Afta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Afta
Afta gyulladás az alsó ajkon.
Afta gyulladás az alsó ajkon.

Osztályozás
BNO-10 K12.0
BNO-9 528.2
Adatbázisok
DiseasesDB 13454
MedlinePlus 000998
eMedicine

ent/700  derm/486

ped/2672
MeSH D013281

Az afta egy fájdalmas, gyulladásos udvarral körülvett felületes hámhiány, mely nyálkahártyákon jelentkezik. Elsősorban a szájüregben figyelhető meg a pofa, az ajkak, a szájpad, a nyelv és a garat nyálkahártyáján. Kialakulásának okai még nem teljesen tisztázottak, de kapcsolatban állnak a különböző faktorokra adott T-limfocita mediált immunválasszal. Különböző egyéneknél, különböző kiváltó okokra vezethető vissza, ezek lehetnek vitamin hiány, trauma, stressz, hormonális hatások, allergia, gasztro-intesztinális zavarok, vérképzőrendszeri elváltozások, vírusok, baktériumok, autoimmunitás, pszichés stressz.

A betegség elnevezése az ἄφθη (aphthé) görög szóból származik és jelentése: égni. Az elnevezést igazolja, hogy égő fájdalmat okozó hámsérülésről van szó. Az afta általában egy 2–3 mm-es (de előfordul 2–3 cm méretű is, ez az úgynevezett óriásafta vagy Sutton–féle afta) fájdalmas fekély, melyet fibrin fed, és ettől lesz fehér színű. Spontán jelenik meg és spontán tűnik el.[1]

A fekélyek kialakulása időszakos és két fellángolás között teljesen meggyógyulnak. Az esetek többségében a fekélyek 7-10 napig tartanak és a fekélyes epizódok 3-6 alkalommal fordulnak elő évente. Legtöbbször a szájban a szájnyálkahártya nem keratinizált felszínén jelentkezik (bárhol, kivéve rögzített fogíny, kemény szájpad és a nyelvhát), azonban jóval súlyosabb, ritkábban előforduló formájában érintheti a keratinizált szájnyálkahártya felszínét is. A tünetek az apró kellemetlenségtől egészen az evést és ivást is befolyásoló tünetekig terjedhetnek. Súlyos formájában a tápanyaghiánynak köszönhető súlyvesztést és általános gyengeséget is okozhat. Az afta elég elterjedt, körülbelül a népesség 20%-át érinti. Az előfordulása gyakori gyerekkorban vagy ifjúkorban és az állapot általában évekig fennáll mielőtt fokozatosan eltűnne. Közvetlen gyógymód nincs rá, kezelése elsősorban a fájdalom csökkentésére, a gyógyulási idő lerövidítésére és a fekélyes epizódok gyakoriságának a csökkentésére irányul.

Tünetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aftával rendelkező személynek nincsenek észrevehető szervi tünetei (a szájon kívül)[2]. Általánosan elmondható, hogy a betegség kórtünetének előjele lehet az égő érzés, viszketés vagy szúró érzés, amelyek néhány órával megelőzik a fekély (lézió) megjelenését, és a fájdalom[3] sokszor nincs arányban a fekély kiterjedtségével és fizikai kontaktot követően rosszabbodik, különösen igaz ez bizonyos ételeket és italok fogyasztását követően (pl. savas italok). A fájdalom a fekély kialakulását követő néhány napos időszakban a legrosszabb és a gyógyulás előrehaladtával együtt javul. Amennyiben a nyelven vannak ezek a fekélyek, akkor a beszéd és a rágás kényelmetlen lehet, ugyanakkor a lágy szájpadon, garaton, nyelőcsőn megjelenő fekélyek fájdalmas nyelést (odinofágia) okozhatnak. A tünetek magukra a léziókra korlátozódnak. Fekélyes epizódok általában évente 3-6 alkalommal alakulnak ki, azonban súlyos betegség esetén a léziók jelenléte szinte állandósultnak mondható (újak alakulnak ki, mielőtt a régiek teljesen meggyógyulnának), ami gyengeséget, krónikus fájdalmat okozhat és az evést is nehézkessé teheti. Súlyos esetekben ezek meggátolják a szükséges tápanyagbevitelt, amely alultápláltsághoz és súlyvesztéshez vezet. Az aftás fekélyek jellemzően eritémás (gyulladásos bőrvörösség) elváltozásként indulnak, amelyek aztán fekélyekké fejlődnek, amiket sárgás-szürkés fibrines álhártya fed, amit le lehet kaparni. A fekélyt egy eritémás udvar veszi körül. Az afta mérete, száma, elhelyezkedése, gyógyulása és egy-egy epizód között eltelt idő a fekély altípusától függ.

