Orvosi székfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Orvosi székfű
Orvosi székfű (kamilla)
Orvosi székfű (kamilla)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport
:
Anthemideae
Nemzetség: Székfű (Matricaria)
Faj: M. chamomilla
Tudományos név
Matricaria chamomilla
L. 1753
Szinonimák
  • Chamomilla recutita (L.) Rauschert
  • Chamomilla vulgaris Gray
  • Chrysanthemum chamomilla (L.) Bernh.
  • Matricaria recutita L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Orvosi székfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Orvosi székfű témájú kategóriát.

Az orvosi székfű vagy kamilla (Matricaria chamomilla) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó gyógynövény. Egyéb elnevezései: Szent-Iván pipitér, nemes pipitér, pipitér, anyafű, szikfű, szüzekanyja, bubulyka. A pipitér név megtévesztő, mert a botanikai szakirodalom a közeli rokon Anthemis nemzetséget nevezi így. Gyakran összetévesztik a római kamillával.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Földközi-tenger keleti medencéje körüli területről származik. A mérsékelt övben az egész világon elterjedt.[1]

Mezőkön, útszéleken, parlagokon általában nagyobb tömegben fordul elő. A világ több országában termesztik: a legfontosabb termesztő országok közé tartozik Argentína, Bulgária, Egyiptom és Magyarország, kisebb mértékben termesztik Csehországban, Németországban és Spanyolországban.[2]

Jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy-, néha kétéves 10–40 cm magas, gyéren elágazó, melegigényes növény. A levelek szórt állásúak, kopaszok, sallangosan szeldeltek, a sallangok keskeny fonalasak. A végálló fészek 1,5–2,5 cm széles, a fészekpikkelyek zöldes színűek, sötétebb széllel. A szélső, nyelves virágok fehér színűek, levágott, olykor kicsípett csúcsúak, éretten visszahajlók. A csöves virágok sárgák. A kamilla fontos ismertetőjegye, hogy virágzás végén a virágzati vacok kúpos és belül üreges. Termése szürkésfehér kaszat. Az egész növény jellegzetes illatú.[1][3]

Gyűjtése, termesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemesítése Magyarországon az 1960-as években kezdődött; több államilag elismert fajtája van. Üzemi körülmények közötti termesztési technológiáját - több más növénnyel együtt - Kerekes József dolgozta ki az 1970-es években. Begyűjtése vadon termő és termesztett állományból egyaránt történik.[4] Virágait akkor gyűjtik, amikor fehér nyeles virágszirmai vízszintesen állnak (a kamillamező fehér színű).[1] Frissen és szárítva használható.

Hatóanyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virágzatának hatóanyagai: illóolaj, amely szürkéskék színű a lepárlás alatt képződő kamazuléntől; az illóolaj hatóanyagai: bisaboloidok, bisabolol oxidok, en-in-diciklo-éter. Nem illékony hatóanyagok a flavonoidok, ezek glikozidjai, kumarinok, pektinszerű nyálkaanyagok. [5] [1]

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teája nem csak a légutakat tisztítja, hanem gyulladásgátló, nyugtató anyagokat is tartalmaz. Gyulladáscsökkentő, görcsoldó, idegnyugtató, gyomor-, bél-, hólyag-, és epezavaroknál, valamint sebkezelésre, arc-, és hajápolásra is javallják.

Bár régebben szembetegségekre, sűrű szűrőn átszűrve, mind gyulladásgátló borogatásként, mind lemosószerként használták, a kamilla allergiát – és így önmagában is kötőhártya-gyulladást – okozhat, ezért ma már ilyen módon ritkábban alkalmazzák, sőt ellenjavallt.

Illóolaját nagy mennyiségben felhasználja a kozmetikai- és gyógyszeripar.[1] [6]

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben szereplő drogjai: folyékony kivonata (Matricariae extractum fluidum), illóolaja (Matricariae aetheroleum) és virágzata (Matricariae flos), melyet a gasztronómia teaként, vagy kandírozva is felhasznál. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) a kamilla virágzat hagyományos, népi gyógyászati felhasználásaként a megfázás tüneteinek enyhítését, enyhe emésztőszervi panaszok (pl. puffadás) csökkentését, afták, illetve enyhe bőr és nyálkahártya irritációk kezelését (pl. napégés) említi.[7]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Bernáth
  2. Teedrogen und Phytopharmaka: Ein Handbuch für die Praxis auf wissenschaftlicher Grundlage. Max Wichtl (Hrsg.). 4. Auflage. Stuttgart: Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft. 2002. 369–373. o. ISBN 380471854X  
  3. Hajtásos
  4. MEK
  5. Dános
  6. PFAF
  7. Community herbal monograph on Matricaria recutita L., flos (angol nyelven) (pdf). European Medicines Agency, 2014. július 1. (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Matricaria chamomilla L. The Plant List (2010). Version 1., www.theplantlist.org (angolul) Royal Botanic Gardens, Kew and Missouri Botanical Garden (2010) Hozzáférés: 2013. máj. 20. (HTML)
  • Matricaria chamomilla L. www.tropicos.org (angolul) Missouri Botanical Garden Hozzáférés: 2013. máj. 20. (HTML)
  • Bernáth: Bernáth J. (szerk. ). Gyógy- és aromanövények, 3. átdolgozott és bővített kiadás, Budapest: Mezőgazda Kiadó, 413-421. o (2000). ISBN 963 9239 96 8 
  • Hajtásos: Penszka K. (szerk.). A hajtásos növények ismerete. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 176. o (2001). ISBN 963 19 2183 2 
  • Dános: Dános B.. Farmakobotanika, 3. javított kiadás, Budapest: Argumentum, 318. o (2006). ISBN 963 446 204 9 
  • PFAF: Matricaria recutita L.. Plants For A Future. (Hozzáférés: 2013. október 18.)
  • MEK: Fábry György (szerkesztő). Műszaki és természettudományok, Magyarország a XX. században IV. kötet. Szekszárd: Babits Kiadó. Hozzáférés ideje: 2013. október 18. 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]