Drog (gyógyszergyártás)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az eredetileg Dioszkoridész (i.sz. 40–90 körül) által összeállított gyógynövénydrogokat leíró és rendszerező herbáriumnak, a De materia medica című 15. századi bizánci kiadása

A drog szakkifejezés a gyógyszerészetben – és ebből következően az orvosi gyakorlatban – a természetes eredetű, gyógyászati vagy élvezeti célokra alkalmas, hatóanyagokat tartalmazó, szárított és felaprított növényi vagy ritkábban állati részeket jelent (aprított levelek, gyökerek, kérgek, virágrészek vagy egészben őrölt bogarak). A drogokat gyakran, – megfelelő előkészítés után – további hatóanyag extrakciónak (kivonásnak) vetik alá és kivonatukat, főzetüket vagy forrázatukat használják terápiás célokra. A gyógyszerészet drog szakkifejezése nem keverendő össze a közbeszédben szabadon és pontos értelmezés nélkül a kábítószerekre használt „drog” szóval.[1][2]

A drog szó eredete[szerkesztés]

Butyrum cacao, azaz kakaóvaj, a kakaócserje drogja, a Theobroma cacao pörkölt és hámozott magvaiból préselt zsiradék, mely hosszú ideig volt a kúpkészítés alapanyaga
Sellak az V. Magyar Gyógyszerkönyv érvényességéig hivatalos drog, amely a bélben oldódó gyógyszerek készítéséhez volt használatos bevonószer
Mel depuratum a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drog, melyet a háziméhek (Apis mellifera) készítenek a virágok begyűjtött nektárjából és mézharmatjából. Roboráló, ízjavító és édesítőszerként használják a gyógyszerkészítésben
Kőrisbogár (Lytta vesicatoria) melynek őrleményét kantaridin alkaloidja miatt afrodiziákumként használták

A "drog" kifejezés az eredetét tekintve nemzetközi szó, a francia drogue (=vegyszer) alapján. Ennek származéka az angol drug (=gyógyszer, altató, kábítószer). A francia szó eredete vitatott, általában úgy gondolják, hogy ennek a régi alnémet droge (=száraz) a forrása, mások szerint keleti eredetű szó. A magyar nyelvbe német közvetítéssel került be.[3]

Félreértések a drog szó használatában[szerkesztés]

Az utóbbi évtizedekben a „drog” kifejezés gyökeret vert a magyar közbeszédben és bár pontos definíció sohasem tartozott hozzá, az utca emberének szóhasználatban a legtöbbször kábítószereket vagy néha szélesebb értelemben pszichotrop anyagokat értenek alatta. A magyar gyógyszerészi szakirodalomban a drog egyetlen jelentése: természetes eredetű, többnyire szárított növényi vagy ritkábban állati alkotórész, amelynek gyógyító hatást tulajdonítanak és amelyet gyógyszerek előállításához használnak. A drog, mint szakkifejezés tehát a magyar nyelvben nem jelent kábítószert, de még pszichotrop anyagot sem.[4] Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy a gyógyszerészi értelemben használt és nevezett drogok között ne fordulna elő pszichotrop anyag vagy addiktív szer (pl. ópium).

A magyar jog a kábítószerekkel kapcsolatos nyelvhasználatában a „drog”, mint definiálatlan kifejezés nem kap értelmet, ebből következően a törvények szövegében sem fordul elő.[* 1] Ugyanakkor említést érdemel az az ellentmondás, hogy miközben a jog a törvények szövegének megfogalmazásában kerüli a nem definiált drog szó használatát, addig a magyar Nemzeti Drogellenes Stratégia Program szabadon, értelmezés nélkül használja azt.[5]

A magyar nyelvben gyökeret vert „drog” szó fogalmának tisztázásakor nem hagyható figyelmen kívül annak angol eredete, a drug kifejezés, amely angolszász nyelvterületen egyaránt jelent gyógyszert és kábítószert. Bár az angol szakirodalom igyekszik a kábítószereket a közönséges gyógyszerekből különválasztva azokat specifikus „controlled substances” elnevezéssel illetni, ez a törekvés csak a szigorúbb szóhasználatot megkövetelő szakirodalmi munkákban, tankönyvekben vált elfogadottá. Még a beszélt szaknyelvben is a rövidebb hangzású „drug” elnevezés a gyakoribb. Ez a tendencia megtalálható a magyar írott és beszélt szaknyelvben is.

A drog fogalma és jelentősége[szerkesztés]

A gyógyszerészeti értelemben használt „drog” kifejezés természetes eredetű, többé-kevésbé feldolgozott szárított anyagot jelent, mely gyógyító hatással rendelkezik, vagy valamilyen előnyös tulajdonsága (íze, illata, aromája) miatt gyógyszerek gyártásához segédanyagként felhasználható. A szárított növényi részeken túl a drogok közé tartoznak egyéb növényi eredetű anyagok (gumiarábikum, hasisgyanta, ópium stb.), állati eredetű anyagok (méz, sellak, szépiacsont, kőrisbogárpor, csukamájolaj stb.), gombák (siitake, anyarozs stb.), zuzmók, egysejtűek termékei (izlandi zuzmó, agaragar), valamint különféle vizes vagy alkoholos kivonatok, tinktúrák. A drogok többnyire a terápia szempontjából fontos hatóanyagot szolgáltatják, ritkábban segédanyagként használják a gyógyszerformák előállításához (kakaóvaj, sellak, agar). A drogok előállításával és minősítésével foglalkozó tudomány a farmakognózia.