Okok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az okok nem teljesen tisztázottak, de úgy gondolják, hogy több okra vezethető vissza.[4] Még az is felmerült, mint elképzelés, hogy az afta nem önállóan létezik, hanem betegségek egy csoportja, amelynek különböző kiváltó okai lehetnek. Számos kutatási tanulmány próbált már azonosítani egy kiváltó organizmust, azonban úgy tűnik, hogy az afta nem fertőző és szexuálisan nem terjed.[2] Úgy gondolják, hogy a nyálkahártya pusztulását a T-limfocita mediált immunválasz okozza, amely magában foglalja a sejtfehérje és a tumor nekrózis faktor alfa képződést (TNF-α). A masztocita sejtek és a makrofágok szintén szerepet játszanak TNF-α-t és T-limfocitákat kiválasztva. A korai stádiumban lévő afták biopsziáját követő szövettani vizsgálat teljes gyulladásos beszűrődést mutatott, amelynek 80%-át T-limfociták alkották. Aftával rendelkező személyek keringési rendszerében olyan limfociták találhatóak, amelyek reakcióba lépnek a hősokkfehérje (HSP) azaz a Hsp65 és Hsp60, 91-105 peptidjeivel illetve a CD4+ T-limfocita sejtek aránya a CD8+ T-limfocita sejtekhez képest az egyének perifériás vérében lecsökkent.

Ennek ellenére a legtöbb kutató a rosszul szabályozott immunválasz elméletet részesíti előnyben, azonban az afta sok szempontból máshogy viselkedik, mint egy autoimmun betegség. Nincs összefüggés az afta és más autoimmun betegségek között, amelyeket gyakran társítanak egymáshoz; közös autoantitestet nem találtak, a betegség hajlamos magától meggyógyulni a kor előrehaladtával egyre inkább, mintsem, hogy rosszabbodna, és általában a vérsavó immunglobulin szintje normális.

A T-limfocita mediált szájnyálkahártya pusztulására mutató bizonyítékok erősek, azonban e folyamat közvetlen kiváltó okai ismeretlenek és úgy gondolják, hogy amellett, hogy több ilyen is lehet, azok emberről emberre változnak. Ez azt feltételezi, hogy több lehetséges kiváltó oka is lehet és mindegyik képes kiváltani a betegséget saját maga különböző altípusok formájában. Más szóval, a betegség különböző altípusainak különböző kiváltó okai lehetnek. Ezek tekinthetőek három csoportnak, név szerint: elsődleges rosszul szabályozott immunválasz, szájnyálkahártya gát csökkenése és a fokozott antigenikus érzékenység állapotai (lásd lentebb). Etiológiai faktorokat, mint gazdaszervezettel kapcsolatos vagy környezeti szintén számításba vesznek.

