedves–vizenyős termőhelyeken. Kivadulva az ártereken, liget- és láperdők, mocsarak növénye. Enyhén mészkerülő. Június–október között virágzik.

Felhasználása[szerkesztés]

Dísznövényként ültetik kertekbe, parkokba.

Gyógynövényként is felhasználják: drogja jobb minőségű és több hatóanyagot tartalmaz, mint a Magyarországon őshonos közönséges aranyvesszőé. Virága a drog (Solidaginis herba); virágzatát többnyire júniusban, a virágzás kezdetén gyűjtik, hogy a szárítás során bekövetkező termésérés minél kevésbé következzen be. 4 kg friss növényi részből lesz 1 kg száraz anyag, melynek bezsákolásánál a belélegzett szőrbóbiták nyálkahártya- és fogínygyulladást okozhatnak az arra érzékenyeknél, így csomagolás közben érdemes védeni a szemet, az orrot és a szájat.[2] A drog hatóanyagait és jelenkori felhasználását (a rokon fajokéval együtt) a nemzetség leírásánál ismertetjük.

Az aranyvesszőfajok kaszattermését Észak-Amerikában az indiánok fogyasztották.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f magas aranyvessző (Solidago gigantea). In Csapody Vera – Priszter Szaniszló: Magyar növénynevek szótára. Lektorálta: Kárpáti Zoltán és Jolsvay Alajos. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1966. 123. o. ISBN nélkül  
  2. ^ a b Aranyvesszőfű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 80–81; 448., 476. o. ISBN 9632411900 (Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása.)  
  3. ^ a b Magas aranyvessző (Solidago gigantea). In Tuba Zoltán: Vízinövények. Rajzolta: Bíró Krisztina. A borítót Urai Erika tervezte. Budapest: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. 1987. 60. o. = Búvár zsebkönyvek (ISSN 0324–3168), ISBN 9631152421  

Források[szerkesztés]