Az ipari méretű gyógyszergyártás és a szintetikus hatóanyagok 19. század végi térnyeréséig a drogok képezték a gyógyszerkincs nagy részét. A természetből gyűjtött és előkészített (szárított, aprított, őrölt, extrahált) drogokból a gyógyszerész manufakturális módszerekkel állította elő a gyógyszerkészítményeket. A régi patikák a drogokat gyakran feldolgozás nélkül, házi használatra közvetlenül is értékesítették. A 19. század közepéig a drogok használata a betegség leküzdésére, vagy megelőzésére szinte az egyetlen lehetőség volt a medicina terápiás eszköztárában.

A szintetikus hatóanyagokra épülő gyógyszeripar megjelenésével a terápiás gyakorlat megváltozott és a medicina figyelme az új, szintetikusan előállított farmakonok felé fordult. A szintetikus anyagok olyan farmakológiai előnyökkel rendelkeztek a fitoterápiával szemben, hogy a gyógynövényekkel és más természetes eredetű szerekkel való gyógyítás elavulttá vált. Ez magával hozta a drogok fokozatos kiszorulását és a manufakturális gyógyszerkészítés visszafejlődését.

Ennek ellenére a gyógynövényekkel történő gyógyítás, a drogok használata nem tűnt el teljesen a medicina eszköztárából. Az utóbbi évtizedekben a természetes alapú gyógyszerek használata második virágkorát éli. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint a világban a betegek közel 80 százalékát részben vagy teljesen, természetes szerekkel gyógyítják, ami a növényi és állati eredetű drogok fennmaradó jelentőségét bizonyítja.

A világban használatban lévő drogok nem mindegyikéről bizonyítható, hogy gyógyító hatással rendelkezik. Sok esetben a drog hatásába vetett hit az egyetlen „hatóanyag” a természetes eredetű szerben (ez az ún. placebo-hatás). Ilyen drog lehet például a férfi potencia növelésére használt rinocéroszszarv őrlemény vagy a szépség és fiatalság fenntartására használt szárított és porrá őrölt szamárbőr.

A drog szerepe és használata a modern medicinában[szerkesztés]

Az Egészségügyi Világszervezet statisztikája szerint a fejlett ipari országokban gyártott vagy használt gyógyszereknek közel 40 százaléka származik természetes forrásból, azaz drogokból. Magyarországon az utóbbi évtizedekben az ipari méretű gyógynövénytermesztés gyors fejlődésnek indult és 2021-ben mintegy 50 ezer hektáron termesztenek gyógynövényeket. Az ebből származó 50 ezer tonnát meghaladó gyűjtött drog 60-70%-a exportra kerül. Ezzel Magyarország az Európai Unió legfontosabb gyógynövénydrog beszállítói közé tartozik.

A gyógynövénydrogok hivatalos minősítését Magyarországon a 37/1976. (X.29.) MT rendelet[6] felhatalmazása alapján a Gyógynövény Kutató Intézet, illetve annak jogutódja végezte; 2009. január 1-jétől ezt a rendeletet hatályon kívül helyezték és bármely akkreditált labor végezhet minősítést. A drogokkal szembeni követelményeket a Magyar Gyógyszerkönyv és a Magyar Szabványok tartalmazták, de a Magyar Szabványok európai uniós csatlakozás miatti visszavonásának határnapja után (2010. március 31.) csak a Gyógyszerkönyv cikkelyei érvényesek[7].

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Miután a gyógyszerészet, és medicina hivatalos szóhasználatában (tehát a farmakológiában és farmakognóziában) a „drog” nem jelent kábítószert vagy tudatmódosító anyagot, ezért értelemzavaró lenne és félreértésekre adna okot a törvényekben a drog szó használata.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Erdey-Grúz Tibor: Természettudományi lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. 2. kötet, 169. oldal.
  2. Page C., Curis, M., Sutter, M., Walker, M., Hoffman, B.: Integrated Pharmacology. Mosby, Edinburgh, London, New York, Philadelphia, St. Louis, Sydney, Toronto (2002) 2. kiadás, 2002. 7–9. oldal. ISBN 0 7234 3221 X
  3. Tótfalusi István: Idegen szavaink etimológiai szótára, Anno Kiadó, é.n., helytelen ISBN kód: 963 375 179 0
  4. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph. Hg. VIII.) hivatalos növényi drogok és növényi eredetű készítmények. https://uni-eszterhazy.hu/public/uploads/phhgviii-drogok20180903_5b8d40d3a13fb.pdf
  5. Nemzeti Drogellenes Stratégia Program. https://www.parlament.hu/irom39/11798/11798.pdf
  6. 37/1976. (X. 29.) MT rendelet a gyógynövények és illóolajok vizsgálatáról, minősítéséről, forgalomba hozataláról és ellenőrzéséről
  7. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph. Hg. VIII.) hivatalos növényi drogok és növényi eredetű készítmények https://uni-eszterhazy.hu/public/uploads/phhgviii-drogok-20161021_5809cb5b89998.pdf

További információk[szerkesztés]

  • Verzárné dr. Petri Gizella. Farmakognózia. Budapest: Medicina Könyvkiadó (1982). ISBN 963-240-129-8 
  • Verzárné dr. Petri Gizella. Drogatlasz. Budapest: Medicina Könyvkiadó (1979). ISBN 963-240-010-0