Immunitás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aftával rendelkező emberek legalább 40%-nak előfordult már a családjában a betegség, ami azt feltételezi, hogy néhány ember genetikailag fogékonyabb szájban kialakuló fekélyre.[4] Számos humán leukocita antigén (HLA) összefüggésbe hozhattak már az aftával, mint például a HLA-B12, HLA-B51, HLA-Cw7, HLA-A2, HLA-A11, és a HLA-DR2. A humán leukocita antigének feladata, hogy segítsék az immunrendszert a testazonos és testidegen sejtek felismerésében.[2][3] Azonban az előbb említett HLA-k és a betegség között nem egyértelmű a kapcsolat és etnikumtól függően változik is.[5] Azoknál az emberek, akiknek a családjában már előfordult afta, a betegség hajlamosabb súlyosabb formát ölteni és korábbi korban megjelenni, mint egyébként.[5]

A stressz szintén hatással van az immunrendszerre,[6] ami magyarázatot adhat arra, hogy miért mutat korrelációt néhány eset a stresszel. Az ilyen eseteknél sokszor állították a betegek, hogy az afta súlyosbodik a vizsgálati időszak alatt, majd pedig enyhül szabadság során.[2][3] Vagylagosan felmerült az az elgondolás az orális parafunkcionális megnyilvánulások, mint az ajkak harapdálása vagy a rágás jóval kifejezőbb a stresszes időszakokban ezért a szájnyálkahártya kitettebb a kisebb sérüléseknek.[5]

Az aftaszerű fekélyek olyan betegségek során is előfordulnak, ami magában foglalja a szisztémás szabályozatlan immunválaszt, ilyenek betegség lehet a ciklikus neutropénia vagy a HIV fertőzés.[3] A ciklikus neutropéniával szenvedő betegeknél a szájban kialakuló fekélyek sokkal súlyosabban jelennek meg a súlyos szabályozatlan immunválasz periódusokban, a neutropénia mögöttes okának gyógyítása meggátolja a fekélyképződéses ciklus újrakezdődését. A CD8+ T-limfocita sejtek relatív százalékos növekedését a CD4+ T-limfocita sejtek számának csökkenése okozza, ez összefüggésben lehet HIV fertőzés RAS típusú fekélyképződésével.

Nyálkahártya gát[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyálkahártya vastágságának fontos szerepe lehet az afta kialakulásában. A fekélyek többnyire a szájnyálkahártya nem keratinizált felszínén jönnek létre.[3] Azok a tényezők, amelyek a csökkentik a nyálkahártya vastagságát, növelik a fekélyek előfordulását illetve ez fordítva is igaz, hogy azok a tényezők, amelyek elősegítik a nyálkahártya vastagodását korrelálnak a csökkent fekélyképződéssel.

Az aftával összefüggő tápanyaghiány (B12, folsav és vas) szintén a szájnyálkahártya vastagságának csökkenését okozza (atrófia).[3]

Helyi sérülés megint csak összefüggésben áll az aftával és az is ismert, hogy egy ilyen sérülés csökkentheti a szájnyálkahártya gátat.[3] Ez bekövetkezhet szájba adott helyi érzéstelenítő során vagy egyéb fogászati kezelésnél vagy éles felszínű tárgy okozta sérülés által is (törött fog vagy fogkefe).[5]

Hormonális tényezők képesek megváltoztatni a nyálkahártya gátat. Egy tanulmányban, egy aftával rendelkező nőkből álló kisebb csoportnál csökkent az aftás fekélyek előfordulása a menstruáció szekréciós (luteinizáló) fázisa során vagy fogamzásgátló tabletták használatánál. Az előbbi fázis kapcsolatban van a progeszteron lecsökkent szintjével, a nyálkahártya proliferációjával és keranizációjával. Ez az alcsoport sokszor tapasztal remissziós fázist terhesség során. Azonban, más tanulmányok nem jeleztek ilyesfajta korrelációt az afta és a menstruációs periódusok vagy menopauza között.

Az afta a dohányzó emberek között ritka ugyanakkor korreláció található a szokás időtartama és a betegség súlyossága között.[4] Dohány használat kapcsolatban áll a szájnyálkahártya megnövekedett keratinizációjával. Extrém formájában akár leukoplakia vagy nikotin stomatis (dohányosok keratózisa) is kialakulhat.Ez a megnövekedett keratinizáció mechanikusan megerősíthető a nyálkahártyát és csökkentheti a fekélyek kialakulásának hajlandóságát kisebb sérüléseket követően vagy jóval szilárdabb akadályt jelent a mikrobáknak és antigéneknek, azonban ez még nem teljesen tisztázott. A nikotin szintén ismert az adrenalin szteroid termelés stimulációjában vagy a TNF-α, interleukin-1 és interleukin-6 csökkent termeléséről. Úgy tűnik, hogy füstmentes dohánytermékek szintén védenek az afták kialakulásától. Ismert, hogy az előzőleg nem érintett emberekben afták jelennek meg a dohányzás abbahagyását követően vagy súlyosbodik a betegség azoknál, akiknél előtte aftás fekélyképződés már jelen volt. A korreláció ellenére, a dohányzás újbóli elkezdése nem hoz enyhülést a betegségben.

Kezelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csak tüneti kezelése lehetséges úgy, mint fájdalom és gyulladáscsökkentés. Gyermekkorban gyakran előforduló betegség, mely ekkor még gyorsan elmúló néhány napig tartó gyulladásként jelentkezik. Felnőtteknél 5-14 nap között tart, azután magától meggyógyul.[7][8]

Kifejezett "aftagyógyszer" nincs, de egyre több készítményt ajánlanak többek között az afta kezelésére is. Például az antibakteriális, antivirális, fertőtlenítő és gombaölő tulajdonságokkal rendelkező propolisz tinktúra felgyorsíthatja az afta gyógyulását.[9]

Az afta nem igényel orvosi segítséget, de elhúzódó panaszok esetén vagy ha nagy számban jelentkeznek a gyulladások, akkor mindenképpen orvoshoz kell fordulni.[8]

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mikulicz-féle afta
  • Sutton-féle afta
  • Cooke-féle herpeszszerű fekélyesedés

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Parázs a szájban: az afta (magyar nyelven). vital.hu, 2005. július 18. (Hozzáférés: 2011. július 19.)
  2. ^ a b c d Scully C. Oral and maxillofacial medicine: the basis of diagnosis and treatment, 3rd, Edinburgh: Churchill Livingstone, 226–234. o (2013). ISBN 978-0-7020-4948-4 
  3. ^ a b c d e f g Neville BW, Damm DD, Allen CM, Bouquot JE. Oral & maxillofacial pathology, 3rd, Philadelphia: W.B. Saunders, 331–336. o (2008). ISBN 978-1-4160-3435-3 
  4. ^ a b c Brocklehurst P, Tickle M, Glenny AM, Lewis MA, Pemberton MN, Taylor J, Walsh T, Riley P, Yates JM (2012. szeptember 12.). „Systemic interventions for recurrent aphthous stomatitis (mouth ulcers)”. Cochrane Database of Systematic Reviews 9, CD005411. o. DOI:10.1002/14651858.CD005411.pub2. PMID 22972085.  
  5. ^ a b c d Preeti L, Magesh KT, Rajkumar K, Karthik R (2011. január 1.). „Recurrent aphthous stomatitis”. Journal of Oral and Maxillofacial Pathology 15 (3), 252–6. o. DOI:10.4103/0973-029X.86669. PMID 22144824.  
  6. Swain N, Pathak J, Poonja LS, Penkar Y (September–December 2012). „Etiological Factors of Recurrent Aphthous Stomatitis: A Common Perplexity”. Journal of Contemporary Dentistry 2 (3): 96–100.  
  7. Afta (aphta) (magyar nyelven). sanoraldentalclinic.com. (Hozzáférés: 2011. július 19.)
  8. ^ a b Afta (magyar nyelven). Sulinet. (Hozzáférés: 2011. július 23.)
  9. Dr. Rókusz László: A propoliszról (magyar nyelven). vital.hu, 2010. október 17. (Hozzáférés: 2011. július 19.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Afta témájú médiaállományokat.